Ma 165 éve született Benedek Elek. Ma van a Magyar Népmese Napja. (Hivatalos világnapja még nincs a mesének, sem a népmesének. Egyedül a magyarok emlékeznek meg róla, immár 19 esztendeje.) Nem véletlen ez. Miként az sem, hogy Elek apó a magyar gyermekirodalom és a világ gyermekirodalma fordításának alaptevője lett. Ő maga írta Erdővidékről: „Erdő, mező, hegy völgy, falu… minden mesél itt. A mesék földje ez – csuda-e, ha szép csendesen mesemondóvá nő a gyermek?”

2005 tavaszán a Magyar Olvasástársaság kezdeményezésére szeptember 30. – Benedek Elek születésének napja – a népmese napja lett. Elek apó országgyűlési képviselő parlamenti szűzbeszédében, 1888. február 9-én is a gyermek- és ifjúsági irodalomról szólt, a népköltészet, a népnyelv és a közoktatás kérdéseivel foglalkozott, hangsúlyozva azok fontosságát.

Az Olvasástársaság célja az volt, hogy a meseszerető gyermekek és felnőttek ezen a napon megkülönböztetett tisztelettel forduljanak a mese felé. Kívánságuk nem volt öncélú, hiszen mint felhívásukban írták: „Őseinktől kincsekkel teli tarisznyát kaptunk örökségbe, de mintha egyre gyakrabban tétlenül néznénk ennek háttérbe szorulását, elfelejtését. Vegyük birtokba, ismerjük meg, fényesítsük újra és adjuk tovább az eleinktől kapott, élethosszig érvényes, értékes, unokáink számára is feltétlenül megőrzendő, mesebeli kincseket!”

Mielőtt tovább kattintanál, kedves Olvasó, mondván: komoly felnőtt vagyok, mit érdekelne egy naiv történet maga, hadd idézzem J. K. Rowlingot, aki figyelmeztette a XXI. század olvasóját: „Ha azt hiszed, hogy a mesék csak gyerekeknek valók, még nem találkoztál az igazival.”

Benedek Elek már korábban fölismerte ezt, tudta, hogy a mese nem csupán a gyerekeknek szól, és kicsit másként csomagolva a csodás történeteket, a felnőttek számára is fogyaszthatóvá tette azokat. Miközben történeteket mondott, életben tartotta a múltat, és feltárta a kultúra ősi gyökereit, a történelem „lelkét” tárta elénk.

Azt vallotta, hogy a mese nemcsak szórakozást biztosít, hanem bizonyos magatartásformákat, problematikus helyzetekben megoldást is mutat. Képes az emberek között közvetlen kapcsolatot teremteni, dialógust kialakítani, a mesehallgatót közelebb hozza saját kulturális örökségéhez, nyelvéhez, identitástudatot kölcsönöz.

És milyen a Rowling által említett igazi mese? Kádár Annamária a jó mese öt legfontosabb ismérvének ezt tartja:

Teljes, eredeti formában jut el a gyermekhez, nincs rövidítve, nincs kilúgozva belőle a konfliktus.

Feszültséget teremt és feszültséget vezet le.

Gazdagítja, mozgásba hozza a képzeletet, belső képalkotásra ösztönöz.

Eligazít érzelmeinkben, megbékít félelmeinkkel és vágyainkkal, erősíti a bizalmat.

„Minden mese az életünkről szól – írja Kádár Annamária. – A mesében minden MI vagyunk: nem csak a legkisebb királyfival, szegélylegénnyel azonosulhatunk. Az elindulás jelenti a saját komfortzónánkból való kimozdulást, a hamuban sült pogácsa az erőforrásainkat, a sárkányok nagyon gyakran belső sárkányok, a saját félelmeink, szorongásaink, kishitűségünk, amit meg kell szelídítenünk, a segítőtársak szimbolizálják a társas kapcsolati hálónkat, a párválasztás, a királylány megtalálása a saját jobbik énrészünk megtalálását, a mesében az elérendő cél pedig az önmegvalósításunk. A mesehős utazása személyiségfejlődésünket, az önismereti utunkat is szimbolizálja.”

Legyen gyermekeinknek, unokáinknak minden nap a mese napja. Mondjunk nekik meséket készítsük fel lelküket arra, hogy noha a világban jelen van a Gonosz, életünkben a harmónia megteremthető.

Mondjunk minden nap mesét úgy, mint az Omuskego Cree törzs tagjai, akik úgy készítik fel a fiatal nemzedéket a túlélésre, hogy tapasztalataikat történetek formájában mesélik el, és ahogy nőnek a gyermekek, az ifjak velük együtt változnak a történetek is, változtatják, életkorukhoz módosítják a narratívát, bízva abban, hogy így a felnövekvő ifjú generáció az életben is képes lesz rugalmasan viselkedni: „A történetek élni segítenek” – állítják a törzs vénei.

„A mese arra tanít minket, hogy az életben mindig van remény, és soha nem szabad feladni!” – írta Benedek Elek elődje, Hans Christian Andersen.

Utóirat: A politikai kampányok „meséit” érdemes – egészségügyi okokból – a fülünk mellett elengedni. Nem igaz mesék azok, csak szándékos átverések.