El kell-e tűnnie a színről Dosztojevszkijnek, Csajkovszkijnak, az orosz balettnek, esetleg a vodkának és az orosz teának is azért, mert Putyin háborút indított Ukrajna ellen? Miközben Európa és az Amerikai Egyesült Államok egységesen lépett Oroszország gazdasági szankcionálásában, a kulturális bojkottban nincs egyetértés.

A Berlini Nemzetközi Filmfesztivál szerdán tett közzé közleményt arról, hogy „mélyen elítéli” az ukrajnai orosz inváziót, szolidaritását fejezi ki az Ukrajnában élőkkel és mindazokkal, akik a háború ellen szólalnak fel. A közlemény leszögezi azonban, hogy a fesztivál nem csatlakozik az orosz kultúra bojkottjához, nem fog filmkészítőket, kulturális dolgozókat származásuk alapján kizárni vagy elszigetelni, mert gyakran épp az ő munkájuk hordozza az aktuális rezsim kritikáját, a kritikus hangokra pedig a világnak szüksége van. A kommüniké azt is hozzátette, hogy az orosz állam intézményeit, delegációit, illetve a rezsimet támogató személyeket viszont kitilthatják a rendezvényről.

Korábban a cannes-i és a velencei filmfesztivál is hasonló álláspontot fogalmazott meg: a hivatalos orosz delegációkat nem fogadják, de orosz filmrendezőket igen. A Velencei Biennálén nem lesz orosz pavilon, de erről a résztvevő művészek döntöttek, a háború elleni tiltakozásul. A biennálé szervezői közölték, az aktuális orosz rezsimmel kritikus művészeket továbbra is szívesen látják.

Hatalmas pszichológiai hatása lehet annak, ha egy országot kizárnak a nemzetközi kulturális és sportközösségből, így a bojkott hatásos lehet, annál is inkább, hogy Oroszország különösen büszke intellektuális, művészi és sportteljesítményeire – nyilatkozta korábban az AFP-nek Jane Duncan, a Johannesburgi Egyetem tanára, aki Dél-Afrika bojkottjának politikai hatásait kutatja. Az apartheid-rezsimet az 1960-as években teljes bojkottal sújtotta a nemzetközi közösség, az 1980-as években viszont a rendszerellenes helyi művészekkel már szóba álltak külföldön, belátva, hogy éppen ők azok, akiknek a hangját elnyomja az otthoni cenzúra. A szelektív bojkott esetében azonban mindig felmerül a kérdés, hogy ki dönt arról, hogy ki jöhet és ki nem – jegyezte meg a professzor.

Oroszországot a gazdasági szankciócsomag mellett sorra tiltotta el a részvételtől több nemzetközi rendezvény, így az Eurovíziós Dalfesztivál is. Miután több nyugati cég kivonult az országból, leállította négy orosz nyelvű sorozatának gyártását a Netflix is, a hollywoodi stúdiók – a Universal, a Paramount, a Warner Bros. és a Disney – pedig leállították filmjeik oroszországi bemutatóit, megfosztva a helyi filmrajongókat például a friss Batmantől.

Működőképesek a kulturális bojkottok?

A kulturális bojkott támogatói azzal érvelnek, hogy akkora nyomást helyeznek ezzel az orosz társadalomra, hogy a változás belülről fog megtörténni. A nemzetközi közösség nem először nyúl a bojkott eszközéhez: az 1960-as években Dél-Afrikával szemben alkalmazták a rasszista apartheid-rendszer miatt, akkor a tiltás többek között olyan külföldi művészekre is vonatkozott, akik felléptek az országban vagy olyan művészeti intézményekre, amelyek dél-afrikai alkotókat hívtak meg. A bojkott hozzájárult a rezsim 1990-es évek eleji összeomlásához.

Meglehetősen megosztja a nyugati társadalmat az apartheid-rendszer elleni bojkott mintájára Izrael ellen hirdetett, palesztin kezdeményezésű BDS-mozgalom is (Boycott, Divestment and Sanctions – Bojkott, Tőkekivonás és Szankciók), amelyet több amerikai államban és Németországban is antiszemitának nyilvánítottak, de támogatói bázisának köszönhetően ma is különös helyzeteket eredményez különböző kulturális rendezvényeken. Januárban például a Sydney-i Fesztiválról az utolsó pillanatban több mint húsz program előadói léptek vissza azért, mert a fesztiválon szerepelt egy produkció, amelyet Izrael canberrai nagykövetsége is támogatott anyagilag. A Tel-Avivi LGBTQ filmfesztivál pedig nyílt levelek kereszttüzébe került: több mint 130 alkotó a rendezvény bojkottjára szólított fel, másik több mint 200 alkotó pedig elutasította a bojkottot. A BDS mozgalom kampányának eredményeképpen Libanonban a premier előtt órákkal betiltották a Wonder Woman című hollywoodi produkciót, mert a főszereplő, Gal Gadot izraeli származású és szolgált az izraeli hadseregben, ami ott kötelező.

