Aki elolvassa a címet, kérem, ne lépjen tovább unottan megvonva a vállát, esetleg dühösen felszisszenve. Nem a szokásos – amúgy jogos – sirámokat fogom Romániáról elismételni, melyek úgysem találnak meghallgatásra soha, ezért nem is segítenek. Én valami csodaszépet, ráadásul mélyen bölcset fedeztem föl az egyik erdélyi kisváros egyik romantikusan kikövezett utcájában: egy rendkívüli műalkotás hevert ott a kockaköveken. Egy szabadvers! Elemezzük!

Hiába Románia, dadaizmusra ne is gyanakodjanak. Nem véletlenül megkevert szavakról van itt szó, mint ahogy azt Tristan Tzara, igaz nem itthon, de Párizsban cselekedte, hanem a nagy Cicerót meghazudtoló szabatossággal táblára festett értelmes szóösszetételről! Hogy modern világunk szóhasználatához igazodjam, azt mondhatnám, hogy én még életemben nem láttam egy ilyen intelligens forgalmi táblát! Persze, lehet, hogy tévedek. Mármint nem ami az intelligens minősítést illeti, hanem abban, hogy ez valószínűleg nem is forgalmi tábla volt. Tény az, hogy az utcában lakó egyik rokonomtól az anamnézist felvéve a következőket halottam: a tábla több, mint egy hónapja ott áll az utca közepén, és az autójukkal mellette nehézkesen elhaladó lakókat leszámítva nem megy a közelébe senki.

Naivabb emberek első látásra közvetlen és megnyugtató korelációt vélnének fölfedezni a tábla ottléte és a nyakat, bokát vagy gumiabroncsot veszélyeztető, rosszul elhelyezett kanálisfedő állapota között. Ha így van, nagyon tévednek és pusztán egy rosszul beidegződött közhely áldozatai. Ők azok a típusok, akik mindenre panaszkodnak ebben az országban, mert nincs meg bennük a képesség az igazán nagy és rendkívüli dolgokat felismerni. Az ilyen ember menjen Németországba vagy Ausztriába, ahol biztosan nem lát ilyen táblát, igaz, ilyen módon elhelyezett kanálisfedőt se. Unalmas országok, az biztos, ahol még Goethe sem lenne képes ennek a táblának az üzenetét németül megfogalmazni. Ott nincs ilyen tábla és nincs ilyen üzenet.

Ami német nyelvterületen nem létezik, az itthon egész univerzumot foglal magába. Nem vagyok nyelvész, de költő, ezért különösen értékelem azt a finom eleganciát, ahogy a szabadvers szerzője a munkát nyelvileg megközelítette. A torokbamarkoló, húsbavágó és idegborzoló „Atenție!” („Vigyázat!”) után jön a simogató, megnyugtató és minden belső feszültséget az örökkévalóságba feloldó „Se lucrează!” („Dolgoznak!”). Erre sajnos így nincs magyar megfelelő sem, vagy azt én nem ismerem. A legközelebbi fordítás talán, hogy: „Vigyázat! Dolgoznak!” Ez mégsem egyenértékű a „Se lucrează”-val. Mert ha dolgoznak, akkor valakik ténylegesen ott vannak, munkálkodnak és haladnak is. Addig tesznek-vesznek, sürögnek-forognak, míg elkészülnek és eljön az a szomorú pillanat, mikor a kanálisfedő biztonságosan a helyére kerül, a meggypiros szabadversike pedig eltűnik az utca közepéről. Bármennyire is húzzák-nyúzzák az időt azok akik dolgoznak, egyszer csak elkészülnek ezért tevékenységük időben mindenképpen behatárolt.

Nem így a „Se lucrează!”. Ez a kifejezés egyidős az univerzummal és ugyanúgy önmagában kitágul, mint amaz az ősrobbanás óta. Sohase lesz vége. Ez az időtlen és a való világgal tökéletesen párhuzamosan futó kifejezés ugyanott is találkozik a valósággal, ahol a párhuzamosok egymással – a végtelenben. Csak néhány nyelven beszélek, de ez elég ahhoz, hogy megsejtsem, hogy a „Se lucrează!” utolérhetetlen a legtöbb nyelvben.

Annyira reprezentatívnak, sőt elvontan szexinek érzem ezt a kifejezést – csakugyan, lehet ennél valami szexibb, mint a „Se lucrează!”? –, hogy szent meggyőződéssel javasolom: ki kellene tenni mindenhova a határra, a határátkelőkhöz. A Welcome!, a Willkommen! és a Bine ați venit! táblák fölé! Jó magasra, hogy mindenki lássa. Sokat javítana az országimázson.

A félbemaradt észak-erdélyi autópálya égbe meredő betonoszlopait is teleaggatnám ezzel a gyönyörű versikével. Mennyivel vidámabbak lennének a rozsdásodó-korhadó oszlopok hirtelen! Ugyanígy az sem ártana, ha a helységnévtáblák fölé is odahelyeznénk, és nem csak a bevezető, de a településről kivezető utak mentére is, sőt mindenhova a megyehatárokra is: Bine ați venit în județul nostru... „Atenție! Se lucrează!” Lehet ennél barátságosabban fogadni a vendéget, az utazót?

A legszebb a dologban, hogy ezt a táblát senki nem maszatolná össze festékkel, nem firkálná össze illetlen grafittivel. Mert annyira szép és igaz! Wishful thinking, mondaná erre egy amerikai pszichológus, ami pontosan annyit tesz angolul, hogy „Se lucrează!”. No, persze nem szó szerint, mot à mot, hanem csak a költészet nyelvén. És ha tájainkon sok mindennek nincs is meg az értéke és becse, a költészetnek és a folklórnak igen...