Nem hiszem, hogy túl merészet állítanék azzal, hogy az emberek többsége nem kedveli a szélsőséges megnyilvánulásokat sem az időjárásban, sem a magatartásban, sem a gondolkodásmódban és a politizálásban sem. De ide sorolhatjuk a környezetvédelmet is, melyet mára már valóságos klimahisztivé radikalizáltak, jó ürügyet teremtve arra, hogy ezen felbuzdulva, bizonyos emberek hihetetlenül egyedinek, különlegesnek, és fontosnak érezhessék magukat. Bizonyára mindenki ismeretségi körében akad egy-egy ilyen önjelölt klimavédelmi fazon, könnyű őket felismerni, hisz évek óta ugyanazokat a lózungokat ismételgetik és elképesztő agresszív módon lépnek fel mindazokkal szemben, akik rácáfolnak a hülyeségeikre, vagy csak szimplán nekik nem tetsző módon élnek. Például nem akarnak biciklire ülni.

Sajnos a környezeti etika területén akadnak ennél jóval szélsőségesebb irányzatok is, az elmúlt években csak hüledeztünk a gomba módra szaporodó klíma-pánikkeltők kijelentésein és javaslatain, amelyekben szinte valamennyien a fasizmus ökológiai változatát próbálták népszerűsíteni a bolygó megmentése nevében.

Ott van például Pentti Linkola, finn környezetvédő guru, aki a klímaváltozást tagadók öko-gulágokban végzett „újraoktatását”  javasolta és kijelentette, hogy az emberiség nagy részétől meg kell szabadulni, az életben maradtakat pedig a „zöld rendőrség” irányítása alá helyezni. De fontosnak tartja a kényszerabortuszt, az autók elkobzását és az utazás korlátozását is.

Martin Kreiggeist, egy másik finn környezetvédő a túlnépesedés kérdésének megoldásaként arra szólított fel, hogy „vegyük kézbe a fejszét” az emberiség egyharmadának eliminálása érdekében.

James Lovelock, a Gaia elmélet megalkotója úgy vélte, hogy „a demokráciát egy időre félre kell tenni,” hogy megküzdhessünk a globális felmelegedéssel és „csak néhány ember számára kellene hatalmat biztosítani,” akik felelősek lennének bolygónk irányításáért, mert az emberek túl buták ahhoz, hogy rájuk bízzuk saját sorsuk irányítását.

Dr. Eric R. Pianka, a Texasi Egyetem biológiaprofesszora az erőszakra voksolt, amikor felvetette, hogy az emberiség 90%-át ki lehetne irtani egy levegő útján terjedő Ebola vírussal.

John P. Holdren, az Obama-korszak idején a Fehér Ház tudományos tanácsadója az egyik legdiktatórikusabb, embertelen ökofasiszta gyakorlat bevezetését támogatta a környezetvédelem nevében, olyan „planetáris rezsim” felállítását javasolva, amelyik kényszerabortuszokat, kötelező meddővé tételt hajtana végre és gyógyszerezné a vízforrásokat a felesleges szaporulat kiszűrésére.

Akadnak olyanok, akik szerint még a levegővétel is a földanya ellen elkövetett bűn. Egy, a New York Timesban megjelent szerkesztői cikk komolyan felvetette az ötletet, hogy az emberek adót fizessenek a kilélegzett széndioxid után, mintegy „az atmoszféra, szemétlerakóként történő használatáért.” Nyilván ezt meg kell bocsátani a cikkírónak, hiszen a Földért teszi!

A globális felmelegedés pánikkeltőinek akadt egy kevésbé szalonképes képviselője is Charles Manson sorozatgyilkos személyében, aki a börtönben adott interjúi során többször is elismételte, hogy a bolygónak javára válna, ha úgy 50 millió embert lemészárolnának. 2017-ben bekövetkezett haláláig Mansont a klímaváltozás egyik gurujának tartották, egész csapat követője volt.

Időnként néhány mentálisan zavart követő erőszakhoz is folyamodik. Francisco Lotero és Miriam Coletti azért ölték meg magukat, fiúkat és kis híján csecsemőkorú gyermeküket is, hogy felhívják a világ figyelmét a globális felmelegedésre.

Olykor a koronás főket is elkapja a hév, XVI. Károly Gusztáv svéd király éppen a kádjában fürdött, amikor rádöbbent, hogy ez mekkora pocsékolás, ezért kádellenes harcot indított „Minden kádat be kéne tiltani!” szlogennel. Nemrég azt is bevallotta, hogy környezetvédelmi okokból egyre kevesebb húst eszik és szinte már csak elektromos autóval jár.

És miközben azt követelik az átlagemberektől, hogy rosszabb életkörülmények között éljenek a zöld célok elérése érdekében, a propaganda elsőszámú, igen képmutató támogatói luxuskörülmények között élnek. Gondoljunk csak Al Gore-ra és óceánparti villáira, fűtött medencéivel, terepjáróival, magánrepülőjével, amint az ökológiai lábnyomról papol a világnak.

Azt eddig is sejtettük, hogy a politikai döntéshozásban a klímavédelemnek leginkább imázsfényező szerepe van, és az sem titok, hogy a politika olykor képes felülírni a szakmaiságot, a tehetséget, a rátermettséget és az áldozatos munkát is. Hát most a környezetvédelmet is felülírta azzal, hogy Európa-szerte elrendelte a széntüzelésű erőművek újraindítását. Bár az energiapolitika újragondolását az energiaválsággal magyarázzák, jól tudjuk, hogy ez a krízis a brüsszeli szankciós politika egyenes következménye.

Az ukrán–orosz konfliktus kitöréséig szinte hetente halhattuk, hogy már csak évtizedek vannak hátra az emberiség kihalásáig, azonban a túlnépesedés-globálfelmelegedés-ökológiai kataklizma témakörét most egy kicsit jegelni kell. Persze, ha újra eldördül a startpisztoly akkor kötelező módon újfent rohannunk kell megmenteni a Földet, de addig még akad egy kis tennivaló: móresre kell tanítani Putyint.

Nyilván az emberek túl buták ahhoz, hogy ezt megértsék, de valószínűleg az emberiség túlélése múlik ezen.

Tehát hálával tartozunk a politikai elitnek, amiért egy kicsit odébb csúsztatták a világvégét. Tényleg csak akarni kellett.
Kép forrása: cdn.nwmgroups.hu