Németország bejelentette, hogy visszavezeti a határellenőrzést az összes szomszédjával szemben. Állítólag szúrópróbaszerűen járnak el, de bárkit ellenőrizhetnek, bárkit visszatéríthetnek a német határról. Schengen vége, dörgi egyik-másik újság. Politikai motiváció, írják.

A bekeményítő német kormány ezen intézkedése mögött meghúzódó ok valóban belpolitikai: az Alternative für Deutschland masszív előretörésére adott válaszreakció. Nagyon megkésett, nagyon helytelen reakció! Megkésett, mert Thüringiában, Szászországban az AfD máris előretört, és szeptember végén Brandenburg következik. Helytelen, mert az intézkedés elsősorban a szomszédok felháborodását, illetve Európa aggodalmát váltja ki, ahelyett hogy a migrációt jelentősen visszaszorítaná. Látványosnak szánt, „határozott” intézkedés, mely kapkodó, hiteltelen és felületes. Pótcselekvés.

A német társadalom még mindig nagyon elfogadó a migránsokkal szemben és a munkaerő szempontjából rájuk is van utalva. Amit már senki nem fogad el, hogy a hatóságok nem teszik rendesen a dolgukat. Nem a határokon, ezen a területen kellene intézkedni. A közbiztonság annyira megromlott, hogy egyesek már késeléses járványt emlegetnek. A solingeni késelő – három környékbeli embert megölt, nyolcat kórházba juttatott a város 650-ik születésnapjára szervezett fesztiválon – például olyan elutasított menedékkérő volt, akit „elfelejtettek” deportálni, és mivel a deportálási törvényes határidő lejárt, már nem is lehetett.

Számtalan ilyen jogi csűrés-csavarás tapasztalható Németországban, de szerte egész Európában is. Rengeteg abszurd helyzetről lehet olvasni, hallani. A törvények sokfelé nagyon megengedők, és azokat sem tartják, tartatják be rendesen. Elutasított menedékkérők tömegei hányódnak majdhogynem törvényen kívüli állapotban, a legfrusztráltabbak közülük gyakran radikalizálódnak, aztán megvan a baj. Gondoljunk bele: nagy kínnal-keservvel megérkezik a bevándorló, menedékkérelmet nyújt be, melyet hosszú idő alatt elbírálnak – addig közpénzen, az állam-társadalom nyakán él az illető – végül elutasítják kérelmét és közlik vele, hogy határidőre el kell hagynia az országot. Ha nem, deportálják. Nem nehéz elképzelni, milyen lelkiállapotban élhetnek, kerülhetnek az ilyen emberek. Egyébként gyakran a köztörvényes bűnözővé vált migránsokat sem deportálják, a rendszer nem működik rendesen.

Ki a felelős a három solingeni ember – egy asszony, két férfi – haláláért? A német állam, a kormány a felelős, melynek hatóságai nem tették a dolgukat és nem tudták, nem tudják állampolgáraikat megvédeni. Micsoda állapotok: elmész a városod születésnapját ünneplő fesztiválra és egy kétségbeesett, dühös ember egyszerűen leszúr! Vállalja valaki ezért a felelősséget? Hány ilyen eset van, és még hány ilyen eset lesz?

Jön a szélsőjobb és hatalma kiépítésére azonnal kihasználja az ilyen eseteket. Jönnek az euroszkeptikus populisták és ők is meglovagolják az ilyen híreket. Sokan csak azért szavaznak rájuk, hátha végre ők képesek lesznek az illegális migráció körüli zűrzavart és káoszt megoldani. Nem képesek. Megszerezhetik a hatalmat, de nincs erő bennük korunk egyik legnehezebb feladatát megoldani. Olaszországban a Fratelli d’Italia és Georgia Meloni hatalomátvétele után is özönlenek az országba a migránsok. Eddigi leglátványosabb tervükről, az Albániában létrehozandó olasz menekülttáborról sem lehet már semmit hallani, nem mintha ez komoly megoldás lenne.

Átfogó európai intézkedés kellene ide. Egyszerű, még ha talán rosszul hangzó kérdéseket kellene feltenni: ki jöhet hozzánk Európába és ki nem? Ki kell nekünk és ki nem? Aki megszegi írott és íratlan törvényeinket, nem kellene gyorsított eljárással hazaküldeni? Ezeket a kérdéseket előbb-utóbb egyetlen európai társadalom sem tudja elkerülni, és a látszatintézkedések – mint most a németek szigorított határellenőrzése – nem segítenek. Ismétlem, egyúttal a széplelkeknek mondom: ne tévesszen meg senkit, hogy ezeket a jogos és valós kérdéseket a szélsőjobb hatalmi törekvései céljaira kisajátítja és manipulálja, attól a probléma még nagyon is valós. Higgadtan beszélni kellene róla és a megoldáskeresést nem a szélsőjobbra hagyni, mely csak arra képes, hogy e társadalmilag rendkívül kényes témát kisajátítsa, de megoldani nem fogja.

Én csak azon csodálkozom, hogy nem zajlanak törvényszéki perek ezrei a polgáraikat meg nem védő, felelőtlen állami hatóságok ellen. Erről gyakorlatilag sehol nem lehet olvasni. Ha a harapós kutya gazdája nem vigyáz veszélyes kedvencére és az bajt, ne adj isten tragédiát okoz, a gazda felelőtlenségéért teljes mértékben viseli a jogi-anyagi következményeket. Így is helyes. Akkor az európai államok miért nem tartoznak felelősséggel azokért, akiket beengednek határaikon, illetve akiket nem küldenek el hasznos időben és saját polgáraik áldozatul esnek? Ha a solingeni késelőt a törvénynek megfelelően deportálták volna, a három helyi lakos ma is élne. Halálukért ki a felelős?

(Nyitókép: Adobe Stock)