Forradalmi hangulat van Romániában. Legalábbis 1989 decemberére emlékeztető jelenségeket észlelhetünk, amikor rövid ideig, a forradalmi hevületben, románok és magyarok félretették régi sérelmeiket, és együtt tudtak örülni vagy sírni, ki hogy. Pár napig sokan elhitték, hogy ez így marad, a többi már történelem.

Ma ismét egyre nagyobb egyetértés mutatkozik egyes románok és magyarok között, legalábbis így tűnik a közösségi oldalakon a járványügyi szabályokat meg az oltást ellenző kommentelők körében. A hozzászóló magyarok közül sokan nagyvonalúan túlléptek azon, hogy akiknek ma lelkesen tapsolnak, azok nemrég még ellenük hőbörögtek az úzvölgyi temetőben. (Nem a teljes románságról beszélek!) Azt is elfelejtik, hogy a szóban forgó, radikálisan nacionalista ortodox csoportokban a székelyeket elmagyarosított románoknak tartják. Még az sem zavarja a fent említett magyarokat, köztük székelyeket, hogy a sosoákák és aranypárti tüntetők mellett felbukkant az egykori hírhedt kolozsvári bíró, aki az utóbbi években meredek kijelentésekkel hívta fel magára a figyelmet, például hogy a géta-dákok építették az egyiptomi piramisokat. Ha nem vigyázunk, lassan megvalósul az, hogy az oltásellenesség meg a mindenféle zavaros elméletek, álhírek – azoknak is az alacsonyabb színvonalú változatai – egységbe kovácsolják a két népet, a legbüszkébb székelyeket a legprimitívebb román nacionalistákkal.

Mindezzel együtt a napokban meglepett a székely önrendelkezés (nem autonómia!) eszméjét hosszú idő óta hirdető úriember, aki évekkel ezelőtt országos hírnevet szerzett egy román nemzeti hőst ábrázoló bábu nyilvános felakasztásával. Az illető személy egy nemrég közzétett videójában azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy a rendszeresen botrányt okozó, primitív megnyilvánulásairól híres román szenátor asszonyról pozitívan nyilatkozott (sőt, államelnöknek vizionálta!), miközben a Hargita megyei egészségügyi hatóság vezetőjét szidta, állítva, hogy az a székelyeket gyalázta, az alacsony átoltottság kapcsán. Bevallom, videós hősünk csalódást okozott nekem: a korábbi akciói alapján sokkal kreatívabbnak tartottam őt, olyannak, aki nem böfög fel mindenféle konteós közhelyet, mint például kovidfasizmus, génterápiás kísérleti vakcina meg új világrend. Azt hittem, annál nagyobb egyéniség, mint hogy beálljon a sorba, az ilyen és hasonló sablondumákat nyomó influenszerek és kocsmai szintű világértelmezők közé. De hát sajnos, mint tudjuk, korunk egyik aggasztó társadalmi jelensége a kiégés, és bárkinél előfordulhat.

No de, nem akarom túlságosan reklámozni az úriembert, mert az ilyen típusú személyiségek alig várják, hogy róluk szóljanak a hírek, velük legyen tele a sajtó – úgy kell nekik egy kis „lejáratás”, mint egy falat kenyér. (Nekünk pedig a kattintásszám.) Ami viszont a románok és magyarok, székelyek viszonyát illeti, bátorkodnék megjegyezni, hogy a közeledés szükséges ugyan, ez nem is kérdés, de talán nem a hagymázas eszméket valló nacionalistákhoz, nem a magyarokat folyton feljelentő Dan Tanasához és a hozzá hasonlókhoz kellene közelebb kerülni, mert az korábbi önmagunk megtagadását jelenti. A hasznos idióta szerepről nem is beszélve.

Távol álljon tőlem, hogy általánosítsak, hisz nem minden oltásellenes vagy járványszkeptikus magyar – ezen belül székely – tapsol a fent említett személyeknek, ám akarva-akaratlanul is egy gyékényen árulnak. És a sok internethuszárt látva mostanában nem tudom kiverni a fejemből azt a karikatúrát, amely a 90-es évek elején jelent meg egy csíkszeredai szatirikus hetilapban: egy Románia-térképből kiemelkedő, román népviseletbe öltözött férfi, bekötött szemmel, a fejéből kinőtt két óriási szarvval, nyelvet ölt és szamárfület mutat a világnak. Na már most, ez a rajz elítélhető, hiszen egy egész népet olyan korlátolt emberként ábrázol, aki szerint az egész világ hülye, csak ő okos. Ugyanakkor e karikatúrában ma is sokan igazán magukra ismerhetnének. Szigorúan csak egyénekre gondolok – nemre, anyanyelvre, népviseletre és nemzetiségre való tekintet nélkül.

(Nyitókép forrása: Agerpres)