Az erdélyi magyarok dérékhada ma már nem is emlékszik, milyen felfokozott izgalom előzte meg az RMDSZ-kongresszusokat. A kilencvenes években a félelem járta át a közösséget, nehogy botrányba, atrocitásba fulladjon a küldöttek és a nacionalista román tüntetők elkerülhetetlen találkozása. Aztán az volt a tét, hogy a szövetségen belüli ellentétek milyen eredményt hoznak, kinek van az elnökjelöltek és önjelöltek közül nagyobb támogató tábora, merre fordítják az érdekvédelem irányát.

Ma ez nincs.

Csak a szemérem gátol meg abban, hogy leírjuk, az RMDSZ tisztújító közgyűlése semmilyen érzéseket nem kelt a közösségben, egyszerűen tudomásul veszi, hogy megtörténik.

Jó ez vagy rossz?

Egyrészt jó, mert azt jelzi – noha számtalan teljesítetlen és sok ideig teljesíthetetlen kívánságunk is van a szimbólumaink használatától, a kisebbségi létet szabályozó és fenntartó törvényen át az autonómiáig –, változott a világ.

Rossz, mert ha némi vallásos rajongással körítve felujjongunk: kicsoda ellenünk, ha Isten velünk, becsapjuk magunkat. Mert senki nem lehet ellenünk, csak mi magunk. Ha eltunyulunk, ha nem vállaljuk közösségi feladatainkat. Azokból pedig van elég, és marad is.

A választási előkészületek pozitív hozadéka, hogy az elmúlt hónapokban az RMDSZ elindította – ami már régóta szükséges volt – a kormányzati konzultációt, megkérdezték a választókat, mit gondolnak az RMDSZ által végzett munkáról, továbbá elmondhassák, hogy szerintük milyen korrekciót kell elvégezni a következő időszakban.

Kelemen Hunor szövetségi elnök úgy véli: hogy az embereket igenis érdeklik a fontos kérdések, mint például az infláció vagy az energiaárak változása, a tanügyi törvény alakulása.

A szövetségi elnök azt kérte az RMDSZ vezető politikusaitól, hogy a konzultációt ne függesszék fel, hiszen a kormányzást sem szándékoznak felfüggeszteni, és nagyon fontos, hogy folyamatosan visszajelzéseket kapjanak az erdélyi magyar emberektől. Ugyanolyan fontos, hogy az erdélyi magyarok el is mondják, mit gondolnak.

Szavakban is, tettel is. Hiszen az RMDSZ-tisztújítást négy további választás követi jövőre. Mindenik éppolyan érdektelennek tűnik, mint az RMDSZ kongresszusa. De nem az. Miként a temesvári kongresszus is határkő lehet az erdélyi magyarság életében. Ha nem is robbannak előtte, alatta füstbombák, egy konszolidált transzilván lét téglája lehet. Mert az RMDSZ elnökének kissé udvarló minősítése, miszerint az erdélyi magyarok transzilvanista öntudattal bíró felelős emberek, részben igaz, részben csak vágyvezérelt vélemény.

De a jövőnket vágyaink vezérlik.

(Nyitókép forrása: RMDSZ)