„Mégazértis” is megcsinálták – Tízéves a Legendárium Rajzfilmstúdió
Tíz éve már, hogy Székelyföldnek saját rajzfilmjei vannak. A Legendárium csapata 2015-ben alapította az azóta is nagy sikerű animációkat gyártó stúdiót, amelynek célja, hogy a legkisebbekkel is megismertesse a térséghez fűződő mágikus történeteket. Fazakas Szabolcs ötletgazdával, a Legendárium csapatának vezetőjével beszélgettünk.
2008-ban indult útjára a Legendárium-projekt. A Székelyföld mágikus történeteit egy csokorba gyűjtő kezdeményezés ötletgazdája Fazakas Szabolcs volt, aki már egészen fiatal korában érdeklődni kezdett nemcsak a legendák, hanem az animációk iránt is. Később médiamunkásként kezdett dolgozni, így átfogó képet kapott arról, hogy mi történik ennek a művészeti ágnak a piacán. Szemet szúrt neki, hogy míg a legtöbb nép legendáiból sikeres rajzfilmek készülnek, addig Székelyföld nem kevésbé érdekes történetei már sokszor a helyi emberek számára is ismeretlenek.
Fazakas Szabolcs úgy vélte – és úgy véli máig –, hogy a mi kis népünk történeteiben is legalább annyi fantázia van, mint bármely más térség meséiben. Úgy döntött, ideje a nagyközönség elé tárni ezeket, így kezdődött el a 2010-es évek elején a Likaskő című legenda rajzfilmesítése. Három éven át zajlottak a munkálatok mindenféle nagyobb támogatás nélkül, 2015-ben pedig úgy döntöttek, eljött az ideje egy kimondottan erre a célra létrehozott stúdió megvalósításának.
A Likaskő bemutatóját követően Magyarországon is felfigyeltek a kis csapat munkájára. Támogatásokat kaptak a stúdióra, amelynek egy részét külföldi tanulmányi utakra és képzésekre fordították. A teljes egészében fiatalokból álló csapat egyetlen tagja sem értett még akkor gyakorlatban az animáláshoz. Mindent együtt, egymásnak segítve sajátítottak el, tulajdonképpen tehát a nullából született még Székelyföld első rajzfilmstúdiója. Pontosan tíz évvel ezelőtt.
Fazakas Szabolcs úgy emlékszik vissza a kezdetekre, hogy sokan „hülyeségnek” tartották az ötletet. Úgy vélték, Székelyudvarhely túl kicsi város ahhoz, hogy egy ilyen stúdió működni tudjon benne, ő viszont – saját elmondása szerint – jó székely ember módjára csak annyit mondott: mégazértis.
A kezdet persze nem volt egyszerű, de az ötletgazda elmondása szerint száz százalékosan megbízott a kollégáiban. Az akkor összeverbuválódott csapat legtöbb tagja máig ott dolgozik, a rajzfilmstúdió pedig évről-évre egyre jobban működik.
A felkészülési folyamat bő három évig tartott. Ez az idő alatt persze már készítettek rajzfilmeket (amelyek jó részét azóta újra csinálták), de ez volt a lehető legjobb módja annak, hogy az emberek gyakoroljanak, valamint időről-időre teszteljék a saját képességeiket.
A Legendárium Rajzfilmstúdióban pontos menete van a munkának. A feldolgozandó legendát Fazakas Szabolcs választja ki, ezt átadja a forgatókönyvírónak, majd közösen átbeszélik, megvitatják, ha kell, újraírják, és csak ezután készül el a technikai forgatókönyv, amelyet szintén az ötletgazda rak össze. Minden egyes jelenetet képekre bont le, ezzel pedig már jó része kialakul annak, amit a vásznon vagy képernyőn láttatni szeretnének. Elkészülnek a rajzok, a hangfelvételek és a kiegészítő képek, majd jön a modellezés, a karakter megálmodása, a tér kiszínezése, majd a világítás. Fazakas Szabolcs elmondása szerint a folyamat nagyon hasonlít a játékfilm-gyártáshoz, esetükben azonban a hibáknak súlyosabb következményei lehetnek, hiszen – mint mondta – visszafele dolgozni vagy újrakezdeni nagyon költséges. „Itt nem úgy megy, hogy felveszünk egy jelenetet többször, aztán majd kiválasztjuk, hogy melyik a jó. Pontosan kell dolgozni, különben anyagilag belebukunk” – fogalmazott Fazakas Szabolcs.
Egy animációs film elkészítése körülbelül fél évbe telik, viszont ez is sok mindentől függ, kezdve attól, hogy hány animátor dolgozik a projekten, mennyire komplikáltak a képek, esetleg kísérleteznek-e épp új technikákkal, például hóval vagy jéggel. Párhuzamosan persze több rajzfilm is készül a stúdióban, így könnyebben haladnak a munkákkal.
Fazakas Szabolcs elmondása szerint sok olyan jellegű kritika futott be hozzájuk, hogy „túl amerikaiasak”, kiemelte azonban, hogy a magyar animáció úttörői is a tengerentúlról hozták be a technikákat. Ami azonban különösen fontos, hogy ők nem amerikai témákat dolgoznak fel. Jó onnan módszereket tanulni, tartalmilag azonban a saját kultúránkra helyezik a hangsúlyt, a tapasztalat pedig az, hogy a gyerekek ezt kimondottan élvezik.
Az ötletgazda elmondása szerint számára ez jelenti az életet. Amikor egy premierre több ezren összegyűlnek, tapsolnak és azt kérdezik, hogy mikor érkezik a következő rész, az bizonyítja, hogy érdemes volt mindezt elkezdeni. „Egy-egy rajzfilm után a gyerekek arra kérik a szüleiket, hogy vigyék el őket a legendák helyszíneire. Már az egész kicsik is büszkék a térségünk történeteire, ezáltal pedig a szülőföldjükre. Mindez jó lehetőség arra is, hogy létrejöjjön egyfajta kommunikációs csatorna más népekkel: megmutathatjuk, hogy kik vagyunk, milyen a mi kultúránk. Minden egyes rajzfilm elkészülte után egyre közelebb kerülünk egy olyan mágikus világhoz, amelynek a varázsában az őseink még benne éltek. Jó látni, hogy ez ilyen sok embernek tetszik” – fogalmazott Fazakas Szabolcs, hozzátéve, hogy minden alkalommal, amikor Korond felé jár, felfigyel a jól kitaposott, gyakran járt ösvényre, amely a Likaskőhöz vezet.
Kapcsolódó
Jelen pillanatban a Patkólopás című legenda alapján készülő rajzfilmen dolgoznak, valamint a parajdi sóbánya történetét feldolgozó animáció is folyamatban van. „Az utóbbi egy kicsit nagyobb lélegzetvételű dolog lesz, egy hosszabb rajzfilm, amelyhez kapcsolódóan egy meseparkot is szeretnénk létrehozni Parajdon a gyerekeknek. Be akarom bizonyítani, hogy a legendák alkalmasak a turizmus fejlesztésére. Talán, ha ez sikerül, az emberek kicsit többet és komolyabban kezdenek majd foglalkozni a saját legendakészletükkel, ezáltal pedig a teljes szülőföldjükkel. Nem kell nekünk más történeteket adaptálni. A sajátjaink is épp annyira izgalmasak” – fogalmazott az ötletgazda.
CSAK SAJÁT