A napokban járta be a világsajtót a fantasztikusnak tűnő hír, hogy a kínai holdexpedíció által a földre juttatott kőzetek közt olyan új kőzetfajta is előfordult, mely a Földön alig lelhető fel. Legalábbis nem olyan mennyiségben, hogy ipari célra felhasználható lehetne. Korábban az oroszok és az amerikaiak is találtak kőzetmintáikban a Földön ismeretlen anyagformákat, de a kínai lelet messze meghaladja ezek jelentőségét.

Az ominózus ásványban, mely a changesite-(Y) nevet viseli, a kínaiak a hélium olyan formájára bukkantak, mely földi körülmények közt rendkívül ritkán fordul elő, a Holdon és a Naprendszer nagy gázbolygóin már eddig is feltételezték, hogy előfordulhat. A hélium-3 (periódusos rendszerbeli jelöléssel 3He) az instabil hélium-4-től eltérően stabil, azaz nem-radioaktív izotóp, mely két protonból és egy neutronból áll (a hélium-4 két protont és két neutront tartalmaz.) Közismert, hogy az izotópok valamely elem azonos számú protonból, de eltérő számú neutronból felépülő változatai.

A hélium-3-at a holdfelszín felső rétegeibe a napszél szállíthatta több billió évvel ezelőtt. A changesite-(Y) elnevezésű kőzetben a hélium-3 apró, színtelen és áttetsző kristályoszlopok formájában található.

A hélium-3 rendkívüli jelentősége abban áll, hogy alkalmas lehet a régóta vágyott és az emberiség energiagondjait végérvényesen megoldó fúziós reaktor tényleges létrehozására. Azaz a napenergiához hasonló tiszta energia előállítására, hiszen hélium-3 üzemanyagú reaktor anélkül termelhetne rengeteg energiát, hogy a sugárzás kibocsátásával károsítaná a reaktort. S mivel nem radioaktív, a környezetben sugárfertőzést sem okozhatna. A dolog magyarázta az a már említett tény, hogy a hélium-3 az egyetlen stabil izotóp, mely több protont tartalmaz, mint neutront.

Számítások szerint egy űrhajónyi hélium-3 három évig elláthatná az Egyesült Államokat energiával. Persze annyi energiát ellenőrzés alatt is kellene tartani, hogy hasznosítása biztonságos lehessen. Nem lesz könnyű, hiszen a reaktor elindításához jóval nagyobb energiára van szükség, mint a hagyományos reaktorok esetében, ezért aztán a folyamat elkerülhetetlenül olyan reakciókat is elindíthat, melyek a környező anyag bizonyos elemeit radioaktívvá alakíthatják, ezt a lehetőséget kell valamiként elhárítani. Erre azonban a szakértők szerint a nem túl távoli jövőben meg is születhet a módszer.

A kínai felfedezés jelentőségét fölösleges lenne részletezni, hiszen ekként a Hold egyfajta új aranybányává válhatna, mely gyakorlatilag örök időkre megoldhatná az emberiség földi életének minden energetikai gondját. A környezetvédők azonban nem maradnának munka nélkül. Az ember ugyanis a továbbiakban már nem üvegházgázokkal szennyezné a légkört, csupán a jóval olcsóbbá vált emberi civilizáció még elképesztőbb mennyiségű hulladékaival.

Továbbra is kiszorítanánk életterükből a növényeket és az állatokat, s korlátlan lehetőségeink birtokában egyetlen szürke alaktalan masszává olvasztanánk az emberiséget. Az energiában dúskáló világállam minden embere ugyanazoknak a törvényeknek, ugyanannak az önnön nagyszerűségétől, mindentudásától megrészegedett akaratnak engedelmeskedne.

Feltéve, ha nem ébredne rá, hogy a természet újabb kifogyhatatlannak tűnő ajándékát, a másság tiszteletének, a természeti és társadalmi sokszínűségnek, a kultúrának a fenntartására és továbbépítésére kell fordítania.

Sajnos, számos jel utal arra, hogy nem így történne. Úgy válhatnánk romlandó szerveink – immár chipvezérelt – alkatrészekkel való cserélgetésével örökéletűvé, hogy nem lenne már mit kezdenünk egyetlen életünkkel sem.

Sokaknak már ma sincs…

(Nyitókép forrása: Pexels)