Ukrajnát közel egy éve jogtalan támadás érte. Vitatott, hogy amerikai sugallatra, vagy csupán a hazafiságtól vezérelve, de Volodimir Zelenszkij ukrán elnök mindenkit meglepő bátorsággal szegült ellen az orosz agressziónak. A színészből lett államfő ma gátlástalanul rendeli, követeli a különböző mennyiségű és fajtájú fegyvert a nyugati világtól, hősként, sztárként ünneplik őt Brüsszelben. Óhaja többnyire parancs.

Zelenszkij most úgy döntött, kotrással mélyíti a Duna-delta Ukrajnához tartozó részén lévő úgynevezett Bisztroje-csatornát és ugyanilyen munkálatokkal készül a nagyobb hajók számára is megközelíthetővé tenni a delta északi Chilia-ágát. A cél: lehetővé tenni a hajózást Románia érintése nélkül a Duna-parti ukrán kikötőkbe, a fekete-tengeri kijárat megnyitása érdekében. Az új tengeri torkolat megépítése jó eséllyel lecsapolná a Duna-delta mocsarainak jelentős részét és így visszafordíthatatlan károkat okozna az UNESCO által a világörökség részévé nyilvánított delta élővilágának.

Liviu Mihaiu ismert környezetvédő aktivista, a Mentsétek meg a deltát mozgalom vezetője, aki 2005-ben tagja volt a Bisztroje-csatorna ügyéről Kijevben tárgyaló román kormányzati küldöttségnek, közösségi oldalán az alábbiakat írta az újabb ukrán tervek kapcsán: „a Chilia-ág hajózhatóvá alakítása – ami plusz 111 kilométert jelent – az egész Duna-delta halálát jelenti.”  És egy nappal korábbi idézet az újságíróként is ismert Mihaiutól: „ha azt mondom, hogy Zele&Ukr elkezdte a munkálatokat a Bisztroje csatornánál és engedély kért az Európai Bizottságtól Chilia hajózhatóvá alakítására (azaz tönkretételére) az acélipari oligarchia számra, akkor azt jelenti, putyinista vagyok!?” 

A Dunát és a Fekete-tengert összekötő csatorna építése 2004-ben kezdődött. Románia akkor arra kérte Ukrajnát, állítsa le a projektet, tekintettel arra, hogy az új vízi útvonal a Duna-deltán halad át, és számos környezetvédelmi egyezményt sért. Mivel nem született megállapodás, a kérdést Bukarest az illetékes nemzetközi szervek elé terjesztette. A legrangosabb környezetvédelmi egyezmények felett őrködő szervezetek sora ítélte el Kijevet. Az ukrán hatóságok 2020 decemberében bejelentették: felhagynak az eredeti projekt folytatásával, és annak újraindításakor betartják a környezeti hatásvizsgálati követelményeket.

Most, miután Kijev mindenféle előzetes tájékoztatás nélkül újrakezdte a csatornabővítést, joggal tarthat mindenki attól, hogy a háborús helyzet felülírja a környezetvédelmi aggályokat. Ukrajnának ugyanis stratégiai kérdés egy újabb kijáratot megnyitása a Fekete-tengerre, miután tengeri kikötői orosz blokád alá kerültek. Pedig a nemzetközi környezetvédelmi lobbi ereje és befolyása jól ismert. Az olykor a józan emberi ésszel szembeszegülő, agresszív fellépéseik miatt sötétzöldeknek is nevezett szervezetek számára itt van a remek alkalom a bizonyításra. Az európai  zöldpártok is csatasorba állhatnak. Van-e szebb, nemesebb feladat a világ egyik legcsodálatosabb helyének, a Duna-deltának a megvédésénél? Itt a nagy lehetőség a klímavédelem élharcosának számító Európai Bizottság előtt is. Nem jelenthet gondot egy egyedülálló természetvédelmi övezet tönkretételét kockáztató ukrán csatornaépítés leállítása, ugye?

Közben eszembe jut a német Zöldek vezetője, a környezetvédők királynője, az Európai Unió motorjának számító Németország egyik legfontosabb politikai posztját, a külügyminiszterséget megszerző Annalena Baerbock, és hirtelen elillan az optimizmusom. A német diplomácia zöld irányítója nem is olyan régen azt nyilatkozta: „ha azt ígérem az ukrajnai embereknek, hogy az ő oldalukon állunk, ameddig csak szükségük van ránk, akkor azt teljesíteni akarom. Mindegy, hogy mit gondolnak a német választóim”. Valahogy így lesz a Duna-delta elleni merénylettel kapcsolatban is. Kit érdekel a delta sorsa, amikor az „Európát védelmező” Zelenszkij egy hajózható csatornát szeretne?