Ha Párizsba beszökött az ősz, most Bécsbe beszökött a Balkán. Isten hozott, Ausztria! A Balkánon.

Hiába pejoratív szitokszó, nem rossz hely a Balkán! Az emberek sokkal boldogabbak itt, mint sokfelé máshol a világon. És boldogulnak. Ez a boldogulás a Balkán igazi couleur locale-ja. Magas művészi színvonalon csak azok űzhetik, akik itt születtek, mert születni kell rá. Mások most tanulják csak, nagyon szorgalmasan, és máris szépen előrehaladtak a leckében. Ha így megy tovább, még néhány év és az Atlanti-óceán fogja mosni a Balkán partjait.

A Balkán az Oszmán Birodalom nagy hagyományaira épül, ahol sokkal több mindent toleráltak, mint bárhol a korabeli világban. Nem volt sok törvény, és ami volt is, nem föltétlenül kellett betartani. Helyi kiskirályok szabták meg igényeiknek megfelelően az életrendet, és aki igazodott ahhoz, nem élt rosszul. Ha pedig képes volt az állandó kiszámíthatatlansághoz is alkalmazkodni, akár sokáig is élhetett. Mindent ki lehetett magyarázni, nem voltak elvek, sem szigorú erkölcsök. Még a vallásos hitek sokszínűségét is a Birodalom könnyedén megtűrte, és elfogadta, amennyiben a vallásos kisebbségek jó pénzzel kivásárolták magukat.

Mégsem földi paradicsom a Balkán, ellenkezőleg. Miért?! Mert teljes elvtelenségében minden esetleges, nincsen fogódzó. A sok pénz és a kapcsolatrendszer sem elég. Semmit nem lehet előre kiszámítani, és mindig bizonytalan, kire lehet számítani. Kevés képlékenyebb tája van a világnak, mint a Balkán, nincs még hely, hol hajlékonyabbak lennének az emberek.

Ha a román belpolitikában az USR–PLUS kormánybuktató igyekezetében összefog az AUR-ral, irritáltan legyintünk: Balkán. Ha Magyarországon kormányváltó igyekezetében a szélsőjobb a baloldallal összeborul, nem vagyunk máshol, mint a Balkánon. És láss csodát, ha az Osztrák Szociáldemokrata Párt (SPÖ) az ominózus Szabadságpárttal (FPÖ) való összefogással kacérkodik – a liberális NEOS és a Zöldek pedig asszisztálnak ehhez – csak azért, hogy a Néppártos (ÖVP) Kurz kormányát megbuktassa, akkor: Isten hozott, Ausztria! A Balkánon.

Hogy biztosak legyünk a dolgunkban, ha nem is földrajzilag, de eszmeileg hol vagyunk, nem csak az ellenzék, de Kurz kancellár is mindent megtett ennek bizonyítására. Az ellene felmerült korrupciós vádakra, illetve a lemondását követelő felszólításokra a leghatározottabban kijelentette: ártatlan és nem mond le, mi több, határozottan állította, hogy minden lehetséges törvényes és demokratikus eszközzel visszavág a támadóira. Két napra rá lemondott.

A Nyugat egyik legfontosabb hagyománya a lemondás benyújtásával való felelősségvállalás. Maga az eszme, hogy valakinek, valakiknek felelősséget kell vállalni mindenért. Különösen az angolszász világban igazodtak mereven ehhez a szigorú, de bizalomgerjesztő szabályhoz. Inkább egy ártatlanul megvádolt politikai vezető karrierje és egója sérüljön, mint a közösség, az állam érdeke. A mai Nyugat-Európában mára már megkopott kissé ez a szabály, de az adott szó és a kézfogás még ma is kötelez. Már ahol a járványhelyzet miatt egyáltalán még kezet lehet fogni.

Nem így a Balkánon! Ha valaki azt mondja ma: fehér, holnap már feketét fog állítani. És fordítva. Kurz azt mondta, nem mond le, aztán lemondott. Igazi hab a tortán, hogy csak a kancellári tisztségéből lépett vissza, de megmarad az Osztrák Néppárt elnökének és a néppárti frakció vezetőjének az Osztrák Parlament alsóházában. Maga helyett Schallenberg külügyminisztert javasolta kancellárnak, akit a Kurz szavahihetőségében megrendült Zöldek azonnal elfogadtak és bejelentették, hogy a néppárti-zöld koalíció gond nélkül mehet tovább. Kurz gyors stratégiai húzását látva, a csalódott Kickl, a Szabadságpárt elnöke szarkasztikusan és ezúttal talán az igazságnak is megfelelően megjegyezte: Kurz a parlamenti immunitás biztos védőbástyája mögül harcol majd és bizonyítja ártatlanságát. Minden esetre Kurz kancellár nem megbukott, csak egy fél lépést visszalépett. Egyelőre. Hogy mérhetetlen ambíciójában milyen gyanús üzelmekbe keveredett a hatalom csúcsaira szokatlanul fiatalon felkerült politikus, majd kiderül. Vagy nem. Biztos vagyok benne, lesz még Kurzból újra osztrák kancellár.

Változnak az idők és változnak az emberek. Ha az Egyesült Államoknak olyan nyíltan hazudozó, fantaszta elnöke lehetett, mint Trump – csak vissza ne térjen! –, tulajdonképpen még a Balkánon sem állunk olyan rosszul. Mindenkit megnyugtatok: míg Németországban a hosszan kormányzó CDU/CSU a legutóbbi választásokban megroppant hatalmát megmentendő az Alternative für Deutschland-dal (szélső jobb) és a die Linke-vel (szélső bal) össze nem fog, addig Európában nincsen baj. Vigyázó szemetek Berlinre vessétek!

(Nyitókép forrása: Agerpres/EPA)