Az iskolai év végét jelző utolsó csengő vészharangként kong Kárpátalján – írja a Kárpáti Igaz Szó jegyzetírója, Simon Rita. Figyelmeztet, hogy veszedelmesen közeleg szeptember, amikortól életbe lép a teljes középfokú oktatásról szóló törvény, amely meghatározza, hogy az 5. osztály tantervének 20%-át államnyelven kell oktatni, majd ezt az arányt fokozatosan növelni kell úgy, hogy a 9. osztályban elérje a 40%-ot. A nemzeti kisebbségek iskoláinak 10–11–12. osztályaiban pedig a tantárgyak legalább 60%-át kell ukrán nyelven tanítani.

Ez példátlan, óriási jogfosztás – véli Simon Rita –, és visszafordíthatatlan következményekkel járhat a magyar tannyelvű oktatás jövője szempontjából. A gyermekek jövője múlik azon, milyen nyelven és milyen szinten sajátítják el az alaptantárgyakat.

A KISZÓ jegyzetírója pragmatikusan közelít a kérdéshez, azt írja: senki sem vonja kétségbe, hogy szükséges az államnyelv ismerete, viszont talán nem úgy kell ezt a nyelvtanulást elérni, hogy elveszik az anyanyelven történő oktatás jogát.

Simon Rita megkockáztatja, hogy „egy ember nem attól lesz jobb, integráltabb, elkötelezettebb állampolgára az adott országnak, hogy az államnyelven tanulja a fizikát”. S állítja: aki most otthon van Kárpátalján, az kétségkívül az ukrán társadalom része kíván lenni, efféle elkötelezettségét pedig megkérdőjelezni is provokatív. És azt is hozzá kell tenni, hogy ezek az emberek magyar tannyelvű oktatás mellett is így döntöttek, anyanyelvük mellett megtanulták az ukránt is, tehát szükségtelen (akár kontraproduktív is lehet) a jogfosztás.

Hogyan jutott a jogfosztó elhatározásra az ukrán hatalom?

Az ukrán lakosság harminc százaléka orosz anyanyelvű, noha jelentős részük ukrán nemzetiségűnek vallja magát. 2019 óta törvény tiltja, hogy nyilvános helyen oroszul beszéljenek. Marc Crépon francia filozófus a történelmi igazságszolgáltatás eszközét látja a nyelvtörvényben.

„Minimális és főleg békés szembeszegülés ez a visszatérő orosz birodalmi törekvések ellen, amelyek nyelvhasználati rendelkezésekben, de főképp területi hódításban testesülnek meg” – írja. Crépon azt álltja, hogy a nyelv nem lehet a nemzeti identitás alapja, sokkal inkább eszköz lehet a terjeszkedő birodalmak kezében.

No de Marc Crépon francia, aki a francia nemzetállam eszméit szajkózza. Eszébe sem jut Kelet-Európa, ahol ugyanazon a földrajzi területen különböző nyelveken beszélő népcsoportok élnek, akik identitásuk fő elemének tekintik a nyelvet. Illyés Gyula például úgy fogalmazott, hogy magyarrá akkor lesz a kisded, amikor kimondja, az „a” hangot, amit a magyarokon kívül senki sem tud kimondani a világnak ezen a táján.  

Tény, hogy Ukrajna függetlenné válása után is az orosz maradt az elit nyelve, míg az 1996-os alkotmány egyedül az ukrán nyelvet nyilvánította államnyelvvé, habár a kisebbségeknek is jogot adott nyelvük használatára. Ekkor kezdődött a nyelvháború, mert a nagyobb arányú orosz népességgel rendelkező kelet-ukrajnai megyékben azt követelték, hogy helyben az orosz is hivatalos nyelv legyen. Visszautasításba ütköztek. Ezt követte a nyelvtörvény, amely Crépon szemében puszta ürügy volt arra, hogy Oroszország megpróbálja igazolni terjeszkedését.

Mióta az orosz invázió megkezdődött, egymást érik az egyre szigorúbb rendelkezések „az ukrán nyelv védelmében”. A harkivi polgármesterre pénzbüntetést rótt ki az anyanyelv védelmében illetékes kormánybiztos, amiért oroszul fordult a város lakóihoz. Az egyetemeken július óta kifejezetten tilos oroszul tanítani. (Az orosz megszállás alatt lévő területeken az ukrán tananyaggal és az ukrán nyelvű oktatással számolnak le.) Az Economist arról ír, hogy Ukrajnában „orosztalanítás” zajlik, olyannyira, hogy lelkes hazafiak tömegesen zúzzák be, darálják le az orosz irodalom klasszikusait. Sokuk szerint ez azért távolról sem olyan szörnyű, mint a fasiszta/náci könyvégetés.

