Ha a háborút még nem is, de a csatát megnyerte Klaus Iohannis államfő Nicolae Ciucával – nyilvánvalóan kapóra jött ebben az, hogy a járvány negyedik hulláma nemcsak országos, hanem világcsúcsokat is döntött Romániában. A jelenlegi helyzet megérett arra, hogy a politikai játszadozás helyett az ország- és életmentés legyen prioritás. Bár a halottak száma pár ezerrel gyarapodott az elmúlt másfél hónapban, ez számukra járulékos veszteség – a fontos, hogy Klaus Iohannis küldetései teljesítve vannak. Ludovic Orban lapátra került, és miután világossá vált, hogy Florin Cîțu nem tud többséget gründolni a parlamentben, így nem lehet közvetlen befolyása a kormányra, elengedte államfőnk az ő kezét is.

Előtte persze az ő keze által nyírta ki a Mentsétek meg Romániát Szövetséget, amely a kispadról lesz kénytelen nézni a nagyok játékát, ami nem is árt neki, sokat kell még tanuljon. Közben pedig erősödhet. Mindkettőre szüksége van. Cioloșék megleckéztetése után az államfő tett egy visszautasíthatatlan ajánlatot a PNL-nek, az ő szempontjából a leglogikusabb lépést téve meg, hisz Nicolae Ciucă személyében egy több szempontból is feddhetetlen ember kerül a Victoria palotába – valódi harcmezőn edzett, meggyőződéses atlantista, lojális, jó hazafi. És nem mellékesen biztosítani tudja az elnöki kormány működését. Ünneprontó az, aki most előveszi 2018-as nyilatkozatát, amelyben égre-földre esküdözik, hogy számára annyira szent és tiszteletreméltó volt a vezérkari főnökség, hogy ezt nem szabad homályosítani semmivel, kiváltképpen más politikai tisztség elfogadásával nem.

A politikában soha ne mond, hogy soha. Lapozzunk.

Az államfő egyébként már kedden megelőlegezte döntését, amikor bejelentette, korlátozó intézkedésekre van szükség. Akkor mondta el azt is, hogy aggasztónak tartja a konkrét intézkedések hiányát a hatóságok részéről, a fejetlenség pedig a járvány negyedik hullámának eszkalálódásához vezetett. Nem az államot hibáztatta, a kormányzati struktúrát, Florin Cîțut. Miközben ő maga is felelős a kialakult helyzetért, ezzel nagymértékben hozzájárulva ahhoz, hogy a politikummal szembeni bizalmatlanság tovább erősödjön. Az ortodox egyház és a katonaság javára. Így Nicolae Ciucă jelölése a legjárhatóbb útnak tűnik az államfő szempontjából, hisz a PNL egy szót sem emel ellene, az állampolgárok bíznak a katonaságban, a PSD örömmel támogat a parlamentből egy kisebbségi kormányt, vezesse azt akár az Antikrisztus, hisz így a felelősség nulla, azonban beleszólása a dolgok alakulásába óriási. A liberálisok tulajdonképpen kapituláltak a szociáldemokraták előtt, Klaus Iohannis huszárvágása pedig nem megoldás, sőt még nem is sebtapasz a belpolitikai krízisen, csupán a tábori felcser által rátett gézdarab. Ez egyértelmű felelőtlen halogatása a megoldásnak, az államfő újabb manővere, amelynek a következményét ő maga sem látja.

Nagyon valószínű, hogy egy kisebbségi kormány csak mélyíti a válságot, amelyet már az egész ország megszenved. Persze, lehet azt mondani, hogy akkora a baj, hogy katona kell, csak akkor ezt kell felvállalni. Ez a döntés az államfő játékának a része, amellyel maszatolni akarja, hogy az állampolgárok élete sem drága számára. És az sem érdekli, hogy ez a nevesítés tulajdonképpen szegénységi bizonyítvány. Az övé és a PNL-é egyszerre.

Látni kell ugyanis, hogy a legegyszerűbb arra hivatkozni, hogy egészségügyi válság van, amelyben csak egy katona teremthet rendet. Ez badarság. Nyilván, elmoszatosodott aggyal bárki mondhat ilyet, csak értelmetlen. Mint ahogy a portugáliai helyzethez hasonlítani a hazait – ott a járványkezeléssel bíztak meg egy altengernagyot, nem pedig az ország vezetésével. Az elkövetkezendő időszakban kőkemény politikai döntéseket kell meghozni, a járványhelyzet mellett meg kell oldani az energetikai válságot, ki kell dolgozni a jövő évi költségvetést, gyakorlatba kell ültetni az országos helyreállítási tervet, szükség van az igazságszolgáltatás reformjára és sorolhatnám. Európában minden országban, ahol a vezető párt elveszíti a többségét, azaz politikai válság van, a választásokhoz fordulnak, és nem a kaszárnyába telefonálnak. Mi ezt is jobban tudjuk.

Nem attól tartok, hogy Nicolae Ciucă spontán rohamosztagot fog küldeni a nemzeti bankba és úgy oldja meg a költségvetési hiányt, attól azonban igen, hogy politikai tapasztalatlanságát nem tudja ellensúlyozni a harctéren szerzett tapasztalat. A politika veszélyes üzem, ennek a felismerésnek a hiánya vezette oda az országot, ahol van, mi nem tudással, hanem ingyen miccsel és demagógiával építettünk demokráciát. Ez lett belőle. Máshol ezt rizikós stratégiának hívják, de mi bátrak vagyunk és harcedzettek. Ezért is vonzódunk a tábornok úrhoz és legalább a mellén levő plecsnikkel megkocogtathatjuk a homlokát, ha majd nem úgy csinálja, ahogy a kormányprogramban ígérte. Egyebet amúgy sem tehetünk, elvégre az esztergályos szomszédot sem kérjük számon, ha elrontja a karburátortisztítást, tudtuk, hogy nem ez a szakmája.

(Nyitókép forása: Agerpres)