Meglepő hír bolygatta fel a múlt héten a langyos romániai belpolitikai életet: Klaus Werner Iohannis hivatalban lévő államelnök kérésére a Nemzeti Liberális Párt (PNL) olyan törvénymódosításra készül, amely lehetővé teszi az államfőnek, hogy a párt listavezetőjeként indulhasson az év végi parlamenti választásokon.

Klaus Iohannis sokáig kacérkodott azzal, hogy az Észak-atlanti Szövetség, a NATO főtitkára lesz Jens Stoltenberg visszavonulása után. Kisebb diplomáciai kudarc volt, hogy az USA támogatása hiányában Iohannis kénytelen volt más fontos beosztás után nézni.

Hamar megtalálta, mi lenne számára elfogadható tisztség: az Európai Tanács elnöke. A Iohannishoz hű hírtelevíziók és portálok januártól márciusig egyre erősítették azt a reményt, hogy a román államfő fontos európai tisztséghez jut. Ezt azzal magyarázták, hogy az újonnan csatlakozott tagállamoknak is fel kell ajánlani a lehetőséget, hogy beleszóljanak az európai döntéshozatalba, s ki lenne alkalmasabb erre, mint – az ellenségei által egyébként Némaként aposztrofált – Iohannis. Az EP-választási kampány kezdetére kiderült, Iohannis nem lesz magasrangú európai vezető sem.

Romániában a törvények nem teszik lehetővé, hogy a hivatalban lévő elnök pártlistán induljon a parlamenti választáson, mert az Alkotmánybíróság korábbi döntése szerint előnyt biztosítana annak a politikai alakulatnak, amelynek listáján indul. Elnökként láthatóbb, mint a többi jelölt és olyan összegeket használhat fel a kampányra, amelyeket más nem. Ezért a PNL törvénymódosítást nyújtott be, amely lehetővé tenné Iohannisnak, hogy mégis induljon a választáson. A PNL azzal érvel, hogy Iohannis és a párt viszonya felhőtlen volt, a liberálisoknak nem szabad lemondaniuk egy tapasztalt vezetőről.

A törvényhozásban a PNL szavazataival nem lehet átszuszakolni az alkotmányjogászok szerint is alkotmányellenes törvényt, szükség lett volna a kormánykoalíciós partner, a Szociáldemokrata Párt (PSD) támogatására is. Annak a PSD-nek, amelynek felszámolására Iohannis mandátuma elején vállalkozott, s amelyet korábban vörös pestisnek nevezett.

A közvélemény azért tartotta botrányosnak a törvénytervezet benyújtását, mert úgy érezte, háttéralku született az elfogadásáról a két kormányzó párt között, miközben a nyilvánosság előtt a PNL és a PSD pocskondiázza egymást.

Úgy tűnt, mindkét párt bevállalja negatív következményeit. A liberálisok abban bíznak, hogy az elnökválasztáson elbukó és a párt vezetésétől is megválni kénytelen Nicolae Ciucă helyét Klaus Werner Iohannis veszi majd át. A koalíciós tárgyalások nyomán Iohannist miniszterelnöknek nevezheti ki az új államfő. Iohannis megnyugodhat: ha nem is lett a NATO főtitkára, az Európai Tanács elnöke, kormányfő lehet. Vagy ha mégsem, akkor a Szenátus elnöke, az ország második embere.

A szociáldemokraták azonban úgy döntöttek, nem támogatják az egyedül Iohannisra szabott törvénytervezetet. Az elnök pedig elrepült New Yorkba, a rossznyelvek szerint az ENSZ-nél is jól fizetett funkciót keres.

Az elnök haragját Nicolae Ciucă liberális pártelnök ontotta a szociáldemokratákra. Meglebegtette a kormányszakadás lehetőségét, és durcásan azt mondta: beszélni sem kíván Marcel Ciolacuval, akivel korábban egyeztetett a Iohannis indulását lehetővé tevő törvényjavaslat elfogadásáról. Ciolacu azt állítja, ilyen egyeztetés nem történt, Ciucă hazudik.

Utóbbi félmondat, miként Ciucă durcássága is azt kívánja elhitetni, hogy a PNL és a PSD ősellenségek továbbra is, ezen nem változtatott az együttkormányzás, nem is lépnek koalícióra a választások után, nyugodtan lehet rájuk szavazni, bízni kell bennük.

A választási matematika azonban azt mutatja, hogy a két párt egymásra van utálva, bocsánat utalva, s a liberálisoknak nem érdekük kilépni a kampányban a koalícióból, lévén, hogy a választásokat belügyminiszterük szervezheti meg.

Így búcsújuk, az agyő valójában egy régi román film címét idézi: agyő, veled maradok!