Szokták mondogatni, a stílus maga az ember. A jellemünk, a személyiségünk, szokásaink legalább annyira rányomják a bélyeget a közlekedésünkre is, mint minden más tevékenységünkre. Ez pedig – sajnálatos módon – nem mindig veszélytelen.

A gyorshajtókat, az országutak „fenegyerekeit” nem kell bemutatni, folyton akad egy-két idióta, aki még a fénysebességet is lomhának tartja, és szeretné is ezt mindenki mással tudatni. Aztán megtörténik a baj, és róluk csámcsog a fél ország. Persze nem kell zakkantnak lenni, hogy kicsivel jobban nyomd a gázpedált, a közlekedéspszichológusok szerint a gépjárművezetők mintegy 40 százaléka hajt gyorsabban az adott útszakaszon megengedettnél, ezek közül 10–15 százalék pedig jelentősen lépi túl a megengedett sebességet. Szerencsére nemrég rendelettel vezették be a KRESZ-be, és minősítették kihágásnak az „agresszív vezetés” fogalmát, tehát e téren történt valamiféle előrelépés.

A gyorshajtók mellett azonban gyakran okoznak bosszúságot az indokolatlanul lassan haladók. Szakemberek szerint a közlekedők 5–10 százaléka lehet a lassú haladók csoportja, akik átlagosan 10–20 százalékkal mennek lassabban, mint az indokolt lenne. Gyakran találkozunk olyan autóssal, aki lakott területen kívül legfeljebb 70–75-tel, de inkább csak 60-nal, lakott területen pedig 30–40-nel „szaggatja” az aszfaltot. És bármilyen furcsának tűnhet, a közlekedéspszichológusok többsége szerint a gyorshajtáshoz hasonlóan a csigatempó is halált okozhat. De komoly veszélyhelyzeteket biztosan. A túl lassú vezetés életveszélyes, mert stresszeli a többieket. Viselkedése konstans előzgetést, gyorsítást, fékezést, bevágást, egymás, valamint a szemközti forgalom fenyegetését vonja maga után, egy hosszabb feltorlódott sornál ezek mind rendkívül veszélyes manőverek. A türelmetlenebb sofőrök nagyon hamar kockázatos, és sokszor szabálytalan manőverekbe kezdhetnek annak érdekében, hogy mihamarabb maguk mögött tudhassák a mazsolát. Nyilván a torlódást okozó autós azzal nyugtatja magát, hogy ő semmi rosszat nem tesz, csupán biztonságosan, nyugodtan vezet a lassan jársz, tovább élsz mottót szem előtt tartva. Ha meg rádudálnak, nem érti, hogy miért is kellene többel mennie, ő ezt érzi biztonságosnak. Pedig nincs igaza.

Akár szankcionálni is lehetne őt, hiszen a KRESZ-ben is benne van, hogy nem szabad a járművel indokolatlanul olyan lassan haladni, hogy az a forgalmat akadályozza, a gond csupán, hogy ennek tényét elég tág határok között lehetne csak megállapítani. Talán lehetne hozni egy olyan törvényt, amely megszabná, hogy autópályán, lakott területen kívül és azon belül legalább mennyivel kell menni, amennyiben az út-, a látási vagy az időjárási viszonyok megfelelőek. Persze, az elképesztően lassan vánszorgó időzített bomba esetében felmerül annak a kérdése is, hogy egészségügyi szempontból alkalmas-e a vezető, ha soha nem képes felvenni a forgalom ritmusát, és a sebességhatár felét érzi biztonságosnak.

Sajnos manapság az emberek könnyebben szereznek jogosítványt, mint ahogy megtanulnak vezetni. Meg aztán nem mindenki alkalmas autóvezetésre, és a jogosítvány birtoklása sem mindig cáfol rá erre. Magukat nyugtatják, hogy idővel jön majd a rutin is. De például azon Hargita megyeiek, akik nem merészkednek át a megyehatáron, és életükben nem látnak autósztrádát, 3–5 sávos utat, vagy háromsávos körforgalmat, soha nem válnak olyan rutinos, tapasztalt sofőré, aki képes megfelelően felismerni és átlátni egy bonyolultabb forgalmi helyzetet.

Nyilván az autóvezetés egy fölöttébb veszélyes üzem, mindenkor teljes odafigyelést igényel. És persze rengeteg türelmet, meg hidegvért az olyanokkal szemben, akik indokolatlanul feltartanak másokat, ráadásul úgy, hogy a mazsoláknak szent meggyőződésük: nincs náluk korrektebb autóvezető az egész földkerekségen.

(Nyitókép: Pexels)