Nemrég egy konferencián vettem részt, ahol a szervezők megrettenve ismételték, hogy demográfiai válság van. Megjegyeztem, hogy mégis mit képzeltek: Európa egészétől eltérően, nálunk stagnál vagy éppen nő a lakosság? Nem tagadni kell a népfogyatkozást, hanem megoldást kell találni a demográfiai lejtő keltette problémákra. Azt is be kell látni – hogy noha tompítja – de az állami családtámogatás nem tudja a reprodukciós szinten tartani a népszaporulatot. Ennek vége. És nálunk, Romániában kísérletet sem tettek alkalmazásával. Mert – mondhatták felelős politikusaink – lám, Franciaország is kudarcot vallott.

Frankhonban a születésszám a kétezres évek eleje óta folyamatosan csökken. Sovány vigasz lehet a franciáknak, hogy a lakosság lélekszáma a migrációnak köszönhetően még mindig nő.

Tavaly – a második világháború óta először – 700 ezernél kevesebb gyerek született, a muszlim lakosság nagyobb gyermekvállalási kedve mellett is.

Ami keresztbe tett a francia családpolitikának, az a zöldpolitika. Ma már a családpolitika szó hallatán a környezetvédő képviselők felpattannak a helyükről és azt kiáltják: „El a kezekkel a méhünktől!” Az ökofeminizmus úttörője, Françoise d’Eaubonne már a hetvenes években azt hirdette, hogy a gyermekszaporulat káros a bolygóra nézve, hiszen minden egyes újszülött rögtön fogyasztani kezdi a Föld erőforrásait. A környezetvédő aktivisták új generációja pedig, amikor éppen nem a képzőművészet remekeit mázolja össze, a férfiak önkéntes sterilizálását javasolja a káros népszaporulat csökkentése érdekében.

„Az ökofeminizmus, azon a címen, hogy a nőket és a bolygót védelmezi, valójában öngyilkos ideológiát terjeszt, amely eltávolítja a nőket az anyaságtól” – írta nemrég a Valeurs Actuelles hasábjain Eve Vaguerlant író. A haladó sajtó is az alternatív családformákat népszerűsíti, márpedig – állítja Vaguerlant – az anyák biztonságérzetét leginkább a hagyományos család szavatolja.

A demográfusok azonban nem hiszik, hogy a népességcsökkenésnek pusztán ideológiai okai lennének. Anne Solaz, az Országos Demográfia Kutatóintézet igazgatója gazdasági okokkal magyarázza a kedvezőtlen folyamatokat. A franciaországi jövedelmi skála alsó és felső harmadában 10 százalék a gyermektelenek aránya, az átlag körül keresőknek viszont ötöde gyermektelen. A szegényebb nők közül kevesebbnek van munkahelye, ezért ők képesek egész nap gondoskodni a gyermekeikről, a tehetősebbek pedig személyzetet tudnak fogadni erre a feladatra. Solaz szerint a népfogyatkozás egyébként jelentős részben abból adódik, hogy egyre kevesebben vállalnak három gyermeket. Ennek oka pedig az első szülés idejének eltolódása a nők harmincas éveire, ami szintén anyagi okokkal magyarázható: előbb biztonságos hátteret igyekeznek kiépíteni maguknak.

Ugyanaznap, amikor Franciaország demográfiai gondjairól olvastam, került a kezembe az Egyesült Államok Központi Hírszerző Ügynökségének (CIA) kimutatása, amelyből kiderül, hogy Románia a tíz leggyorsabban csökkenő népességű ország között van a világon. Azt, hogy demográfiai lejtő vagyunk, eddig is tudtuk, de hogy ennyire meredek a lejtő szöge, csak most derült ki.

A világ 236 országát vizsgáló elemzés szerint 40 országban csökken a népesség, némelyikben évente 1 százalékos vagy annál is nagyobb mértékben.

„Ez a csökkenési mintázat főként a tartósan alacsony (és egyes esetekben rendkívül alacsony) termékenységi arányszámoknak köszönhető, különösen Európa és Kelet-Ázsia számos országában (de Puerto Ricóban és Kubában is)” – mondta a Newsweeknek Tomas Sobotka, a Wittgenstein Demográfiai és Globális Humántőke Központ vezető kutatója és a Bécsi Demográfiai Intézet igazgatóhelyettese. Főként a kelet-európai országok népessége zsugorodott gyorsan az intenzív kivándorlás és a tartósan alacsony termékenység kombinációja miatt – mutatott rá a szakértő – Lettország, Litvánia, Lengyelország, Románia, Észtország van ebben a helyzetben.

Nem láttam még reakciót a kormány részéről erre az ijesztő valóságra, amely minden bizonnyal tartósan fennmarad, sőt romlani fog. Ez az állandósuló demográfiai válság pedig az egész társadalmi berendezkedést megingathatja. A gyermektelen családok kevésbé fognak törekedni szakmai előmenetelre, mert nem sarkallja őket erre a gyermekeik jövőjéről való gondoskodás ösztönző ereje; a helyi közösségek pedig kevesebbet fognak fordítani iskolák fejlesztésére, sportcélokra, a gyermekművelődésre, mert az öregotthonok működtetésére kell majd a pénz. Hosszú távon az aktív népesség létszámának csökkenése nyilván kedvezőtlenül hat majd az ország gazdaságára, szellemi életére.

Mit tehetünk mi?

Próbáljuk meg felülbírálni azt az elvet, hogy aki szül, az tönkreteszi a földet. Gyermekek nélkül kinek hagyjuk örökségül a Földet? Mi, erdélyi magyarok figyeljünk arra, hogy nemcsak azé az ország, aki teleszüli, hanem azé is, aki nem hagyja el.

Nem csak ideológiai oka van a népfogyatkozásnak, ez kétségtelen. De talán célszerű olyan ideológiával harcolni ellene, amelynek hatására csak részleges lesz és nem vált át teljes népfogyatkozásra.

(Nyitókép: Kiss Gábor)