Sri Lankán, a hajdani Ceylonban, július 9-én lerohanták az elnöki palotát az emberek. Az elnök nem volt otthon, még időben elmenekítették, hogy meg ne lincselje a haragvó tömeg. Nem politikai meggyőződéstől sarkallva, jobbos-balos meg ehhez hasonló úri huncutságtól feltüzelve kereste az elnököt a tömeg, hanem egyszerűen azért, mert Sri Lankán bedőlt a gazdaság: nincs élelem, nincs gyógyszer, nincs üzemanyag.

Gotabaya Rajapaksa elnök, több hónapos ellenkezés után, végre bejelentette lemondását, aztán hirtelen le akart lépni az országból, de a colombói repülőtér VIP terminálján dolgozó tisztek megtagadták az elnök kiutazását. Ugyanígy járt az elnök testvére, Basil Rajapaksa, nem rég még Ceylon pénzügyminisztere, is. Az elnök persze nem adta fel: bukott elnökhöz méltó módon, katonai repülővel hagyta el az országot.

Ha a bajok külön-külön, egyenként jelentkeznek, sokszor kezelhetőek és a kedvezőtlen folyamatokat is kézben lehet tartani, de ha egyszerre, több helyről üt be a ménkű, akkor már nagy a baj. Sri Lanka jól szituált országnak számított Ázsiában, jobban állt, mint sokan mások, most mégis teljes a káosz. Bőven voltak elhanyagolt helyi gondok, önző és felelőtlen volt a helyi elit – mint sok más országban –, mégis a nagy bajok csak az utóbbi időben kezdődtek: a koronavírus-járvány szétdúlta a szigetország turizmusát, melytől nagymértékben függött, míg a mostani energiaválság és a világszinten elszabadult infláció végképp betette az ajtót. Jól figyeljük meg az eseményeket, mert amit ma Sri Lankán látunk, holnap a világ számos más országában is fogjuk látni.

Hogy ki a felelős a világjárványért, pontosan ma sem tudni, az viszont sokkal világosabb mindenki számára, hogy az orosz–ukrán, helyesebben fogalmazva az orosz-amerikai fegyveres és gazdasági konfliktus a fő oka a világgazdaság erőteljes turbulenciájának, mely az egész világot szakadékba ránthatja. Oroszország gazdasága egyáltalán nem nagy gazdaság, gazdasági szankciókkal két vállra fektetni azonban mégsem lehet, mivel a mai világ mindene, krédója, alfája és omegája az energia. Putyin elnök nem azért áll nyerésre, mert jó tábornokai vannak, hanem azért, mert számos gáz- és olajcsap fölött rendelkezik. Emellett ott a világ függősége az ukrán és az orosz gabonától, vagy a műtrágyaexporttól és így tovább. Lehet hisztérikusan kiabálni és őt azzal vádolni, hogy a Harmadik Világot, a Közel-Kelet és Afrika országait kegyetlenül kiéheztetve százmilliós nagyságrendű migránshullámot küldhet Európára, lehet őt mélységes erkölcstelenséggel és gonoszsággal vádolni, attól ő mindezt még nyugodtan megteszi. Ha a Nyugat gond nélkül felfegyverzi és kiképezi Ukrajnát, Putyin azzal vág vissza, amivel tud: hadsereggel, gázcsapok elzárásával, világszintű éhínség gerjesztésével. Egyébként egyik felet sem érdekli az emberek, népek sorsa, erről kár is beszélni, egyik fél sem jobb a másiknál.

Putyinra közvetlenül és gyorsan nem hathat az orosz társadalom, más törvényszerűségek uralkodnak ott, de neki is megvan a maga sorsa. Nyugaton viszont demokrácia van, népképviselet, a vezető politikusok, legalábbis elvileg, nem mehetnek szembe az emberek, a szavazók akaratával. Az emberek pedig nem akarják, hogy ártatlan tömegeket lemészároljanak, nem akarnak éhezni, télen megfagyni vagy csődbe menni a kifizethetetlen villany- és gázszámlák miatt, és mindenekelőtt nem akarják társadalmi rendjük felbomlását, hogy a káosz végül elnyelje őket, márpedig sok előjel arra mutat, hogy ebbe az irányba tartunk.

Ami ma Sri Lankán történik, bárhol megtörténhet, ha kihúzzák a szőnyeget az emberek lába alól. Az, hogy milyen mértékben reagálnak dühösen az emberek, milyen hamar lesz elegük az életüket tönkre tevő, sokat ígérő, keveset tevő politikusokból, népi karakter és kulturális beállítottság kérdése, de nem kérdéses, hogy előbb-utóbb mindenütt elege lesz ebből a tömény (geo)politikai ostobaságból az embereknek. A háborút be kell fejezni, békét kell kötni, és helyre kell igazítani a dolgokat. Be kell ismerni, hogy mindenki melléfogott és ennek ára van. A Nyugat gyorsan vegyen vissza a rá jellemző arroganciából, másként veszíteni fog, Ukrajna sajnos nagy árat fizet az orosz rulettért, hiszen elveszített területeit képtelen lesz visszaszerezni, az oroszoknak pedig több évtizedes, békés munkával kell majd bizonyítaniuk, hogy mégis a világ kultúrnemzetei között a helyük.

A világ ma Ukrajna mellett áll, de várjuk a meg a telet, a még jobban elszabaduló inflációt, a felfokozódó világgazdasági zűrzavart. Mindenki rendre, kiszámíthatóságra, stabilitásra vágyik. Milyen jogon és ki meri azt állítani, hogy egy ország érdeke fontosabb, mint a teljes világ sorsa? Ama bizonyos országon, természetesen az Egyesült Államokat értem.

(Nyitóképen: tüntetők a colombói elnöki palotában. Fotó: Agerpres/EPA)