A hétfőn kezdődött davosi találkozója előtt pár nappal tette közzé éves, globális kockázatokról szóló felmérését a Világgazdasági Fórum. Az 1200 kockázati szakértő, politikai döntéshozó és iparági vezető véleménye alapján készült látlelet áttekintése után, egyetlen megállapítás, diagnózis született: a legsúlyosabb közösségi cselekvést igénylő problémák megoldására nincs recept, egyébként is kifutunk az időből.

A 2023-as jelentés szerint a világjárvány utóhatásai és az Ukrajnában dúló háború miatt ismét előtérbe kerültek olyan kockázatok, mint az az infláció, energia-, az élelmiszer- és a biztonsági válság. Ezek miatt a következő két évet az ezekből eredő problémák uralják majd. Letaglózhatják a világgazdaságot a recesszióval kapcsolatos félelmek, az adósságválság, a megélhetési válság. A társadalmi polarizáció növekedni fog. Az elhúzódó ukrajnai háború miatt a kormányok tartós inflációs nyomással és az ellátási láncok átrendeződésével fognak küzdeni. A súlyosbodó gazdasági helyzet elmélyíti a szegénységet, sok helyen visszafogja a középosztály korábbi gyarapodását, mindez társadalmi elégedetlenséget fog kiváltani. Főként amiatt, hogy nem lehet majd elhallgatni azt, hogy tágabbra nyílik emiatt a szociális olló: minél többen szegényednek le, annál jobban gazdagodnak a gazdagok, akik saját alkalmazkodó képességük vagy a rendszerszintű korrupciót kihasználva vagyonosodnak.

Az energiaválság hatására, a nemzetközi kooperáció hiányában a klímaváltozás mérséklése lehetetlenné válik, sőt, az egy évvel korábban még főbenjáró bűnnek számító fosszilis energiahordozók széles körű használatával a felmelegedés fokozódik. Ez már a következő években ökológiai összeomláshoz vezethet, természeti katasztrófák okozhatják a biodiverzitás csökkenését, az Élet gyors ellehetetlenítését. (Igazolódni látszik az a meredeknek tűnő feltételezés, hogy ha a Földet egységes élő organizmusnak tekintjük, az ember vírusként pusztítja el gazdaszervezetét.)

A folyamatosan jelentkező válságok elterelhetik a forrásokat az egészségügyi, oktatási és gazdasági fejlesztésektől, ami tovább rombolhatja a társadalmi kohéziót. A militarista gondolkodás, a remilitarizáció is megnehezíti az állam szociális feladatainak teljesítését.

Rövid távon a döntéshozók harapófogóba kerülhetnek, amikor dönteniük kell az egymással versengő egyrészt szociális, környezeti, másrészt biztonsági kihívások kezelése között.

A katonai kiadások növelése szűkíti a fiskális mozgásteret, így a sérülékenyebb országok – Kelet-közép Európa államai például –   mélyebb válságba kerülhetnek, ami nehezen lesz leküzdhető, mert a katonai kiadások megakadályozzák azt, hogy a kormányok jövőbeli növekedésbe ruházzanak be.

A látlelet ijesztő, azonban a jelentéstevők nem válaszolnak arra, hogy miért tart ott a világ, ahol tart. A jelentés szerzői nem kínálnak alternatívákat sem, csupán a politikai vezetőket sarkallják kollektív cselekvésre, és a rövid, valamint hosszú távú döntések közötti egyensúly megtalálására. Arra hívják fel a figyelmet, hogy a a pénzügyi stabilitás, az új technológiák szabályozása, a gazdasági fejlesztések és kutatási, tudományos, oktatási és egészségügyi beruházások terén is szükség van erre.

Miközben tudomást sem vesznek arról, hogy éppen a világ pénzügyi vezetőinek ügyködése révén ingott meg a pénzügyi stabilitás, került veszélybe a társadalmi stabilitás, csökkentek az oktatási, egészségügyi beruházások, nőttek a katonai kiadások.

A Szent Profit nevében.

A jó hír a milliárdosok számára, szintén nem került be a jelentésébe: ha a világnak egyre rosszabb lesz, a Szent Profit papjainak az sem rossz: az emberiség létét fenyegető kihívások újabb lehetőségeket nyújtanak a gazdagoknak a gazdagodásra. Ugyan a Világgazdasági Fórum jelentéséből az derülhetne ki, hogy az elit aggódik a jövő miatt. Ám Arisztotelész óta tudjuk: az ember gyakran attól fél, amitől nem kellene, vagy nem úgy fél, ahogy kellene.

(Nyitókép: World Economic Forum Facebook-oldal)