Bár idehaza a Twitter nem annyira elterjedt, mint a tengerentúlon, ahol meghatározó platformnak számít, de az ott közzétett rövid bejegyzések gyakran átszűrődnek a Facebookra, így azok is értesülnek a kedélyeket jobban megmozgató tweetekről, akik amúgy azt sem tudják, hogy mi fán terem ez a közösségimédia-óriás. De tényleg óriás, vagy inkább csak a hangja nagy, illetve a rajta csiripelő közösség van annyira hangos, hogy megtévesszen fontosságát illetően? Ha a felhasználók száma szerint rangsoroljuk ezeket a felületeket, akkor bizony kicsinek tűnik a Twitter a maga 396 milliós közösségével, ami csupán a 17. helyezéshez elég. Sőt egyenesen törpének hat az olyanok mellett, mint a Facebook, amelynek közel 3 milliárd felhasználója van, de még olyan sokunk számára teljesen ismeretlen oldalak is megelőzik, mint a Kuaishou, a QQ vagy a Douyin. Ez utóbbinak 600 millió felhasználója van. Tehát nem nagy a Twitter, de nyilván az is mérlegelendő, hogy egy-egy ilyen felületnek milyen társadalmi rétegből tevődik össze a felhasználói bázisa, mert bár a TikTok kétszer akkora, de ameddig ezen jobbára a tinik nem feltétlenül magasröptű zenés-táncolós videóiban lehet gyönyörködni, addig a Twitteren államfők és a világ dolgaiban meghatározó szerepet játszó személyek osztanak meg híreket, lényeges információkat. Tehát nem csak a csipogója nagy az amerikai kék madárkának, de amikor csiripel, arra érdemes figyelni. Hallom, amint sok olvasó most felmordul magában: kövesse, akinek nincs jobb dolga!

Elon Musknak éppenséggel akad dolga, de így is fent van a Twitteren, sőt néhány napja főcsiripelővé avanzsált. A milliárdos több bejegyzésében is sérelmezte, hogy a Twitterről több közszereplőt kizártak – mint pl. Donald Trumpot –, szerinte pedig ez a szólásszabadságot sértette. Tehát zsebbe nyúlt, kivett 44 milliárd dollárt, és a saját autógyár, űrcég, vákuumvonat, alagútásó, agyba ültethető chip, mesterséges intelligencia, műholdas internetszolgáltató cég stb. mellé saját közösségimédia platformja is lett. Musk vásárlási indoklása egyebek mellett az volt, hogy a Twitter helyzete egyre inkább hasonlított egy-egy facebookos csoport kommentszekciójára, ahol elég néhány felhasználó ahhoz, hogy egy több ezres csoport megosztó – LMBTQ, abortusz, klíma, faji, vallási stb. – tematikájú bejegyzésében dominálja a vitát. Elmondása szerint a Twitter megvásárlásával ezt szerette volna orvosolni, úgy, hogy visszaállítja azok fiókját, akiket valamilyen oknál fogva a régi vezetőség kipenderített a platformról.

Azt, hogy valóban az emberiséget és a szólásszabadságot szerette volna segíteni, és nem pusztán üzleti lehetőséget látott benne, nem tudhatjuk, mindenesetre világszenzáció volt a hír, amikor hónapokkal ezelőtt bejelentette szándékát. Bár igaz, hogy az Ő kalibere esetében bármit posztol, világszenzáció lesz. Sőt az is az lesz, amit nem posztol. De ez esetben a híresztelő maga Elon Musk volt, nem a törcsvári kastély marketingese, tehát már az elejétől teljesen hihető volt az információ, de az összeget tekintve mégis hihetetlen. Az üzleti világban otthonosan mozgók, meglehet, fel tudnának sorolni több hasonló nagy üzletet is az elmúlt időszakból, de az internet népe meglehetősen meghökkent a 44 milliárd dollár hallatán. Annyi pénz nincs is, nem is éri meg, humbug, be fog csődölni a Twitter, be fognak csődölni a megvásárlását hitelező bankok! – a szokásos szakértők szokásos reakciói. Hosszú huzavona után aztán Musk a múlt héten egy mosdókagylóval jelent meg a Twitternél, kirúgta a teljes vezetőséget, a Tesla csúcsalkalmazottaiból többet is átvitt magával, és átvette az uralmat a Twitter fölött, elszabadítva a poklot a platform közösségében.

Valami ehhez hasonlót akkor lehetett látni, amikor 2016-ban az Egyesült Államok elnökválasztás előtt állt. Figyelve a jelöltek esélyeit, egyre inkább úgy nézett ki, hogy Trump támogatottsága nagyobb, mint Hillaryé. Bár nem ekkor született meg az exodus fogalma, mégis különösnek és újszerűnek hatott a jelenség, amint az amerikai sztárok, influenszerek egymásra licitálva jelentették be, hogy amennyiben Trump nyeri a választásokat, elköltöznek Kanadába. Trump nyert, de nem költöztek el.

Bár a világ Trumpról és Elon Muskról alkotott véleménye olyan mértékben eltér, hogy talán egy lapon sem lehetne őket emlegetni, ennek ellenére most, hogy Musk visszaengedi a kizártakat a Twitterre, egy újabb exodus van kilátásban. Nagyjából ugyanazok menekülnének most a Twitterről, akik 2016 után nem költöztek el Kanadába. A macskák szoktak így kikérezkedni, pánikolva nyávog, majd amikor ajtót nyitsz, csak áll tétován és pislog, hogy meggondolta magát.

Költözni, de hova? Nos, közben épül az alternatíva. A nagy átvétel közben Jack Dorsey, a Twitter volt vezérigazgatója megkezdte egy új közösségi platform, a Bluesky béta tesztelését. Ennek az új alkalmazásnak a célja, hogy a Twitter riválisa legyen, és fogadja azokat a Twitter-felhasználókat, akik azt tervezik, hogy elhagyják a platformot. Két nap alatt 30 ezren iratkoztak fel a Blueskyra. Elég lesz ez a szám a boldogsághoz, hogy meghatározó platformmá nőjön, vagy csak egy kisebb buborék lesz, ahol a felhasználók a saját véleményeiket olvasgathatják naphosszat? Persze a növekedése még beindulhat. Pusztán a miheztartás végett: a Facebook naponta félmillió új felhasználóval bővül.

Vajon sikerül-e Dorseynak? Amennyiben igen, lehet exodus a Twitterről. De vajon lesz-e, vagy csak olyan, mint Trump megválasztásakor?

(Nyitókép: Pexels)