banner_phBMMWg3_970x250_Mol_HU.jpg
banner_6stHcYKY_300x250_Mol_HU.jpg

Gáz van!

Pontosabban gáz lesz, ha nem lesz gáz. Putyin elnök tetteit figyelve, sakkjátékost látunk, aki szenvtelenül teszi-veszi a bábukat, mintha nem emberi sorsok húzódnának meg a valóságban mindegyikük mögött. Legújabb figyelemreméltó húzása viszont inkább a malomjátékból ismert csikicsukira emlékeztet: azt tervezi, hogy az úgynevezett „barátságtalan országoktól” rubelben kéri az ellenértéket a földgázért, kőolajért cserébe! Nem kétséges, vagy az elnök, vagy valamelyik tanácsadója nagyon ihletett pillanatban volt, amikor ezt a megoldást kitalálta. Az orosz nemzeti bank szakemberei néhány napot kaptak arra, hogy az ötletet pénzügyileg, technikailag megoldják.

Itt van ez az ördögi kör, vagy még inkább róka-fogta-csuka, csuka-fogta-róka helyzet: Európában nem tudunk orosz gáz és olaj nélkül meglenni – a háború miatti kőkemény szankciók gáz- és olajárrobbanáshoz vezettek – ennek köszönhetően Putyin elnök napi bevételei megduplázódtak (!) – vagyis sokkal több pénz jut most háborús kasszájába –, holott a szankciókkal pontosan a háborút szeretné a szankcionáló Nyugat befejeztetni. Nem rózsás a helyzet.

Mindenesetre az tény, hogy a rubelt eléggé megtépázták az elmúlt hetek felpörgő eseményei és komoly problémák elé néz az ország, ha nemzeti fizetőeszköze a lejtőn elszabadul. Az orosz bankszektort – beleértve a nemzeti bankot is – érintő szigorú szankciók miatt a gazdaság stabilizálására nem elég pusztán a fosszilis energiahordozókért kapott, megnövekedett bevétel, sem a kínai banki fizetőrendszerbe való szorosabb integrálódás. Nagyon kell(ene) tehát egy pénzügyi huszárvágás, és most úgy látszik itt is van: amennyiben az orosz gázért ezentúl rubellel kell fizetni, ahhoz előbb rubelt kell vásárolni – és valószínűleg kedvező árfolyamon –, ez pedig a gyengélkedő rubelt jelentősen megerősítené. Egyetlen gond csak, hogy a gáz és kőolaj vásárlási tranzakciók nagyságrendjének megfelelő összegű rubel csak az Orosz Nemzeti Banknál van, de ez a forrás a szankciók miatt egyelőre használhatatlan. Ezen gond elhárításán dolgoznak most a szakemberek.

Már megint azt mondják, Putyin elnök blöfföl, pedig nyilvánvalóan nem érdeke sem fizikailag sem pénzügyi abszurditásokkal elzárni a gázcsapot. Elképzelhető, hogy finomít az ötleten és a „barátságtalan országokat” két csoportra osztja: a barátságtalan és a kevésbé barátságtalan országok csoportjára. Az első csoportnak meg kell barátkoznia a rubellel való fizetéssel. Ez mellékesen szerződésszegés, de a mai világ egyre inkább szabadfogású birkózáshoz, mintsem szolid szerződések alapján működő megállapodott rendszerhez hasonlít, a többi szerződésszegés mellett ez is elfér majd. A „kevésbé barátságtalan országok” – kérdés ki kerül majd ide? – valószínűleg abban a kedvezményben részesülnek, hogy kemény valuta, dollár és euró befizetésével jutnak az annyira nélkülözhetetlen orosz energiához. Ezekkel az ország-csoportokkal már nem csak sakkozni, meg malmozni, de akár már kártyázni is lehet. Könnyedén újra lehet keverni a paklit és minden körben újraosztani a lapot.

Mondja még valaki, hogy nem (szerencse)játékos ez a szép új világrend? Homo ludens felsőfokon! Semmit nem kell már komolyan venni, sem az emberi életeket, sem a szerződéseket. A történelemben vannak ilyen időszakok, amikor előbb minden feloldódni látszik, majd újrarendeződik. Számtalan előjele volt ennek, most mégis fejünket kapkodjuk és ártatlanul csodálkozunk. Apropó, ártatlanság: a történelem nem ismer ilyen kategóriát. A történelem szeszélyes sodrában még ma sem tudjuk biztosan megítélni, hogy a história mennyire és miért ismétli meg önmagát vagy esetleg mégis valamiféle elvont spirál mentén magasabb szférák felé halad? Ezt hívhatnánk emberi fejlődésnek, ha a mellbevágóan rossz híreket nézve-olvasva kedvünk lenne még manapság ilyesmire gondolni, ilyesmiről beszélni. Biztassuk magunkat Gabriel García Márquez azon mondásával, miszerint az emberiség nagyon lassan ugyan, de mégiscsak tanul. Száz év magány léptékével mérve is nagyon lassú ez a tanulási folyamat, mégis merítsünk erőt Márquez bizakodó bölcsességéből. Másként nem tehetünk…

(Címlapkép: AdobeStock)

Kapcsolódók

Kimaradt?