Hetedikes voltam, amikor, talán már az első évharmadban elkaptak puskázni kémiából: bután csináltam, mint minden kezdő – a tanárnő hármassal honorálta, de a tantárgyat nem emiatt avattam „kedvenceim” közé. Másodjára az érettségin voltam megrökönyödött szemtanúja, amint az osztály jelentős hányada egyszerűen kimásolta a törcitételt a teremfelügyelőként cinkoskodó tornatanárnő jelenlétében. Még most is hallom, amint egyesek kiszaggatták az ominózus lapokat, hogy szöveghű dolgozatukkal minél nagyobb jegyet szerezzenek. Harmadjára egyetemen döbbentem le, amikor az egyik notórius másoló csoporttársnő arcátlanul bizonygatta a fokozatosan visszakozó tanárnak, hogy márpedig az nem előre elkészített fecni, hanem ott helyben írta halomra magát valóban rekordgyanús ritmusban. Volt még egy kényes történet, amikor egy inkriminált diplomadolgozat egyszerűen eltűnt az egyetemen egyébként kötelezően archivált munkák közül. Elég, ha annyit teszek hozzá: irányítója nemrég lépett ki a kormány kebeléből.

Most meg három az egyben pironkodom: Câmpeanu ex-tanügyminiszter szánalmas esete után itt ez a belügyéres buli. Újabban a kolozsvári tudományegyetem kiegyensúlyozottnak gondolt, de valójában áttetsző „reakciójával”. Az intézmény legalább nem követte el azt, hogy dugdossa Bode miniszter úr disszertációját; nagy későre átfésülték a szöveget, és kicsit, vagy alig másoltnak minősítették. Csekélyke a vétség, de a törvény szerint még csak nem is vonható felelősségre a tettes. És itt szakszerű felsorolása következik az erre vonatkozó cikkelyeknek. Ennyi erővel akár tovább is olvashatták volna a doktori dolgozatot a vizsgálóbizottság tagjai. De nem, hisz csak azokkal a részletekkel foglalkozott a bizottság, amelyeket megjelölt a feljelentő. Különben is lehetetlen egy ily méretű opust átkutatni címtől végszóig, mert az hatalmas munka lenne – állítja egy egyetemi illetékes.

A létező, de vékonyka érvrendszerrel vértezett álláspontja a különben nívós egyetemnek arra enged következtetni, hogy a szöveget bogarászó testület valamely tagja nemrég olvashatta (újra) a Bevezetés a mese morfológiájába című kurzust – amolyan elsőéves tananyag szokott volt lenni –, talán innen a furfangos megoldás: akár a szegény lány, aki hozott is, meg nem is, köntösben is volt, meg nem is, gyalog is érkezett, meg… Egyetlen (pót)kérdésem van, mielőtt a felsőfokú tanodát végérvényesen besorolnám a rendszer által lealázott és bedarált intézmények sorába: ha Schengenből átmenő jegyet kap rövidesen az ország, Bodét elbuktatják-e a rákövetkező héten? Vagy akkora lesz az eufória, hogy Lucian Bode megússza majd a háromszínű sampánypatakok melléksodrában, és hősjelöltként vonul be nemzetnek eszkabált panteonjába. Végül meg itt a kormányfő kétes eredetű részletekben bővelkedő doktori dolgozata. Amelyet gondolom, már végigkutattak, hiszen ő maga kérte ezt. Csak épp nem írtak róla jelentést; s most már lehet, nem is fognak: ha tavasszal jön a szocdemek fél mandátuma a kormány élén, Nicolae Ciucă meg nyugalmazott főtisztre valló fegyelmezettséggel átadja a miniszterelnöki posztot, miért is kéne arra a kis időre felkavarni az indulatokat… hát kell ez nekünk?! 

P.S.: A cikk megírása és megjelentetése között a BBTE közleményben pontosított: eszerint plágiumdetektáló szoft segítségével az egész dolgozatot végigfésülte a szakbizottság. A testület továbbra is nyitott a disszertációval kapcsolatos bármilyen újabb felvetésre. Mivel a szöveg szerzője nincs semmilyen szerződéses viszonyban az egyetemmel, így csak kérhetik tőle a javításokat, de egyéb adminisztratív döntést nem hozhatnak. Erre van az országos szaktestület, esetleg egyéb grémiumok – írják a közleményben. Mindez világos és egyértelmű, de miért kellett ennyit vacakolni, oktatót nyilatkozni hagyni, majd most ráerősíteni ezzel a szöveggel, amely kényelmetlen hozza saját tanárát.  

(Nyitókép: Agerpres)