Az első pünkösd történetének a legfontosabb pillanat az, hogy a tanítványok egy akarattal együtt valának. Isten lelke nélkül csupán megfélemlített bujdosók, legfeljebb széthúzó, földi hatalomért, elismerésért harcoló, kicsinyes dolgokat életbe vágóan fontosnak tartó csoprt tagjai lehettek volna. Ám pünkösdkor közösségé szerveződtek, egy akarattal voltak, ez az akarat és hit pedig megtartotta az emberiséget egészen a XXI. századig.

Manapság nem szokás, nem divat közösségről beszélni a nyilvánosság előtt, sokkal inkább szólnak a hírek, a reklámok, a politikai kortesbeszédek a fogyasztói társadalomról, amelynek feladata a pénz körforgásának biztosítása.

Mindennek, ami velünk történik kettős arculata van. Az emberi történelem alakításán az isteni beavatkozáson kívül két erő dolgozik: az anyagi és a szellemi erő.

Az Egyház az erdélyi magyar társadalom szellemi és lelki világát alakította az elmúlt ezerszáz évben, de a hatalmaskodás, az önzés és ravaszság ellenében fokozottan az utóbbi három évtizedben. Az Egyház  figyelmeztet arra, hogy az első pünkösd óta a világnak célja, az embernek rendeltetése van. Pál rómabeliekhez írt levelében azt írja: „Közülünk senki sem él önmagának, és senki sem hal önmagának.”  Pál tanítása merőben ellentmond korunk életfelfogásának: valósítsd meg önmagad, szerezd meg, amit megszerezhetsz, akár mások jogának tiprása által is, magadra gondolj, ne törődj senki mással, hiszen a létezés értelme az egyén önbeteljesítése, a család, a közösség, a nemzet, az emberiség elavult fogalmak csupán. Az egynemesítő fogyasztói társadalom azt állítja :a vallás az, amit az ember magányában gyakorol, akkor lehetnél vallásos, ha egyedül vagy, ám bizonyára nem szeretnél egyedül lenni, ezért mi teszünk róla, hogy ne legyél egyedül, instant közösségeket árulunk a mall-okban, a popkoncerteken, a sportarénákban.

Jézus életének, tanításainak eredménye, hogy Krisztusként megtöri az énközpontú magányt, felszabadít egy olyan lét sivársága alól, amelynek alanya és tárgya is csak mi vagyunk, így senki másnak nincs helye az életünkben. Az Evangélium Istent helyezi létünk középpontjába és e pillanattól megszűnünk csak önmagunkért lenni. E pillanattól fogva életünk szolgálattá válik, szeretteink, családtagjaink, barátaink, nemzetünk, az emberiség szolgálóivá leszünk értelmiségiként, kétkezi munkásként, gazdaemberként, sőt, politikusként is.

Az angol esszéíró Johnson szerint minden emberi törekvés célja, hogy otthon boldog legyen. C. S. Lewis hozzáfűzi, hogy a boldog embereknek néha nagy áldozatot is kell vállalniuk, le kell momdaniukegyéni boldogságukról hogy az örömöt jobban osszák szét. Mindenki maradhat egy kicsit éhes azért, hogy senki se haljon éhen.

Jézus munkáját a Szentlélek teljesítette be pünkösdkor, amikor mindannyian együtt voltak a tanítványok.

Szemmel látható, hogy nem vagyunk mindannyian együtt ma. Azt sem látjuk sokszor, hogy mi lenne az egyakarat, amiért összefognánk. Kérdés, hogy leszünk-e elegen együtt, hogy életünk, munkánk révén itthon boldogok legyünk, hogy itthon legyünk  boldogak és boldoguljon közösségünk is.

A pünkösd ígérete kölcsönöz erre reményt.