A politikában és sajtóban uborkaszezonnak számító nyár közepén politikusnak és sajtósnak mennyei mannát jelent, hogy Orbán Viktor Tusványoson minden évben programbeszédet tart, előadásai a magyar sajtó mellett pedig bekerülnek a világsajtóba is. Vagyis inkább gumicsont a médiának ez, amit sokáig lehet rágni, lenyelni már korántsem. Lehet vele riogatni, ellene tiltakozva honfinak és européernek tetszelegni, Fényes Porták előtt jófiúnak látszani.

Az idén két történés előzte meg a magyar miniszterelnök beszédét. Egyrészt a hírtelevíziók már a hét elején rávetődtek a témára, biztosra vették, hogy Orbán Viktor beszéde románellenes, Európa-ellenes, oroszbarát lesz, ezért jó előre tiltakoztak. Másrészt meglepetésszerűen Bukarestben a magyar miniszterelnök találkozott román kollégájával annak meghívására. A munkaebéd végén Orbán Viktor kijelentette: ez egy új barátság kezdete lehet.

A szociáldemokrata párti sajtó kénytelen volt beismerni, hogy teljesen normális a két szomszédos állam miniszterelnökének személyes találkozója, ahogyan nem volt természetes, hogy évek óta elmaradt a magas szintű kapcsolatok újrafelvétele.

A román sajtó másik fele is kénytelen volt elismerni a látogatás várható pozitív hozadékát, de azért csak felvetették, hogy Marcel Ciolacu elmondta-e, miről nem beszélhet Tusványoson Orbán Viktor.

Máig kellett várnunk a válaszra. A magyar miniszterelnök azzal kezdte tusványosi beszédét, hogy miről nem szabad neki szólnia.

Felidézte, hogy a román külügy küldött neki egy átiratot, hogy miről kell beszélnie és miről nem. Nem szabad arról beszélni – mondta –, ami román érzékenységet sért, így a kollektív kisebbségi jogokról sem, de ezek léteznek és megilletik az itteni magyarokat.

Ne beszéljen nem létező romániai területi egységekről, például Erdélyről és Székelyföldről – mondta Orbán Viktor, majd hozzáfűzte: de soha nem állítottuk, hogy ezek romániai területi egységek lennének.

Azt is tanácsolták, hogy ne tüntesse fel rossz színben a nyugati értékeket. „Ezek ma a gender, a háború és a migráció, ezek maguktól is rossz színben tüntetik fel magukat” – vélte a kormányfő.

Azt már én fűzöm hozzá, hogy akik az európai értékeket kérik számon, jó lenne, ha az európai értéknek számító szólásszabadságot nem korlátoznák. Erre Orbán Viktor úgy reagált, hogy kijelentette, Magyarország a román elnöknek soha nem fogja megszabni, hogy miről és mit mondhat. A románok számára tett néhány kedvező kijelentést a magyar miniszterelnök. Elmondta, hogy a kereszténységért folytatott küzdelemben szükség van a román ortodoxiára is. A schengeni tagságot pedig teljes mellszélességgel támogatja Magyarország, és a magyar uniós elnökségnek ez a kiemelt célja – tette hozzá.

Beszéde további részében geopolitikai célzásokat tett. Utalt arra, hogy a világ erőegyensúlya elmozdult, de a háború nem elkerülhetetlen, ha a világ képes új egyensúlyt találni.

Végigkövettem Orbán Viktor beszédét, semmi olyan provokatív kijelentést nem hallottam, amiért a sajtóban, a politikában hisztizni kellene. Ám úgy volt eddig a román média és politikum az Orbán-beszédekkel, mint Pistike a tanító nénivel. Pistike panaszkodott, hogy a tanító néni állandóan piszkálja, nem hagyja békén. A tanító néni kéri az apukát, üljön be egy órájára, hadd lássa, semmi sem igaz a vádból. Az óra vége felé, a tanító néni odafordul Pistikéhez: „Mondjad csak, Pistike, mennyi kétszer kettő?” Pistike rohamot kap, s az apja felé fordul: „Látod-e, apu, megint kezdi!”

Nem kizárt, hogy a hazai médiában a következő napokban ez történik.

De ez már nem vicc.

Ez irányított stratégia.

(Nyitókép: Beliczay László fotója)