Fenntarthatatlan, sőt veszélyes a protekcionista gazdaságpolitika, bárhol, bármiben is nyilvánuljon meg. Ha a politika, saját céljait követve, mesterségesen belepiszkál a gazdaság dolgaiba – rossz vége lesz, egyre kezelhetetlenebbé válik a helyzet.

Persze, teljesen nyilvánvaló, hogy nemcsak kis (anya)országunk követ el néha malőrt, de a világ mintha teljesen becsavarodott volna. Az Oroszország elleni szankciómánia nem az oroszokat, de a szankciók bevezetőit fogják előbb-utóbb taccsra tenni. Sokan sokat és összevissza beszélnek és érvelnek, de ez nem változtat a helyzeten: az orosz gáz olcsó, az amerikai cseppfolyósított gáz méregdrága és sokkal környezetszennyezőbb is! Ha nincs orosz gáz – jön az amerikai. Az oroszok pedig – tagadhatatlan átmeneti zavarok után – gond nélkül eladják az olcsó(bb) gázukat, kőolajukat. Egyszerű, mint az egyszeregy…

A politikusok persze nem számolnak. Legalábbis nem a matematika, de saját törvényeik szerint kalkulálnak. Ilyen a magyarországi olcsó, ún. hatósági áras benzin esete is. Mindenféle verzióban és kombinációban próbálkoznak, de hamarosan vége lesz. Maga a MOL mondja, hogy a helyzet fenntarthatatlan. Miután a külföldieket – köztük az erdélyi, felvidéki, burgenlandi magyarokat – szigorúan kizárták a mannából, alig néhány napra rá már az „igazi”, magyarországi magyaroknak is száz helyett, már csak ötven liter benzint adnak hatósági, központilag eldöntött áron. A helyzet pikantériája: ha valaki autójába tankolna is, egyben néhány liter benzint kannába is töltene a fűnyírója, sövényvágója számára, akkor péntektől már piaci árat fizet. Ennek a hallatlan helyzetnek az elkerülésére a MOL külön felkéri kedves ügyfeleit, hogy a kannás tankolást ezentúl oldják meg külön! Vagyis: egyszer elmész és megtankolod a kocsidat maximum ötven literrel, aztán hazamész, bringára vagy az apostolok lovára pattansz és megvásárolod a fűnyíród betevő falatját, azt az öt-tíz liter benzint is. Ha nem, verje fel az udvarod a gyom – ahogy a régi átok mondja.

Az eleve rossz döntés kedvezőtlen következményekkel jár. Újabb rossz döntésekkel sajnos nem lehet a dolgot helyrehozni. Mindez a nyüszkölés benzinügyben semmi másról, de arról szól, hogy a helyzet fenntarthatatlan. Nem én mondom, hanem Hernádi Zsolt, a MOL-vezér. Igaza van. A mesterségesen lenyomott ár üzemanyaghiányhoz vezet. A lakosság közel féléves elkényeztetése után, persze most már nehéz felébredni a való életbe, vagyis a piaci árhoz visszatérni, mégis muszáj lesz, mert ha nem, hamarosan nem lesz benzin és leáll az élet.

Nekünk, erdélyi magyaroknak nem kell a benzinmizériát bemutatni. Gyakori gyerekkori élményem Ceaușescu aranykorában, ahogyan apámmal az autónkat taszítjuk a végtelenül hosszú, sok órás benzinsorban, aztán végül elnyerjük méltó jutalmunk: húsz liter benzint a Dacia tankjába! Ugyanabban az időben vígan, hozzánk képest gondtalanul pöfögtek a Trabantok, Ladák, Wartburgok az anyaországi, sőt az európai utakon. Ne szégyelljük, valljuk be, irigyeltük őket.

Romániában, mint a a legtöbb helyen a világban, piaci benzinár van érvényben. Sokba kerül az üzemanyag, de ez az európai, a világszintű valóság, nem dughatjuk a fejünket a homokba, egyébként is jönnek még sokkal cifrább dolgok, fel kell készülnünk rájuk. Joggal szorongunk, aggódva várjuk az újabb kedvezőtlen fejleményeket, mégsem tetszik nekem, mert egyáltalán nem felszabadító ez a magyarországi benzinkomédia. Nem tetszik, mert jót akarok, jót kívánok  anyaországunknak. Egyáltalán nem vagyok az örökös vétózás híve, de igencsak helyesnek tartottam a magyar vétóval való fenyegetőzést, amennyiben az EU nem veszi figyelembe a magyar valóságot, miszerint a magyar gazdaság az olcsó(bb) orosz kőolaj függvénye. Ennek megvonásának következményét maga Orbán Viktor, költői hasonlattal, az atombomba magyar gazdaságra való ledobásához hasonlította. Az EU megértette a célzást és komolyan vette a magyar igényt, vagyis el- és beismerte a valóságot. Most elkerülhetetlen, hogy Magyarország is ezt tegye és a szépen hangzó gazdasági és egyéb mítoszokról vissza kell térnie a kegyetlen valósághoz: meg kell fognia a bikát a szarvától, mert másként nem lehet…