Volodimir Zelenszkijt a Time Magazin „Ukrajna lelke” minősítéssel az év emberévé avatta, s joggal, hiszen a címet a lap nem olyan személyiségeknek szánja, akik kifejezetten pozitív szerepet játszanak az év történetében, hanem olyanoknak, akik tevékenységükkel meghatározóan befolyásolták a történéseket. Ezt követően azonban Nyugaton, ahol addig csak hősként lehetett emlegetni, megjelentek némi kételyek Zelenszkij személyiségével kapcsolatban is.

Igaz, már 2022 augusztusában napvilágot látott egy 192 oldalas riportkötet Zelenszkij. Az aktuális biográfia címmel. A szerzők Steven Derix és Marina Shelkunova (Eidel Books kiadó). A könyv egy részletét (a kötet az Amazonon már román állampolgárok számára is hozzáférhető) a napokban a Welt című német napilap is közzétette. Már a cím is sokatmondó: Zelenszkij titkos ügyletei. Ami annál is meglepőbb, mert bár augusztus óta csaknem fél év telt el, a kötetről a tágabb nyilvánosságban nem sok szó esett. A kritika nem volt „aktuális”. Csakhogy Zelenszkij kezdi mindinkább kimutatni a foga fehérjét. Joe Biden és a lengyelek szilárd információkra alapozott véleménye ellenére is (máig) tagadja, hogy a Lengyelországba becsapódott és két civil életébe került rakétát ukránok lőtték volna ki. S a német és francia politikusoktól is olyan hangnemben követel fegyvereket és pénzbeli segítséget, ahogyan azt inkább adósoktól, semmint önzetlen jóakaróktól szokás.

A választási győzelmet követően, amelyet nagyrészt a legjelentősebb ukrán oligarcha (Igor Kolomojszkij) támogatásának köszönhetett, Zelenszkij olyan törvénytervezetet terjesztett a parlament elé, mely az összes oligarchát arra kötelezte, hogy amennyiben a gazdasági élet valamely vonatkozásában monopolhelyzetet élvez, havi jövedelme egymilliószorosan meghaladja az ukrán létminimumot, a 83 dollárt, kezében tartja a főbb sajtóorgánumokat vagy politikailag is aktív, nyilvántartásba vétesse magát. Azok, akik nyilvántartásba kerültek, jövedelmeiket és befolyásukat a parlament rendelkezésére kellett bocsátaniuk. Hogy nem kívánatos befolyásukat a Parlament (gyakorlatilag az elnök) korlátok közé szoríthassa, az oligarcháknak a bírókkal és a miniszterekkel való kapcsolataikat is nyilvánosságra kellett hozniuk.

Az elnök mindezt egy július 2-ai Twitter-bejegyzésben azzal magyarázta, hogy az oligarchák történelmi tényezők. Következésként hatalmukat az állam szolgálatába kell állítaniuk.

Mindez oligarcha-ellenes látszatokat kelthetett volna, de Ruszlan Raboschapka – a törvénytervezetet helytelenítő, s rövidesen elbocsátott – főállamügyész kezdettől kimondta, hogy a tervezet nem az állampolgárok javát szolgálja, pusztán az elnök hatalmi törekvéseit. Az új grémium fölött ugyanis Zelenszkij gyakorolhatja majd a hatalmat, s ezzel hatásköreit mértéktelenül kiterjesztheti.

Egy nemzetközi újságíró és dokumentumfilmes csoport Offshore 95 címen világszerte játszott dokumentumfilmet készített, melyben a világ több száz kormánytisztviselőjének, köztük 35 vezető politikusnak offshore-számláit leplezte le. Azaz azokat a számlákat, amelyeket kormányhivatalnokok külföldi adóparadicsomokban létesítettek, hogy oda menekítsék azokat a jövedelmeket, melyeket – eredetük miatt – ajánlatos volt a nyilvánosság elől rejtegetni, vagy amelyek után nem akarták a saját országaikban érvényes adót megfizetni. A leleplezettek közt Zelenszkij maga is tekintélyes helyet foglalt el. Jövedelmeinek egy része filmes vállalkozásaiból származott. De nyilvánvaló volt, hogy nem származhatott mind onnan. Nem véletlen, hogy a dokumentumfilmet Ukrajnában betiltották. Az ürügy az volt, hogy a mozitermet, ahol a bemutatóra sor került volna, renoválni kell, a világítás nem működik. (Mint később kiderült, a tiltás valójában az ún. belső titkosszolgálattól érkezett.)

Egyébként már a filmet megelőzően hírlett, hogy Zelenszkijnek Cipruson van offshore-számlája, később az is kiderült, hogy legközelebbi bizalmasaival, a Shefir-testvérekkel a közép-amerikai Belizevárosban is vannak közös számlái. Sőt a Virgin-szigeteken egy másik tisztázatlan eredetű cég, a Maltex Multicapital Comp. számláinak egy része is az ő tulajdonában van. (Ezeket röviddel az elnökválasztás előtt az egyik Shefir-testvérre ruházta át.) A cég egyebek közt csak Londonban jelentős értékű épületegyüttest birtokol.

Az Offshore-film betiltását követő sajtóértekezleten az újságírók kellemetlen kérdéseket is feltettek. Mi áll ezek mögött az offshore-számlák mögött? Zelenszkij azzal védekezett, hogy Janukovics (az előző elnök) idején az adóhivatal folyton alaptalanul zaklatta. Akkor küldte külföldre minden vagyonát. A pénzmosás vádját (miszerint fő támogatója, Igor Kolomojszkij bankjának gyanús pénzeit próbálta volna tisztára mosni) tagadta, de az adóelkerülés vádjára már nem volt mit mondania.

Az egyik újságírónő, Olina Loginova azt is megkérdezte, hogy elnökként sem hisz abban az államban, melyben vagyonát felhalmozta? „Vajon nem az a helyzet, hogy valamit alapos okkal rejtegetni akar?”

Ezt követően az ukrán adóhivatal Zelenszkij minden ügyét fölülvizsgálta, de úgymond semmi gyanúsat nem talált.

Rövidesen azonban az orosz hadsereg zsoldosainak, a Wagner-csoportnak a fehéroroszországi tőrbe csalásával kapcsolatos ügyletek is nyilvánosságra jutottak. Ügynökei hamis cégadatokkal és vaskos pénzügyi ígéretekkel Venezuelába csaltak volna zsoldosokat, akiket – a nemzetközi egyezményeket is megsértve – az Ukrajna fölött áthaladó török repülőjárat egyik gépének eltérítésével ejtettek volna fogságba. Az ügyről (melyet végül Zelenszkij sem tagadhatott le) film is készült volna, de az sem készülhetett el…

A mintaszerű ukrán demokrácia mítoszán kezdenek repedések támadni. De a mítosz továbbra is tartja magát. Wojciech Kononczuk, a Keleti Kutatások németországi intézetének szakembere szintén a Weltben szögezi le: „Zelenszkij a hatalomra jutását megelőző ukrán helyzetet (miszerint Oroszországot követően Ukrajna Európa legkorruptabb állama) nem változtatta meg alapvetően, de hitelt érdemlően tevékenykedik azért, hogy ezt megtegye”.

Szívből kívánjuk, hogy az élvonalbeli szakember véleménye tényleg hitelesnek bizonyuljon.