Kezdetben csak arról halhattunk, hogy az Egyesült Királyságot a szó szoros értelmében megbénítja az üzemanyaghiány. A brexit következtében az üzemanyag-szállító tartálykocsik – zömmel külföldi – sofőrjei kénytelenek voltak elhagyni az országot. Gyakorlatilag nem volt, aki a benzinkutakhoz eljuttassa az üzemanyagot, a kereskedelmi intézményekbe az árut, a munkásokat a munkahelyükre stb. A benzinkutaknál hatalmas sorok, a nagyáruházakban áruhiány alakult ki. Az országot káosz fenyegeti.

Az utóbbi napokban azonban az is kiderült, hogy az Egyesült Királyság nem kivételes eset. Egész Európát válság fenyegeti. Az üzemanyagárak hektikus ingadozások után az egekig szöknek. Kezdetben a világjárvány miatt egyszerre jelentkezett keresleti és kínálati sokk. Voltak, akik képtelenek voltak eladni az üzemanyagot, másoknak nem volt hol felvásárolniuk. Az újabb keletű üzemanyaghiány az ipar rendeltetésszerű működését is fenyegeti. Az ellátási láncok akadoznak. Az árak növekedése a termelés gazdaságosságát is veszélyezteti. A lakosság téli gáz- és villanyáram-ellátása a legtöbb államban komoly veszélybe kerül. S nem csak a termelés akadozik, a fogyasztóknak arra is fel kell készülniük, hogy a termékek jelentős része a megugrott árak miatt sokuk számára megvásárolhatatlanná válik.

Ráadásul az egyre kiterjedtebb kereskedelmi háborúk, a klímaváltozás és a világjárvány miatt ezek a jelenségek sajnos nem átmenetiek, melyeket a gazdaság viszonylag hamar orvosolhat. A legfontosabb problémák ugyanis logisztikai jellegűek. A logisztikai konszernek, melyeknek feladata a szállítás hatékony megszervezése volt, maguk is csődbe mennek. Így aztán számos vállalat nemcsak üzemanyaghiánnyal küzd, de a szükséges pótalkatrészek beszerzése is súlyos nehézségekbe ütközik. A káoszt egyelőre csak fokozza, hogy a vállalatok igyekeznek üzemeiket az üzemanyagforrások közelébe telepíteni vagy visszatérni Európába. A válság a mezőgazdaságot is súlyosan érinti. Hogy csak egyetlen példát említsek: a kenyérárak is megugranak, hiszen a nyári nehézségek – üzemanyag és munkáskéz hiánya – miatt a gabona is mind drágább.

A nagy üzemanyag-felhasználók, a vegyipar és az autógyárak jelentős része bezár, vagy maga is a felvevőpiacok közelségébe telepszik. Mindez azonban nem történhet meg egyik napról a másikra. Főként az áruáramlás nem irányítható át egykönnyen. Az építőipari vállalatok bővítik lerakataikat, hogy megelőzzék a szűkülő keresztmetszeteket. Ez is áremelkedésekkel járó felvásárlási lázat vált ki. A káosz csökkentése érdekében a logisztikai (azaz az elosztást irányító) vállalatok is igyekszenek európai lerakatokat kiépíteni. A textilipar is Kelet-Európába és Afrika északi részébe (Maghreb körzetébe) telepszik.

A költséges változtatásokra nem mindenki áll készen: csak minden ötödik logisztikai cég mutatkozik késznek rájuk. Egyszerűen nincs már miből.

A folyamat kiindulási pontját a világjárvány jelentette, amely összekuszálta a szállítási útvonalakat. A határok gyakori átjárhatatlansága hatalmas várakozásokat okozott. A bizonytalanság miatt rugalmas és folyton változó szállítási útvonalakat kellett kialakítani.

A problémákat több állam és vállalat is fokozza. Oroszország és Szaúdi-Arábia szabályos háborút vív egymással. Az oroszok az amerikai szankciókra adott válaszul az amerikai palagáz-kereskedelmet igyekszenek az árak manipulálásával tönkretenni. A szaúdiak az oroszokat büntetnék azért, mert kiszálltak az olajkitermelési kvóták március elején elhatározott csökkentésére vonatkozó egyezményből. Szaúdi-Arábia és társai erre tovább csökkentették a kitermelést, hogy ellensúlyozzák a korlátozásokat be nem tartó államok „túltermelését”. A hiány még inkább felveri az árakat.

Mindent összegezve: a globalizáció lelkes híveinek most kell szembenézniük azzal, hogy a világ egységesülésének nem csak előnyei, de súlyos hátrányai is lehetnek. Bizonyos gazdasági folyamatok átláthatatlanná válnak. Minden váratlan fejlemény (lásd világjárvány, kereskedelmi háborúk, politikai ellentétek) világméretű zavarokat okozhat. Növekszik az egyes államok kiszolgáltatottsága. A három nagy: Amerika, Kína és Oroszország gazdasági háborúi könnyen az egész világgazdaságot káoszba taszíthatják.

Ha az államok közti vetélkedés hagyományos stratégiáit záros határidőn belül nem sikerül a méltányos együttműködés stratégiáival és a fegyverkezési verseny leállításával felcserélni, mindannyiunkra siralmas napok várnak.

(Nyitókép: Pixabay)