Németország következő kancellárja nagy valószínűséggel Friedrich Merz, a CDU elnöke lesz, viszont Scholz és az SPD hamarosan nem rúg labdába, az biztos. Ugyanígy a zöldek és a liberálisok is több, mint leszerepeltek. Teljesen kiégett ama bizonyos „közlekedési lámpa”: pártjaik színei – piros, sárga, zöld – alapján hívják így a pillanatnyilag még regnáló koalíciót. Friedrich Merz, aki hosszú ideje nem tudott Merkel árnyékából kitörni, több évtizedes várakozás után, végre kancellár lehet. De milyen Németországot kap?

Egy igencsak megváltozott országot, nem azt, amit Merkel hagyott hátra. Ma nem csak gyökeresen más, de rosszabb is a helyzet. A német iparnak az ukrán (amerikai) – orosz háború következtében bekövetkező olcsó orosz energiaforrásokról való leválása pontosan azt eredményezte, amit annyian megjósoltak: a világhíres német export visszaesett. Oda jutottunk, hogy Németország a recesszió szélére, sőt recesszióba került. Még közelről sem annyira, hogy a Weimari Köztársaság vérfagyasztó analógiáival éljünk, de hogy baj van a németeknél, arra számtalan jel utal.

Az egyik legfontosabb a német autóipar drasztikus visszaesése. Zajlik a cirkusz Wolfsburgban, ahol a Volkswagen vezetői szokatlanul éles konfliktusba kerültek a szakszervezetekkel, ugyanis a menedzsment a cég történetében először gyárakat zárna be Németország területén! Mivel félmillióval kevesebb autót értékesítettek, mint megelőző évben, húszezer munkást kell elbocsátaniuk ahhoz, hogy a bajból kilábaljanak. Rosszul hangzik!

A válságnak számos és összetett oka, illetve következménye van, viszont néhány fő motívumot könnyen lehet azonosítani. A fennebb említett, elsősorban geopolitikai okok miatt kialakuló energiakrízisre visszavezethető gazdasági válság mellett, a másik fő motívum az illegális bevándorlás kellőképpen nem kezelt, elmérgesedő problémája. A németeknek (is) kezd elegük lenni a migránsokból, annak ellenére, hogy szakemberek számtalanszor kiszámították, hogy a német gazdaság és az elöregedő társdalom évi legkevesebb kétszázezer bevándorló bejövetelére van utalva, viszont legújabban a mesterséges intelligencia sokrétű gyakorlati alkalmazása és az automatizálás gyorsan odavezethet, hogy ezek a számok jelentősen újraértékelődnek. Senki nem emlegeti már a multikulti naiv elképzelését, és az integráció lehetőségeinek a realitásai is gyakran megkérdőjeleződnek. A tömeges bevándorlás viszont nem csillapodik.

Ha gazdasági gondok vannak, az őslakosok hajlamosak mindig az idegenekben keresni a bűnbakot. Sokat költ rájuk a német társdalom és rengeteg a baj velük, gondolják azok is, akik politikai korrektségből vagy konformizmusból még nem mondják. Az Alternative für Deutschland kelet-németországi előretörése pontos barométere a mai kelet-német közhangulatnak, de még nem terjedt át tömegesen ez a jelenség az ország nyugati felére. Az AfD keleti sikere a német egyesítés ellenére ma is létező kelet-nyugat törésvonalak meglétét szépen megmutatja. Legutóbb Türingiában és Szászországban arattak sikert az AfD jelöltjei, de hamarosan Brandenburgban is bizonyíthatnak. „Sokat ígérő”, szélsőséges hangvételük ellenére sem biztos, hogy képesek lesznek a sokak által elvárt határozottsággal az illegális bevándorlás problémáját kezelni. Legjobb példa erre az olasz Fratelli di Italia és az élükön miniszterelnöki székbe jutott Giorgia Meloni, akik minden ígértük ellenére sem voltak képesek a migrációt jelentősen visszaszorítani. A szélsőjobb szóhasználatában csakugyan különbözik a fősodrú, klasszikus pártoktól, de tehetetlenségében már egyáltalán nem: hatalomra juthatnak, de a feladatot ők sem képesek elvégezni.

Mit tehetne Friedrich Merz, ha kancellár lesz? Sokkal jobban oda kellene figyelnie az emberek valós problémáira és jogos félelmeire, mert ha a vezető elit elszakad a „néptől”, annak soraiból törnek fel a gyakran skrupulusok nélküli, nehezen vagy egyáltalán nem ellenőrizhető erők. Sajnos Friedrich Merz már túl hosszú ideje várományosa a kancellári pozíciónak ahhoz, hogy friss erővel, nyílt odafigyeléssel a gigantikus problémákat megoldja. Hogy a kiégett „közlekedési lámpa” koalíciót a németek hamarosan a CDU-CSU-ra lecserélik, nem kétséges, annál bizonytalanabb viszont, hogy a régi-új történelmi kormányerők mennyire lesznek képesek az elsötétülő Németországban több világosságot hozni? Ha nem igyekeznek, hosszútávon még bekövetkezhet a legrosszabb alternatíva...

(Nyitókép: Wikipedia)