Miután másfél évtizede a legnagyobb amerikai napilapok olyan egymásutániságban húzták le a rolót, az erdélyi magyar nyomtatott sajtó is olyan örvénybe került, hogy sokan az újságíró szakmában arra gondolnak, hamarosan – akár egy-két éven belül – kimúlhat az egész iparág. Számos gazdasági elemző már múlt időben beszél az újságokról. A politikusok közül sokan már a honlapokat sem tekintik a választási kommunikáció felkarolandó terének, ők már a TikTok felé kacsingatnak. Vannak, akik azon vitatkoznak, hogy ki ölte meg a nyomtatott sajtót. Egy Craig Newmark nevű úriember? A Google kereső? Netán öngyilkosság történt, a nyomtatott sajtó végzett magával?

Az amerikai oknyomozó újságírók szerint meg van a gyilkos! Halk szavú, nyugdíjas férfi, aki New Jersey-ben született, programozónak tanult, aztán átköltözött Kaliforniába. Kopasz, kecskeszakállas, szemüveges figura, az a fajta, akiről a szomszédok azt szokták mondani, hogy soha nem gondolták volna róla…

Craig Newmark 1995-ben alapított egy levelezőlistát, mert elveszettnek érezte magát San Franciscóban, a városban, ahová költözött. A saját magáról elnevezett Craiglist-en helyi eseményekről folyt a levelezés, meg arról, hogy ki tud egy jó albérletet, aztán mivel sikeres volt a lista, egy év múlva weblap lett belőle. A craiglist.org egyszerű apróhirdetési felület volt, ahová bárki feltölthette – jószerint ingyen –, amit keresett vagy kínált. A kevesebb mint 30 munkatársat foglalkoztató cég viszont a fizetős állás- és ingatlanhirdetésekből 2008-ban már 81 millió dolláros bevételt ért el, miközben a New York Times Co. 10 000 alkalmazottjával mindössze 2,9 millió dollárt termelt.

Nos, állítják az oknyomozók, ez az ember ölte meg a nyomtatott sajtót, vagy legalábbis lökte végelgyengülésbe, hogy aztán a Google és a Facebook megadja a kegyelemdöfést.

A gyanúsított természetesen tagad, de a számok Craig Newmark ellen vallanak, és az sem mellékes, hogy a nyomtatott sajtó mélyrepülésének kezdete és a Craiglist szárnyalása ugyanabban az időben történt.

Vannak médiaszakértők, akik nem Newmarkot, hanem a legnépszerűbb keresőt, a Google-t tartják a nyomtatott sajtó gyilkosának. Noha a Google saját tartalmat nem gyárt, nem ír híreket és nem foglalkoztat újságírókat, egyre nagyobb mértékben részesedik a reklámbevételekből, amelyek korábban a nyomtatott sajtónál kötöttek ki.

Craig Newmark és a Google, a Facebook gyilkossággal való gyanúsítgatása persze csak jól sikerült bulvármetafora. Amit mások, akik közelebb járnak az igazsághoz, kifordítva így értelmeznek: a nyomtatott sajtót nem ölte meg senki, hanem maga hozta magát csődhelyzetbe, mert az elmúlt évtizedekben képtelen volt alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez, nem figyelt az internetre, nem újított, nem változtatott a korábban bevált, de mára már idejét múlt üzleti modelljén.

Ennyi volt? Egy Craig Newmark nevű úriember? A Google kereső? Netán öngyilkosság történt, a nyomtatott sajtó végzett magával? – kérdezi Howard Kurtz, aki hosszú ideig az iparág derűlátó védelmezője volt.

A támogatóból vált szkeptikusok, akik cselekvésképtelenséggel vádolják a nyomtatott sajtót, ugyanazzal a mércével mérik az újságokat, mint a Googel-t, a Facebook-ot vagy a Twittert. Pedig nem kellene. A New York Times-t innovációhiánnyal vádolni olyan, mint a XIX. századi vasúttársaságokat azzal marasztalni el, hogy miért nem fedezték fel a repülőtereket.

Erdélyt is elérte a nyomtatott sajtó agóniája. A nyomtatott lapok elavult üzleti modellje mellett a terjesztői hálózat, a reklámpiac szétverése miatt is szenved a lapkiadás. Sőt el kellene kezdenünk a nyomozást, hogy kiderüljön, ki gyilkolta meg a – fiatal – olvasókat. A funkcionális analfabéták országában ez már nemcsak a kulturális, hanem a társadalmi gondokat is előrevetíti.