November 19-e az Árpád-házi Szent Erzsébet ünnepe, aki a szeretet, a fiatal anyák, a koldusok, a pékek, a ferences rend, az ártatlanul üldözöttek és a csipkeverők védőszentje. „A női eszmény megtestesülése” – írta róla Sík Sándor. Ünnepét 1670-ben vették fel a római naptárba temetésének napjára, november 19-ére. Ha Szent Erzsébet napján hullott a hó, az a népi jóslatok szerint enyhe, „lágy” telet ígért, melyben nem kell tartani a kemény fagyoktól és a csípős hidegtől.

Árpád-házi Szent Erzsébetet a szegények segítőjeként ismerik: első gyermekének születése után menedékhelyet alapított árva gyerekek számára, második gyermeke születése után pedig hálából egy 28 ágyas kórházat hozott létre, ahol maga is részt vett a betegápolásban.

II. András magyar király és Gertrúd királyné gyermeke 1207. július 9-én született. Négyéves volt, amikor szülei eljegyezték a tizenegy éves Lajossal, Türingia leendő grófjával. A kis menyasszony elbúcsúzott szüleitől, és fényes kísérettel, gazdag hozománnyal indult el új otthonába, Türingiába, Wartburg várába.

Erzsébet gyermekkora óta együttérzéssel fordult a szegények, betegek és elesettek felé. A magával hozott gazdag hozományból bőkezűen adott a rászorulóknak, és a türingiai vár raktárait is megnyitotta előttük. Az onnan kapott lisztből cipókat süttetett, amelyeket kötényébe rejtve titokban vitt el a segítségre szorulóknak.

Tizennégy éves volt, amikor Wartburg várában megtartották a fényes esküvőt Lajossal. A vár előtt a koldusok is örvendeztek. Hat év boldog házasság után azonban Lajos meghalt. Erzsébet ezt követően kórházat építtetett, befogadta a vándorokat és a zarándokokat, a betegeket pedig saját kezűleg ápolta.

Halála után három évvel, pünkösdkor IX. Gergely pápa szentté avatta.

A néphagyomány szerint ha ezen a napon havazik, azt mondták: „Erzsébet megrázta pendelyét”, vagy „Szent Erzsébet napja tél erejét szabja”. A régiek úgy tartották, hogy november 19. a tél és a karácsony „rámutatónapja”, vagyis az ekkor tapasztalt időjárásból következtettek a közelgő hónapok alakulására. Ha Szent Erzsébet napján hullott a hó, az a népi jóslatok szerint enyhe, „lágy” telet ígért, melyben nem kell tartani a kemény fagyoktól és a csípős hidegtől.

A gazdák számára ez a nap fontos határidőt is jelentett: addigra be kellett fejezni az őszi búza vetését, különben nem lesz bőséges a termés. Ugyancsak ez volt az időpont, amikor az állatokat a közelgő hideg miatt haza kellett hajtani a nyári legelőkről, és biztonságba helyezni az istállókban. Nem véletlenül született a mondás: „Erzsébet, Katalin havat szokott hozni, a bitang marhákat jászolhoz kötözni.”

Csíkszeredában szerda reggel havazott: