Büszke az egész tágabb család feleségem nagybátyjára: most töltötte a 101. életévét az öreg, és szellemileg, de testileg is meglepően rendben van! Ez Skandináviában állítólag nem is annyira ritka jelenség, és a feleségem nagybátyja a vikingek büszke leszármazottja, vagyis svéd.

Olvasom, hogy Japánban is több, mint 95 000-en töltötték be a századik évüket. Ami a 125 milliós lakosságra vonatkoztatva talán már nem is olyan nagy szám, viszont hirtelen felkeltett érdeklődésből az adatok után kutakodva megtudtam, hogy pont kétszer annyi matuzsálem él Japánban, mint Amerikában. Ez talán nem is csoda, ha összevetjük a két ország tipikus életformáját, illetve kulturális adottságait. Keresgélésem folyamán azt is megtudtam, hogy 1970-ben a Földön még csak valamivel több, mint húszezer ember ünnepelte centenáriumát, ma pedig már több mint félmillióan!

Magyarokra vonatkozó idevágó adatokat nehezebb találni, de az ENSZ becslése alapján 3363 száz éves élt 2021-ben Magyarországon, míg Romániában egy évvel később, 2022-ben, 9912-en töltöttek be egy teljes évszázadot, vagyis lakosságarányosan Romániában több, mint kétszer annyian töltik be századik életévüket, mint Magyarországon – amennyiben korrektek az ENSZ adatsorai.

Dél-Európában is sokan élnek több mint egy évszázadot, különösen Olasz- és Spanyolországban. A Mediterrán táplálkozás különösen egészséges étrendet képvisel. A hosszú életkor több tényező függvénye, és valamelyest genetikailag is meghatározott, de elsősorban az életkörülmények befolyásolják. Ellentmondásnak tűnik, pedig nem az, hogy egy nagyvárosi ember ugyan sokkal több egészségügyi szolgáltatáshoz hozzáfér, mint egy mediterrán vagy balkáni pásztor, mégsem biztos, hogy tovább él. Bárhogy van is, statisztikai átlagban nyugodtan kijelenthetjük, hogy a fejlett országok lakossága nem csak arányaiban öregszik, de polgáraik jelentős arányban igencsak nagy kort érnek meg. Magyar jogviszonyok között a 90 év fölöttieket hivatalosan is szépkorúaknak nevezik, de a néphagyomány már a 80-asokat is annak tekinti. Ahol számuk hirtelen nagyon megnő – Japánban lakosságarányosan a legtöbben vannak a világon – ott komoly hatással vannak az egészségügyi ellátásra és a nyugdíjrendszerre, így Japánban is nem rég 65 évre emelték az öregségi nyugdíjkorhatárt. A lakosság elöregedése Európában is folyamatos, és ez kihat a társadalombiztosítási-rendszerekre: több országban már 67 év a nyugdíjkorhatár, például az Egyesült Királyságban, hol számítások szerint a korhatárt 71 évre (!) kellene emelni a következő húsz évben ahhoz, hogy a nyugdíjrendszer ne omoljon össze.

A nyugdíjrendszer elkerülhetetlen változásai sokfelé komoly társadalmi gondot jelentenek, de még nem képviselnek akkora kulturális kihívást mint Japánban. Ott ugyanis, már olyan kérdések merülnek fel, hogy milyen hosszan ildomos élni? Gondoljunk bele: ha rengetegen megérik a száz évet, akkor a fél ország is már 70 év fölött lesz és hogyan lehetséges ekkora nem termelő embertömegnek magas színvonalú egészségügyi szolgáltatásokat nyújtani? Komoly zavar támadt máris a japán egészségügyben, és elsősorban a személyzethiány okoz nagy gondot a rendszernek. Nem lennének japánok a japánok, ha nem robotokkal igyekeznének a problémákat megoldani, de a következő példa történetesen nem az ázsiai szigetországban, hanem az USA-ban történt. Egy család beperelte a kórházat, mert kiderült, hogy az idős, haldokló nagypapához nem élő nővért, hanem egy robotot küldtek be a halálához asszisztálni. A kórház személyzethiányra panaszkodott, és mentségül azt is felhozta, hogy egy pszichológus és egy hospice-szakember is online kapcsolatban állt a robottal. Mindettől függetlenül még elképzelni is szörnyű: a haldokló kezét egy robot szorongatja, hogy csendesen átsegítse a túlvilágra!

De lesznek itt még cifrább dolgok is! Sok még körülötte a pró és a kontra, de mára az eutanázia a civilizált világban egyre inkább elfogadott módszer, hogy aki nem akar reménytelenül szenvedni, a szép halált választhassa. Botrányos példák is vannak – egy fiatal holland nő, „elviselhetetlen lelki szenvedésre” hivatkozva, megkapta az eutanáziához az engedélyt –, de ha nem is mindenütt, ez lesz valószínűleg a jövő. Kulturálisan megalapozott az egész, és a japánok máris egy lépéssel tovább mennek: mivel nagyon hosszan élnek, felteszik a kérdést, hogy meddig illik élni? Vagyis a család és a társadalombiztosítás nyakán, kicsit nyersen fogalmazva. Mert lehet, hogy valaki simán megérhet akár 115 évet is, de szabad-e ilyen hosszan élni? Furcsa kérdés, mert a civilizáció nagyon fejlett állapotában, mikor a fél világ akár száz-százhúsz éves is lehet, simán oda juthatunk, mint azon afrikai primitív törzseknél, ahol az öregeket – lehettek vagy 30-35 évesek – rituálisan lebunkózták, mert a törzs számára rendelkezésre álló szűkös erőforrásoknak köszönhetően így volt náluk kulturálisan bekódolva. Ahogy nagy léptekkel fejlődik a világ, nagyon átértelmeződhet a hamleti kérdés, parafrazálva: élni, de meddig élni?…

(Nyitókép: Pexels)