Még soha nem élt ilyen jól az emberiség – és még soha nem érezte ilyen rosszul magát. Ez a mondat igaz, de teljesen haszontalan, mert az ún. emberiség pusztán elvont fogalom, mint olyan az emberiség nem létezik, csak szomorú vagy elégedett emberek. Mit tudunk róluk?

Egyre kevesebbet. Egyre kevesebbet tudunk a szűkebb-tágabb családunkról, a szomszédainkról, a barátainkról, felebarátainkról nem is beszélve. Ömlik a hírözön a médián és a társadalmi médián keresztül, valósággal fuldoklunk benne, de azon kívül, hogy halálra rémítenek, esetleg fásultan közömbössé tesznek bennünket a hírek, nem sokat árulnak el a világról. Ha megnézzük, tulajdonképpen alig néhány téma dominál, az újságok is mintha egymást majmolnák, majdnem szó szerint ugyanazt a híranyagot hozzák, ami nem is csoda, hiszen ugyanahhoz a néhány hírügynökséghez vannak mind bekötve, politikai állásuktól és világnézetüktől függetlenül. Az emberek riogatása és „informálása” mindig is nagy üzlet volt.

Sokat olvasok, több nyelven, ezért sokáig határozottan tájékozottnak éreztem magam. Nem vagyok az ebben az unalmas dzsungelben. Mostanában érzem, hogy egyre inkább utolér a csömör. Mindegy, hogy tényszerűen megtudom, hogy éppen hány embert mészároltak le ma is Ukrajnában vagy Gázában, mert holnap is ugyanezt fogják tenni, és sem én, de senki más ezt megakadályozni nem fogja. Senki nem fogja megakadályozni – se isten, se ember – mert már rég meg kellett volna tennie. Nem tette meg. Nem szól bele érdemben senki ebbe a mészárlásba, az emberiség és a nemzetközi fórumok rosszallóan csóválják ugyan a fejüket, de nincs, aki a mészárosok kezét lefogja. Akkor miért számoljam én naponta a halottakat?

Ugyanez a helyzet a hatalom és az ellenzék viszonylatában. Mindenütt zajlik a választási harc, mindenütt a sokat hangoztatott, mert annyira óhajtott igazságot mutatják fel a vezetők vagy vezető lévendők az embereknek. Persze, csak az ún. demokráciákban, hiszen diktatúrákban sokkal egyszerűbb a képlet, ott könnyű eligazodni. Sokan ezt szeretik, illetve ezt szeretnék. A végletes bizonyosságot. Hogy pontosan tudják, hogy kitől és mitől kell félni. Hogy lelkiismeret-furdalás nélkül befogják szájukat, hiszen úgysem lehet megszólalni. A demokrácia sokkal fárasztóbb. Sokkal többet kell benne és érte dolgozni. Az ókori Athén óta zajlik az örök koreográfia: az ellenzék mindig jobban tudja, mint a hatalom, a hatalom mindig jobban tudja, mint az emberek és az ellenzék.

Mindenki hatalomra akar kerülni, és ha odakerült, az idők végéig ott is akar maradni. Csakis a választópolgárok érdekében, természetesen.

Akkor már a legjobb a feudalizmus és a skolasztika, vagyis a tiszta középkor. A feudalizmus világos szabálya: ki kinek vazallusa, ki kinek a zászlója alá gyűl minden kritikai gondolkodás nélkül, pusztán a vazallusi hűség alapján – hát létezhet a vak hűségnél, a kikezdhetetlen lojalitásnál szebb emberi attitűd? – míg a skolasztika minden külső vizsgálódás nélkül megmagyaráz mindent és szépen a helyére tesz. Milyen kár, hogy a Mesterséges Intelligencia és a géntechnológiák korában a népirtások középkori hagyományát gondosan megőriztük, de felháborodunk a feudalizmus emlegetésére. Maffiaállam az, ahol a feudalizmus csak nyomokban is működik, mondják. És igaz.

A hírekhez visszatérve, mostanában nem annyira a világlapokat olvasom. Mindenféle nyelven a kis lapok helyi híreit böngészem. Lenyűgöző és pihentető foglalkozás. Jó érzés nem az emberiség nagy eseményeire figyelni, hanem világszerte a kisközösségek, falvak, városok napi életének pulzusát tapintani. A kis lapok is elsősorban a bajokról írnak, akár a nagyok – kis lap kis baj, nagy lap nagy baj – viszont döbbenetes, hogy mindenütt mennyire hasonlóak ezek a bajok. És emberléptékűek! Ha meghal valaki az utcánkban, lehet gyászolni és rá emlékezni, de a világon ma elhalálozott több mint 175 000 embert meggyászolni nem lehet. Ha elveszett a szomszéd néni macskája, lehet aggódni érte és segíteni megkeresni, de a szibériai tigrist világszintű összefogással megmenteni már nem lehet, bármit is ígérjen a Greenpeace és a WWF.

Soha nem élt még ilyen jól és hosszan az emberiség. De hol vannak az emberek?

(Címlapkép: amazonews.com)