Olvasom a Maszolon, hogy több száz újságírót bocsát el Európa legjövedelmezőbb lapja. A Bild a szerkesztőségi munka nagy részét a mesterséges intelligenciára (MI) bízza. A tulajdonosi cégcsoport, a Springer ímélben tájékoztatta a Bild szerkesztőségének vezetőit, hogy a kiadóvállalat felszámol minden „terméket, projektet és folyamatot”, amelyek az üzleti környezet változása miatt „soha többé nem lehetnek sikeresek gazdaságilag”.

A jelenlegi formájában nem lesz többé szerkesztőségvezető, lapszerkesztő, képszerkesztő, korrektor és szerkesztőségi titkár. funkció. Ezeknek a feladatát a digitális világban az MI látja el. A kiadó arra számít, hogy az átalakítás hatására a következő három évben 100 millió euróval nő a vállalat nyeresége.

Érthető a kiadóvállalat aggodalma és megmagyarázható profitéhsége is. A Bild a tavalyi év végéről származó adatok szerint naponta 1,1 millió példányban kel el. Tíz éve több mint kétszer nagyobb, 2,44 milliós volt az eladott napi példányszám.

Nem tudom, azzal számolnak-e, hogy nőni fog a példányszám a világot elárasztó MI-őrület, -rajongás miatt vagy a 100 milliós nyereség csak a spórlásból fakad? Azt sem vitatom, hogy a kiadónak joga van a nyereség maximizálására. Csak azon merengek el, hová vezethet a Springer döntése.

És nem, nem az a legnagyobb veszély amit a Német Újságíró Szövetség  elnöke, Frank Überall meglebegtet, miszerint a leépítés szélsőségesen ostoba, mert a regionális hálózat leépítése a helyi ügyek iránt érdeklődő olvasóknak nyújtott szolgáltatás színvonalának csökkenésével, és végül olvasók elvesztésével jár! Ez a kisebbik baj. A végső veszély az, hogy az újságírás elveszíti emberi dimenzióját. Nem a párbeszéd lehetőségét kínálja többé a zsurnalizmus, a tévedés lehetőségével együtt, hanem az egyoldalú, irányított tájékoztatás és a véleménydiktatúra közege lesz.

Emlékszem, milyen lelkesedéssel fogadtuk a közösségi média szárnybontogatását a kétezres évek elején. A sajtószabadság kiteljesedését, a demokratikus párbeszéd színterét láttuk benne. Láttuk bele. Mára kiderült a véleménybuborékokat buzogtatta fel – lám, elgépeltem bűzögtettét írtam – és a gyűlöletbeszédet növesztette hatalmassá. A modern világból hiányoznak azok a közösségi terek, amelyekben sor kerülhet az ilyen vitákra, éppen amiatt, hogy az internet hozzájárult a véleménygettók kialakulásához. Az online fórumok „nem-helyek”, olyan anonim terek, amelyekben nem jön létre valós közösségi élet. A demokrácia működéséhez szükséges érzelmek, mindenekelőtt a mások tisztelete és a többség akaratának elfogadása pedig csak az olyan nyilvános terekben alakulhat(na) ki, amelyekben a polgárok között bizalom van, s amely a sokszínűség és a véleménykülönbségek ellenére lehetővé teszi a társadalmi összetartozást.

Kudarcként élem ma meg a közösségi média térnyerését, s egyre gyakrabban jut eszembe Umberto Eco ítélete: „A közösségi hálózatok ostobák légióinak biztosítanak megszólalási lehetőséget, akik azelőtt csak a bárban beszélhettek, egy pohár bor mellett, nem okozva kárt a közösségnek. Azonnal letorkolták őket, míg most ugyanúgy véleményt mondhatnak, mint egy Nobel-díjas. Ez az ostobák inváziója. A tévé a falu hülyéjét tolta előtérbe, akivel szemben a néző magasabb rendűnek képzelte magát. Az internetben az a drámai, hogy az igazság birtokosaként tolta előtérbe a falu hülyéjét.”

Az MI alkalmazása az újságírásban látszólag a falu hülyéjét helyettesíti a cáfolhatatlan értelemmel. Csakhogy a mesterséges intelligencia olyan, amilyenre programozták. Tartalmat előállítani is a csak betáplált szempontok és a programozó céljai szerint fog. Ezek közt szerepelni fog az a szándék is, hogy a gyanútlan, az MI objektivitásában feltétlenül megbízó olvasó elhigyje azt, hogy ez maga a tárgyilagos valóság.

Még inkább a manipuláció eszközévé válik a sajtó, miközben egyre kevesebben kérdőjelezik meg az MI-újságíró jóhiszeműségét.

Kétségtelenül az MI-újságírásé a jövő. De ebben a jövőben meg kell maradnia az ember által írt tartalmaknak is, mert az újságírás nemcsak értelmes, hanem érzelmes viszonyulás is az emberi társadalmak valóságához, vágyaihoz, törekvéseihez.

Umberto Eco javaslata az MI-re is érvényes: az újságíróknak figyelmet kellene szánniuk az MI-lapok kritikus elemzésére, jól kompilálni tehetség, de az információkat össze kellene tudni hasonlítani, hogy az olvasók  megértsék, hitelesek-e, vagy sem, igazak-e vagy csak féligazságok.

(A nyitókép forrása: cloudfront.net)