Miután a fenyőszú elterjedésének képletét megfejtette, Peter Turchin (képünkön), a bogarak társadalmának kutatója az emberi társadalom természettörvényeinek kifürkészésére tett kísérletet. És a közeljövőt illetően csöppet sem derűlátó. Ha hihetünk a bogarak esetében már bevált statisztikai elemzésnek, akkor eseménydús évek elé nézünk.

Peter Turchin a kliodinamika talán legismertebb művelője. A történelem múzsájáról, Klióról elnevezett kliodinamika a múltbeli események matematikai modellezésével kívánja egzakttá tenni a történelemtudományt, és egyben közérthető, egyszerű történelmi narratívákat dolgoz ki.

A kliodinamika hívei azt feltételezik, hogy a történelemnek is megvannak a maga természettörvényei, amelyeket az egzakt adatok megfigyelésével fel lehet tárni. Ahogyan a természettudományban, úgy a történelemtudományban is lehetséges a jövő eseményeinek előrejelzése. Peter Turchin tíz éve megjósolta, hogy 2020-ban súlyos válság sújtja majd a nyugati demokráciákat. A krízis súlyosságát talán lehet vitatni, de azt, hogy bajban a demokrácia, ma már aligha.

Turchin érdeklődése akkor fordult a történelem felé, amikor úgy érezte, hogy addigi kutatási területének, a fenyőszú populáció dinamikájának már minden összefüggését ismeri. Ekkor gondolt egyet és bejelentette, hogy a jövőben nem kíván természettudományos kérdésekkel foglalkozni, hanem a társadalom működésének szabályait próbálja meg feltárni a már bejáratott statisztikai módszerekkel.

Sok történész spekulatívnak és tudománytalannak tekinteti a nagyívű szintetizáló megközelítéseket, mondván, hogy ezzel a történelmi determinizmus bűnébe esnek a kutatók. Turchin ellenben úgy véli, hogy csak a kvantifikálható ismeret tekinthető igazi tudománynak. Azzal érvel, hogy az időjárás is meglehetősen bonyolult, mégis képesek vagyunk mérések segítségével viszonylag pontosan előrejelezni.

Turchin arra figyelt fel, hogy a statisztikák szerint ötven évente tör ki nagyobb társadalmi válság, és éppen ennek a fél évszázadnak az utolsó éveiben járunk, így a következő krízis éppen most lenne aktuális.

A válság kiváltó okait is megnevezte. A Nyugat egyre inkább elittúltermelésben szenved. Egyre többen szereznek diplomát és próbálnak a társadalom vezető rétegében megkapaszkodni. Csakhogy a diplomások túltermelése miatt sokan nem találják meg a számításukat, és kiszorulnak az elitből, hiszen jóval kevesebb az elérhető jogászi, újságírói, köztisztviselői állás, mint ahány a megfelelő végzettséggel rendelkező jelentkező. Mindez önmagában nem tragédia. Ám amikor a gazdaság rosszul teljesít, az elitből kiszoruló értelmiség ellen-elitet alakít, és az elégedetlen tömegek élére áll, sőt szítani kezdi az elégedetlenséget, azt remélve, hogy forradalmi átalakulások esetén elitváltás is lesz, és az eddig mellőzöttek végre pozícióba kerülhetnek. A tömeg támogatásáért versengő elit egyre többet ígér a népnek, a populizmus kötelező politikai aktussá válik.

Turchin elképzelhetőnek tartja, hogy a hatvannyolcas válsághoz hasonló enyhébb és múló krízis jön, de azt is, hogy polgárháborúig fajulnak az ellentétek. A válság kezelése csak józan ésszel és a veszélyek felismerésével, a marketing kommunikáció visszaszorításával lehetséges. No meg azzal, ha az elit valóban elitként viselkedik és nem fogadja el azt, hogy a politikai osztály feltétlen kiszolgálója legyen, akkor is, ha az elveivel ellentétesen cselekszik.

Nehezebb a válságmegoldás ott, ahol az elit valójában diplomás középszer, ahol a politikai életből hiányoznak a szakpolitikusok, ahol a tömeg elitellenes, s beletörődött a lét fatális voltába, a választásokat csak a politikai fősodor újbóli megerősítésének látja, nem korrekciós lehetőségként a társadalmi átalakulások szüksége folytán.

Nehezebb tehát a mi tájainkon...

Érdemes lesz hát résen lenni, hogy ne a mindent, az atomháborút is túlélő csótányok legyenek az emberek helyett a Föld urai.