A rendőrség feladata az életet, a testi épséget, a vagyonbiztonságot közvetlenül fenyegető, sértő cselekményekkel szembeni védelemnyújtás.

Lássuk, hogyan történik ez a gyakorlatban másutt és minálunk!

A januári nyár hevében Ausztráliában egy huszonéves fiatal 253 kilométer/órás sebességgel száguldott az Adelaide melletti észak-dél irányú autópályán. Ahol a legnagyobb megengedett sebesség 100 kilométer/óra. A rendőrök azonnal lemeszelték a gyorshajtót, s miután megállapították, hogy kábítószerek hatása alatt áll, azonnal bevonták jogosítványát, az autóját pedig lefoglalták. A gyorsított bírósági eljárás végén egy év és öt hónap börtönre ítélték, és örökre eltiltották a vezetéstől. Autóját, egy több tízezer dolláros Holden Commodore sport haszonjárművet egy ócskavastelepre szállították, ahol bezúzták, a roncsot értékesítették, s a befolyt összeget egy áldozatokat segítő alapítványnak utalták át.

„A gyorshajtóknak ez a büntetésük: börtönbe mennek, az autójukat szétzúzzuk, és soha többet nem ülhetnek volán mögé. Így figyelmeztetjük a gépkocsivezetőket, hogy legyenek felelősek, amikor a közutakon járnak” – nyilatkozta a helyi rendőrség vezetője, Darren Fielke.

Az ausztrál rendőrség parancsnoka, Joe Szakacs elmondta, hogy tavaly 1 500 gépkocsivezető járművét foglalták le, váltak egész hátralevő életükben utasokká vagy gyalogosokká.

Az ügyet tárgyaló bíróság indoklásában azt írta, noha nem követett el halálos balesetet, a fiatalember viselkedése veszélyt jelentett a vétlen állampolgárokra, utóbbiak védelmében hozták meg az ítéletüket.

Konstanca megyében egy 19 éves fiatal kábítószerezett, majd a volán mögé ült, belehajtott egy csoport gyalogosba, két ember szörnyet halt, a tettes mit sem vett észre, és tovább hajtott. Kiderült, hogy a gyilkost korábban megállította egy járőr, az autójában kábítószert találtak, de csak alkoholtesztet végeztettek vele, s noha Mercedesének nem volt kötelező felelősségbiztosítása sem, engedték tovább menni.  

A felelősöket lehet sorjázni:

A dúsgazdag szülők, akik noha tudnak a fiuk drogproblémáiról, kezére adnak egy méregdrága, bivalyerős oldmobilt.

Az útkezelő, aki a forgalmas országút mellé nem épít járdát, noha ott naponta és éjjelente sok százan gyalogolnak.

A törvényhozók, akik nem alkottak törvényt arra az esetre, ha valakinek az autójában kábítószert találnak.

De mindenekelőtt és mindenek felett a rendőrség, amely ránézésre állapítja meg, hogy fogyasztott-e vagy sem kábítószert az a gépkocsivezető, akinek autójában drogot találtak. Aki még az érvényben lévő törvényeket sem alkalmazza, nem kéri el az őrsre bekísért sofőr aktáit, nem ellenőrzi, van-e érvényes felelősségbiztosítása az autójának, mert ebben az esetben a rendszámtáblát le kellett volna venni a járműről és megtiltani a fiatalembernek, hogy tovább hajtson.

Ha a rendőrök betartják a törvényt két fiatal életet menthettek volna meg. S talán a gyilkos élete is másként alakult volna, ha a régi milicista reflexek nem támadtak volna fel a rendőrökben: legyünk elnézőek, mert ki tudja kinek a fia-borja ez a hencegő, nagyszájú ficsúr.

A Május2-n történt tragikus eset sajnos nem elszigetelt. Románia vezeti a közlekedési balesetben elhunytak európai listáját. Aki a hazai országutakon közlekedik, az lépten-nyomon találkozik őrült sofőrökkel, akik másokat flashelnek, leszorítanak az útról, előttük büntetőfékeznek. Akik mindezt büntetlenül megtehetik, mert a rendőrség nem az életet, a testi épséget, a vagyonbiztonságot védi. A frájerok, a kisemberek bírságolását tekintik elsődleges feladatuknak a milicista lelkületűek, azok akiket három évtized után már nem szeretnénk látni.

Az állam is jól járna, ha örökre megszabadulna az ilyenektől. Ehhez egyértelmű törvényekre és azok betartatására van szükség.

(Nyitóképünk: Facebook/South Australia Police)