banner_ImRoxvBN_webbanner_970x250.gif
banner_Qadt244U_webbanner_728x90.gif
banner_3UKEdCdT_webbanner_300x250.gif

Legyen vége!

Innentől kezdve bármi lehetséges – csupán a katarzis kizárt, a választó pedig rá kell ébredjen, hogy cserbenhagyták. Az alternatív univerzumban, amelyet az elmúlt időszakban felépített Klaus Iohannis államfő, bekövetkezett a „cápaugrás”, ez volt az utolsó elkapható szalmaszál azelőtt, hogy bejelentené, már ő sem látja a sztori végét.

Ehhez a csavarhoz nyilván szükség volt a balek asszisztenciára, értsd: bejelenteni, hogy nekünk van miniszterelnök-jelölt jelöltünk, éspedig Dacian Cioloș személyében. Háromra találjuk ki, mekkora volt a vigyor Klaus Iohannis (póker)arcán ezután... Többször elhangzott az elmúlt időszakban a „politikailag éretlen” kifejezés, amelyet vitattak az egyes táborok szimpatizánsai. Az USR tegnapelőtt esti bejelentése azonban ékes bizonyíték: az utca által tartott kottából politizáló fiatal titánok nem értik, hogy mi zajlik körülöttük, ahogy Dacian Cioloș sem – aki az Alexandru Iordache volt szekus nyomozótiszt fia által alapított párttal tartotta szinten kétes hírnevét a belpolitikai porondon –, elveszítette a valóságérzékelését. Lyukra ment, mint Klaus Iohannis golflabdája, hisz nem gondolhatta egy pillanatig sem komolyan, hogy az államfő az elmúlt időszakban azért nem pé-szé-dé-zik, mert visszakapta Erdélyt. Nyilván ez az eredménye, ha egy párt nem tudja felfogni, hogy a maga 15 százalékával nem az utcán vonul fel, valamilyen PSD-ellenes felvonuláson, hanem egy eléggé leharcolt országot kellene vezessen.

Mert bárhogy nézzük, az USR (PLUS) indította el a mostani lavinát. Kismilliónyi vétkükből csak néhányat villantunk fel most: megtagadták a miniszterelnök utasításait zárt ajtók mögött, erre a miniszterelnök (aka. Klaus Iohannis államfő?) kénytelen volt reagálni. Lapátra került azt a Stelian Ion is, aki anélkül írt a Velencei Bizottságnak a SIIJ kapcsán, hogy arról bárkivel is egyeztetett volna a kormánytagok közül. Emellett meg az USR nem haladt a „reformjaival” sem, amelyeket elképesztő léptékű sajtókampányok keretében harangozott be, de amelyek semmit sem hoztak még az asztalunkra. Még. Kintről nézve az eseményeket fellelhetünk némi logikát abban, hogy az államfő szét akarja ekézni az USR-t mint a liberálisokra veszélyt jelentő jobboldali alakulatot, csakhogy maga a féltörpe-titánpárt is mindent megtesz annak érdekében, hogy bizonyítsa: bizony nem az országérdek fontos számára.

Az USR-ben számolniuk kellett volna azzal (nyilván, ha nem hippik és naivák vezetnék a pártot), hogy a kormánybuktatást nem ússzák meg ennyivel. Maga Dacian Cioloș sem gondolhatta komolyan, hogy a mostani helyzet olyan, mint amilyen 2015 novembere és 2017 januárja között volt. Bár most bájos a civilek hangját képviselni, és a nép szava Isten szava minden körülmények között, de itt nem egy lacikonyha vezetéséről van szó, a technokrata kormánynak más a lényege – itt most a PNL emberei lennének többségben, az a Florin Cîțu lenne a kormány szürke eminenciása (természetesen: az államfő megbízásából), akit viszont az USR nem akart látni a Victoria-palotában.

A mentőövet azonban most az USR dobta Klaus Iohannisnak, aki, amennyiben Cioloș nem ajánlkozik olyan lelkesen, a tegnapelőtt este csak tátoghatott volna a konzultációk után. Iohannis egyébként már évek óta ezt teszi, de nemcsak elnézi ezt neki a társadalom, hanem még újabb mandátumokra is megválasztják. És tulajdonképpen bármit megtehet, mert az istenadta szájtáti nép igen keveset tud arról, hogy hogyan működik az ország, pedig nem annyira bonyolult ez a fránya a demokrácia, sem az Alkotmány passzusai sem túlzottan érthetetlenek...

Szidhatjuk az USR-t, amely bepalizta az értelmiséget, durcás kisgyerekként vonult ki a kormánykoalícióból, majd a saját ideológiájuknak komikusan ellentmondva állt össze a nackó AUR-al. Mindez azonban Klaus Iohannis – gondoljuk: immár saját maga által is nehezen követhető... – cselszövése nélkül nem valósulhatott volna meg. Elnök Urunk pedig azért mehet bele a játszadozásba, mert tudja, népe úgyis bambán szemléli, amint szétbarmol mindent az országban, s a romokat meg beborítja az alaptörvény szétszecskázott lapjaival. Hogy elszámította magát, túl rizikós volt a stratégia és nem jött be? Attól még mindig az államfő kezében villog a fénykard, csakhogy jelenleg épp nem a helyes irányt mutatja.

A mesterlövész azért profi, mert tudja, hogy hova kell célozni – a vaktában lövöldöző ámokfutó is eltalálhat valakit, főként a tömegbe lő, azért azonban nem jár kitüntetés. Mondjuk a kitüntetősdi nem teljesen igaz, emberünk még mindig el tudja hitetni Európával, hogy ő az egység kovácsa, itthon azonban egyre többen tudják, hogy mindez kamu. Éppen ezért egyre nehezebb elviselni bármiféle belepofázást az életünkbe. Még akkor is, ha az értünk van. Mert így hiteltelen tetszik lenni, mélyen lesajnált politikum, államfőstől a legkisebb bajtársig. Persze, ha az elmúlt időszakban demokráciát tetszettek volna tanítani, nyilván nem a laposföld-hívőknek, hanem a többieknek, akkor előrébb lennénk. Talán már nem is kellene a járvánnyal ilyen szinten hadakozzunk. Akkor nem az emberi jogokra mutogatva próbálná egy hangos többség védeni a hülyeségét. És ha csöppet is fontos lenne a demokráciánk, az emberi élet, akkor „bevállalósabb” lenne a politikum. Ám egyelőre marad az ironikus és öngúnnyal is telített körberöhögésünk, no meg a fölényeskedő lesajnálásunk. Igaz, mást nem is nagyon érdemlünk...

Itt ülünk tehát, nyakig az egyre poshadtabb vizű „deltánkban”, egy országnyi szemétdombon kakaskodó USR-vel és egy államfővel, akinek a tekintélye egy száguldó golflabda sebességével zuhan – pontosan a nyakunkba (elnézést a képzavarért). A kárvallott meg…? Természetesen mi, a csontig hűséges adófizető állampolgárok.

(Nyitókép: román kormány Facebook-oldala)

Kimaradt?