A nyelvtörvény természetesen nem úgy szól, hogy nyilvánosság előtt és hivatalos helyen (például orvosnál) tilos oroszul beszélni, hanem hogy kötelező az ukrán nyelv használata. Ez pedig a többi kisebbséget, a magyart, a románt, a lengyelt is sújtja.

Ez az Európai Uniónak is jelent némi kényelmetlenséget, Magyarország már alklamazza, Románia kilátásba helyezte az Ukrajna elleni vétót, amennyiben az nem keresi a megoldást, a kisebbségi jogfosztás feloldásának lehetőségét.

Az Európai Unió sürgette is az ügy rendezését. Ukrajna sebtében hozott decemberben egy törvényt a kisebbségek jogairól, de ez nem törli el sem az oktatási, sem a nyelvtörvényt.

A héten Várhelyi Olivér szomszédságpolitikáért és bővítésért felelős biztos az Európai Parlament kisebbségi munkacsoportjának szervezésében a kisebbségi jogok az uniós bővítési folyamata témájában tartott konferencián emlékeztetett: a bővítés feltételei között szerepel az uniós alapértékek és elvek, köztük az emberi jogok védelme.

A nemzeti kisebbségek védelme ugyanolyan érték, mint bármelyik más uniós alapérték – figyelmeztetett. Segíteni kell, hogy a csatlakozásra váró országok magukénak érezzék az uniós értékeket, és késztetni kell arra, hogy mindezen elkötelezettség visszaköszönjön a nemzeti jogszabályokban is. Ahhoz, hogy a kisebbségek hozzájárulnak egy adott állam teljességéhez, egyenlő eljárásra, jogaik, vallásuk és meggyőződésük teljes elismerésére van szükség – mondta Várhelyi Olivér.

Ukrajnával kapcsolatban Várhelyi Olivér azt mondta: a bővítési folyamatnak segítenie kell a kisebbségeket abban, hogy még jobb körülmények között élhessenek az országban.

„Ukrajna uniós csatlakozásának előfeltételének kell lennie a kisebbségi és nyelvi jogok biztosítása. Ehhez első lépésnek pedig a nemzeti kisebbségek korábban birtokolt jogainak maradéktalan visszaállításának kell lennie” – hívta fel a figyelmet hozzászólásában Gál Kinga képviselő.

Bocskor Andrea, a Fidesz kárpátaljai EP-képviselője azt mondta, az Ukrajnában élő kisebbségek támogatják az ország uniós csatlakozási folyamatának megindítását. A kisebbségek pozitívan állnak a többséghez és elvárják, hogy teljes jogú, egyenlő állampolgárként élhessenek szülőföldjükön. Fontosnak nevezte, hogy a kisebbségek jogainak kérdése megnyugtató módon rendeződjön, a 2022 decemberében elfogadott nemzeti kisebbségekről szóló törvény ugyanis nem tekinti partnernek a nemzeti kisebbségi közösségeket. Nem szavatolja ugyanazokat a jogokat, amelyeket a korábbi törvények biztosítottak. Nemcsak a közösségi jogokat veszi el, hanem beszűkíti az egyéni lehetőségeket is – hívta fel a figyelmet.

Egy kis előrelépés történt – nem tudni, hogy az Európai Unió szorgalmazása nyomán-e, de Napirendre vette az ukrán parlament azt a törvényjavaslatot, amely egy évvel, azaz 2024 szeptemberéig elhalasztaná az ukrán nyelvű oktatásra való áttérést azokban az iskolákban, amelyekben az Európai Unió valamelyik nyelvén folyik jelenleg az oktatás, így a magyar nemzetiségi iskolákban is.

Ezt ukrajnai politikusok trombitálták ki.

Igaz viszont, hogy az ukrán törvényhozás nem fogadta még el első olvasatban sem a javaslatot, csupán napirendre tűzte, de egy kis reménysugarat jelent a sötét identitáspolitikában. Még akkor is, ha a kisebbségi jogbiztosítás nehéz vajúdás eredménye mifelénk, és pillanatok alatt visszavonják.

Jó lenne, ha nem kongana vészcsengőként az iskolacsengő!

(Nyitókép: Kárpáti Igaz Szó)