Elon Musk bevásárolt. Megvette a Twittert. Régi vesszőparipája volt ez, most megvalósította. Az elején még szabódtak a főrészvényesek, de Musk végül olyan ajánlatot tett nekik, melyet nem lehetett visszautasítani: 44 milliárd dollárért odaadták a platformot neki. Azt ígéri, hogy a platform teljes mértékben semleges, szabad és elfogulatlan lesz. Ennek érdekében a tőzsdéről is kivezeti a Twittert, hogy megvédje azt a kapitalista gazdaság ráhatásaitól, és a jövőben privát platformként kívánja a világ legbefolyásosabb társadalmimédia-cégét működtetni.

A dolog nem kezdődik jól. Elon Musk valószínűleg zseni. Nem véletlenül a világ leggazdagabb embere. Mint tudjuk, a zsenik és a leggazdagabb emberek más erkölcsi alapon állnak, mint az átlagemberek. A zseniket rendszerint nem érdekli semmiféle erkölcs – vagyis a gyakorlati-etikai szabályrendszer, mely a társadalmakban élő emberek életéről-haláláról rendelkezik – míg a leggazdagabbak kifejezetten nem szeretik az erkölcsi korlátokat és amennyiben tehetik kibújnak alóluk. Tehetik. Elonban mindkét kvalitás egyesül: zseni és a leggazdagabb ember a Földön. Minden okunk megvan az aggodalomra.

Aki azt hiszi, hogy a szólásszabadság arról szól, hogy bárki bármit bárhol és bármikor kifecseghet, vagy például a Twitteren néhány szóval megírhat, az nagyon téved. A szólásszabadság, ahol valóban létezik, az emberi társadalmak egyik legnagyobb ajándéka és, ha helyesen kezelik, nagymértékben megerősíti a társadalmat. Nemcsak demokráciákban, de egyik-másik királyságban is működött, néha. Legendás uralkodók nevét áldják a századok, mert állítólag előttük bátran és szabadon fel lehetett szólalni. Mátyás, az Igazságos, elsősorban ezért áll még ma is közel a szívünkhöz, de máshol is éltek bölcs uralkodók kik odafigyeltek alattvalóik szavaira, például Bölcs Salamon vagy az Ezeregyéjaszaka meséinek kalifája, Harun ar-Rasid.

Most Elon Musk is történelmi szerepre vágyik, szívesen bölcs király lenne. Azt mondja, a legteljesebb, korlátlan szólásszabadság plattformja lesz ezentúl a Twitter és csak a legszükségesebb moderálást fogja engedélyezni majd. Nagy hibának tartotta például Donald Trump fiókjának felszámolását, a Capitolium ostromára buzdító tweetjei miatt. Musk ilyen természetű kijelentései miatt sokan aggódnak és sokan le is iratkoztak máris a szolgáltatásról. Mások – a jobbos és különösen a szélsőjobbos beállítottságúak – üdvözlik a változást és sokat remélnek az új és immáron egyetlen tulajdonostól.

Hiába hívja magát Elon Musk a szólásszabadság abszolutistájának, ettől a Twitter még nem lesz a szabad beszéd Kánaánja. Miért? Mert nem képviselheti az igazi szabadságot az aki már kezdetben a teljes korlátlanságot ígéri. A szabadság pontosan bizonyos korlátok, vagyis szabályok felállításáról szól. A szabadság lényege, hogy ezek a szabályok mindenkire egyformán érvényesek, a szólásszabadság szinonimája pedig a felelős beszéd. Felelős beszéden mindenekelőtt nem a jogi felelősséget, hanem a jó érzést és a jó ízlést értem. A jogi csűrés-csavarás csúnyán elburjánzott világunkban, de a jó érzés és a tiszteletteljes magatartás nagyrészt kiveszett. Ha egyáltalán emlegetjük még a tiszteletet, a fogalom sokfelé már archaikusan hat vagy akár teljesen ismeretlen.

A Twitter magyarul csicsergést, csiripelést jelent. Mint a madarak. Ezzel nincs is semmi baj: a madárének az egyik lehető legszebb dolog, mely az embert a Földön körülveszi. Amit a Twitter-felhasználók jelentős része, magatartásuk és nyelvezetük ismeretében, a jelek szerint nem tud az, hogy a madarak éneke, mint minden zene és muzsika, a legszigorúbb szabályoknak megfelelően van megkomponálva. Ha nem lennének szabályok, az énekből azonnal ijesztő hangzavar lenne.

Elon Musk nem a planetáris szólásszabadság, hanem saját véleményének és érdekeinek az abszolutistája, azok képviseletére és terjesztésére készül a Twitteren keresztül. Nem érheti szemrehányás hiszen a kapitalista állam törvényeit betartva járt el. Ezek a törvények viszont rosszak. Rosszak, ha a leggazdagabb ember véleménye dominál, míg milliárdnyi ember hangjára senki sem figyel. Rosszak, ha egyetlen személy kisajátíthatja a megafont, még akkor is, ha időnként helyes dolgokat mond. A dolgok belső természete szerint, minden ilyen vélemény-monopólium vége ugyanaz: kellő visszajelzés és ellenőrzés nélkül, egyre kevesebb igazság, valóság és egyre több torzítás hangzik majd el. A Facebook viselt dolgait követve, a Twitter is hamar az előbbi sorsára jut. Nagy baj, mert világszinten ez a csatorna a politikusok és gazdasági vezetők fő kommunikációs eszköze. Most már mind Elon Musk kezében vannak. Valamit nagyon rosszul csinálunk mi a 21. században…