Kerekasztal-beszélgetést moderáltam minap, az egyik résztvevő felvetette, hogy nagy veszélyt rejteget a 2024-es választási szuperév: megtörténhet még az is, hogy a Szociáldemokrata Párt összefog a radikális, populista AUR-ral. Nem vontam pillanatig sem kétségbe ennek lehetőségét, ám eszembe jutott a friss törvényjavaslat, amit 15 liberális és csak (?) egy szociáldemokrata honatya nyújtott be, s amelynek célja a romániai magyarok érdekképviseletének ellehetetlenítése. Moderátorként nem mondhattam el hangosan, csak felötlött bennem, hogy a szörnykoalíció nem csupán a szociáldemokraták részvételével, sőt inkább a liberálisok sajátos hazafiságából jöhet létre.

Mindig is tudtuk, hogy a román nagypártok családjában ott vannak a magyarellenes, idegengyűlölő hazafiak, akik csak az alkalomra várnak, hogy bizonyítsák nagyrománságukat. Most úgy érezték, eljött az alkalom.    

Miután az RMDSZ-t kiakolbólították a kormányból, itt az ideje, hogy a romániai magyarsággal is leszámoljanak.

A kormánypárti honatyák tervezete egyetlen cikkből áll, amely a jelenlegi 5-ről 7 százalékra emelné a parlamenti küszöböt. Az indoklás szerint az utóbbi két évtizedben a parlament „politikai töredezettsége” megnehezítette a stabil kormánytöbbség kialakítását, emiatt pedig az utóbbi hét évben hét kormányt iktatott be a parlament. Mintha csak a kispártok miatt váltották oly sűrűn a kormányfőket, mint más a fehérneműt a politika csinálói!

A kezdeményezők szerint Romániának a jelenlegi nemzetközi helyzetben politikai és gazdasági stabilitásra van szüksége. Hogy nem jutott eszükbe a Brătianuk méltatlan utódainak, hogy a stabilitás biztosítására a legjobb megoldás az az egypártrendszer, amely hajdan a Nemzeti Liberális Pártot is törvényen kívül helyezte?

A 2024-es választási év előtt az általános parlamenti küszöb megemelése mellett a regionális pártok képviselethez jutását segítő alternatív parlamenti küszöb eltörlését is kezdeményezik a „diszkrimináció” megszüntetése érdekében, arra hivatkozva, hogy az alkotmány szerint a képviselők és szenátorok „a teljes román nép, nemcsak négy választókerület” képviseletét látják el. Az már fel sem merül a buzgóromán honatyákban, hogy ők is a román nép szűkebb, nacionalista rétegét képviseli. Engem egyáltalán nem.

Józan politikai elemzők, köztük Cristian Pîrvulescu figyelmeztetett: már az ötszázalékos küszöb is túl magas, további emelése pedig egyenesen demokráciaellenes. Nem hiszem azonban, hogy ez túlságosan zavarná a liberális honfiakat.

Régebben sem zavarta, hiszen a korábbi 3 százalékról már megemelték egyszer a parlamenti küszöböt, és emiatt a 2000-es parlamenti választásokon a Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt nem jutott be a parlamentbe. A stabilitást pedig úgy biztosították ezáltal, hogy megerősödött a szélsőjobboldal, a Nagy-Románia Párt mesterségesen felfújódott, s ez olyan demokráciadefizitet idézett elő, amelyek a mai napig éreztetik hatásukat.

A liberálisok azért is szeretnének megszabadulni az RMDSZ-től, mert abban az esetben, hogy a szociáldemokraták túlnyerik magukat, alternatívaként választhatják koalíciós partnerként az RMDSZ-t is. Ha az RMDSZ-től megszabadulnak, gondolják a liberálisok, csak ők maradnak nagylegények a gáton.

Remélem, Csoma Botondnak az RMDSZ képviselőházi frakcióvezetőjének volt alapja a bizakodásra, amikor kijelentette a nyilvánvalóan és célzottan magyarellenes kezdeményezést egyik kormánypárt vezetősége sem támogatja.

Derűlátásunkat támogatandó idézzük meg magunkban Kós Károly száz évvel ezelőtt elhangzott kiáltását: „Mi, kétmillió dolgozó, adózó, anyagi és kultúrértékeket produkáló polgár, felséges erőgyarapodása vagyunk Romániának. De mi, kétmillió nem dolgozó, improduktív, gyűlölködő, alattomos belső ellenség: borzalmas rákfenéje vagyunk Romániának.     Nyíltan és őszintén valljuk azonban: inkább vagyunk lojálisak, mint rebellisek, inkább építők, mint rombolók, inkább nyílt barátok, mint titkos ellenségek. De azzal a feltétellel, ha megadatik számunkra az új keretek között az a minimum, melyet mi nemzeti kultúránk, ősi szokásaink, faji öntudatunk, szociális érzéseink, gazdasági fejlődésünk szempontjából ezeresztendős múltunk tanulságaképpen nélkülözhetetlennek tudunk.”

És a politika érdekképviselet biztosítása ilyen minimum.

(Nyitókép: Agerpres)