Beindult az olasz modell: Olaszország megnyitotta három migránstáborát Albániában, a Giorgia Meloni olasz, illetve Edi Rama albán miniszterelnök által tavaly novemberben megkötött egyezségnek megfelelően. Az ötlet nem eredeti – az angol konzervatívok már évek óta valami hasonlót terveznek Ruandában – viszont az olaszok az első európaiak, akik meg is valósították azt. Most arról olvasni, hogy Dánia Ugandába hozna létre hasonló migránstábort...

Az alapelv: ha háborús zónákból menekülnek az emberek és az életüket mentik, nem az számít nekik, hogy melyik európai országba érkeznek, hanem az, hogy biztonságban legyenek és biztosítva legyen az ellátásuk. Ha pedig így van, akkor legyenek elégedettek a menekültek, hogy a gazdag európai nemzetek ellátják őket harmadik országban, a Balkánon vagy Afrikában. A menekültek persze egyáltalán nem elégedettek ezzel az elképzeléssel, mert ők nem afrikai meg albán táborokba akarnak menni, hanem Németországban, Olaszországban, Svédországban, Angliában, Franciaországban, Ausztriában akarnak élni. A gazdag Európában.

Úgy látom, ez az EU-n kívüli migráns-táboroztatás divatként fog elterjedni. Biztos vagyok benne, hogy minden európai nemzet, mely valamit is ad magára legkevesebb egy tábort fog nyitni valahol az EU-n kívül. A módszer természetesen csak porhintés, méregdrága, de nem old meg semmit. Politikailag egyértelmű a motiváció: a fősodrú pártok, ahol hatalmon vannak, keménykednek és szavazóik megtartása érdekében a szélsőjobbot majmolják, ahol pedig a szélsőjobb került hatalomra, ott igyekszik választási ígéreteit legalább látszólag teljesíteni, hogy hatalmát megtarthassa. Ez Giorgia Meloni esete. Ő a migránskártyát aduásznak használva került hatalomra a Fratelli di Italia élén és most bizonyít. De mit is bizonyít? A tehetetlenségét.

Jól hangzik – már akinek jól, mert egyes emberjogi szervezetek szerint az olasz táborok albániai telepítése a nemzetközi jog egyértelmű megszegését jelenti – hogy elviszik a hazából a problémát, még akkor is, ha nem oldanak meg semmit. A három olasz tábort – egyiknek 880, másiknak 144, míg egy csatlakozó kis börtönnek 20 a férőhelye – olasz személyzettel fogják működtetni és Olasz területnek számítanak. Az albánok a külső őrséget biztosítják. A táborok fenntartása a következő 5 évben a tervek szerint 670 millió euróba fog kerülni, és a cechet az olasz adófizetők állják. A terv látványos, egyesek szerint botrányos, de semmiképpen nem hatékony, hiszen ekkora összeggel, mely előreláthatóan növekedni fog, 1044 illegális migránst Olaszországból eltávolítani sem nem igazán dicső cselekedet, sem nem nagy hőstett. Úgy látszik jobb megoldásra nem futja Meloninak és az Olasz Testvéreknek. A fentebb közölt adatok alapján egyszerű számítással kiderül, hogy 351 eurót költenek az olaszok naponta albániai telepeik minden egyes „benntlakójára”. Ennyiből bárhol Európában több mint lazán meg lehetne élni.

Persze ezek nem akármilyen bentlakók. A kisebb, 144 férőhelyes telep a menedékkérelmükben elutasított, deportálás előtt álló migránsoknak ad helyet. Ez megint nagyon érdekes! A német Statista.com alapján Olaszországba, 2023-ban 157.000 illegális migráns érkezett, vagyis napi átlagban 430 ember, elsősorban a tengeren. Az idén is körülbelül ugyanaz a helyzet. Ebből a tömegből ezek szerint csak 144 migráns menedékkérelmének elutasítására számít az olasz kormány vagy a többieket mégis Olaszországban gyűjtik össze? Esetleg Albániában nyitnak további táborokat? Sehogy sem áll össze ez a jó megoldásként beharangozott szélsőjobboldali projekt, az egész nem más csak egy költséges és értelmetlen propaganda-pepecselés. Ebben, a többi populistához hasonlóan, Meloniék is valóban nagyon jók.

Az egészben a legérdekesebb az, amivel az olaszok az albánok segítőkészségét honorálják: Meloni megígérte, hogy minden rendelkezésre álló eszközzel segíteni fogja Albánia mihamarabbi EU-s csatlakozását. Ez az ígéret valódi logikai bakugrás: azért segítenék az Olaszok az Albánok EU-s csatlakozását, hogy siker esetén az ottani, drága pénzen létrehozott és állítólag olyannyira szükséges táboraikat majd bezárják? Világos, hogy Albánia csak addig jó nekik, míg nem EU tagország.

Más módon kellene megoldani az illegális migráció valóban húsba vágó problémáját. A jogi keret nagyrészt biztosított is ehhez – például, az EU külső határainak a védelme – csak éppen érvényesíteni kellene a törvényeket. Ez politikai kockázattal járna, ezért senkinek, sem a fősodrú, sem a populista pártoknak nem igazán füllik a foga a bikát a szarvától megragadni, a pótcselekvések kényelmes útját járja mindenki. Vannak azért kollaterális nyereségek és jó hírek is: egy élelmes albán olasz vendéglőt nyitott a táborok közelében, és stílusosan Giorgia Meloni egy albán művész által festett hetven portréját függesztette a falakra. Legalább a művész jól járt, már ez is valami. Forza, Italia!

(Nyitókép: Refugee.info.Italy)