Rendszerkritikus orosz filmeseket, sőt külföldi alkotókat is érint

Az Ukrán Filmakadémia a háború kitörése után az orosz filmek teljes bojkottjára szólított fel. Mint online petíciójában fogalmazott a szervezet: míg az Orosz Föderáció ellen sorra vezették be a gazdasági szankciókat, az ország kulturális téren továbbra is aktív, orosz gyártású filmeket bemutatnak nemzetközi filmfesztiválokon és jelentős forrásokat költenek a promóciójukra, ez pedig tovább élteti „az agresszor államhoz lojális kultúrát” és „azt az illúziót kelti, hogy Oroszország hozzáad a civilizált világ értékeihez”. A petícióban, amelyet eddig több mint 10 ezren írtak alá, arra kérik az Európa Tanácsot, hogy zárja ki filmalapjából, az Eurimages-ból Oroszországot és felszólítják a fesztiválokat, producereket, forgalmazókat, hogy bojkottálják az orosz filmgyártást.

A bojkott-felhívást külön közleményben támogatta több ukrán filmes, például Oleg Szencov, aki a Krím-félsziget 2014-es annektálása ellen szervezett demonstráció miatt évekig börtönben ült Oroszországban, Denisz Ivanov, Szencov Rhino című új filmjének és Szergej Loznyica Donbasz című filmjének producere vagy Alina Gorlova, a This Rain Will Never Stop című díjnyertes dokumentumfilm rendezője.

A petícióra reagálva az Európai Filmakadémia teljes mértékben kizárta az orosz filmeket a 2022-es Európai Filmdíjak versenyéből. Kollégáival ellentétben Szergej Loznyica ukrán filmrendező elítélte a teljes bojkottot. Az alkotó, aki éppen a kelet-ukrajnai konfliktusról szóló Donbasz című filmjével nyerte el az Un Certain Regard kategória legjobb rendezőjének járó díját a cannes-i filmfesztiválon, előbb kilépett az Európai Filmakadémiából annak első, túl „szelíd” állásfoglalása miatt, majd amikor a fórum az orosz filmek kizárásáról döntött, kijelentette, hogy a művészvilág kollektív szankciója nem vezet sehova, hiszen maguk a művészek is ártatlan elszenvedői az orosz–ukrán konfliktusnak. Mint fogalmazott, „az embereket csak a tetteik alapján ítélhetjük meg, de nem az útlevelük alapján”, és felhívta a figyelmet arra, hogy számos orosz művész állást foglalt a háború ellen, szolidaritásáról biztosítva az ukránokat.

Másként gondolták a Glasgow-i Filmfesztivál szervezői, akik kizártak két orosz filmet, a No Looking Back (Otorvi i vibrosz) és a The Execution (Kazn) címűeket, mert orosz állami pénz is szerepelt a költségvetésükben. Pedig a No Looking Back rendezője, Kirill Szokolov szintén nyilvánosan elítélte az orosz–ukrán háborút, ráadásul a rokonainak egy része ukrán, a The Execution rendezője, Lado Kvatanija pedig korábbi videoklip-rendezéseiben rendszerellenes politikai üzenetet fogalmazott meg. Amint Szokolov a New York Times-nak elmondta: az Oroszországban készülő filmek szinte kivétel nélkül állami támogatással készülnek, köztük azok is, amelyek burkolt vagy nyílt kritikát fogalmaznak meg a putyini rendszerrel szemben.

A bojkotthoz több kisebb fesztivál is csatlakozott, a Vilniusi Nemzetközi Filmfesztivál például öt filmet hagyott ki a programjából, többek között a finn Juho Kuosmanen Compartment No. 6 című filmjét, mert ez a film is orosz állami résztámogatással készült, amit a rendező nyilatkozata szerint azért igényelt az Oroszországban játszódó és ott forgatott filmhez, mert így küszöbölte ki a bürokratikus nehézségeket.

Mi köze Csajkovszkijnak Putyinhoz?

Néhány nappal azután, hogy az orosz hadsereg támadást indított Ukrajna ellen, több kulturális intézmény szakított olyan orosz előadókkal, akik korábban Putyint támogató kijelentéseket tettek, és most nem foglaltak állást az invázió ellen – noha ezzel letartóztatásukat kockáztatnák Oroszországban. A New York-i Metropolitan Opera lemondta Anna Netrebko orosz énekművész fellépéseit, a Carnegie Hall szakított Valerij Gergijev karmesterrel, és lefújta az általa igazgatott Mariinszkij Zenekar fellépéseit, a Müncheni Filharmonikusok pedig megváltak tőle mint vezető karmestertől. A londoni Royal Opera House közölte, eltekintenek Pavel Szorokin karmester meghívásától, és lefújták a Moszkvai Nagyszínház balett-társulatának fellépését is. (Azóta Olga Szmirnova, a társulat prima-balerinája be is jelentette, hogy a háború miatt távozik Moszkvából, és a Holland Nemzeti Balettnél folytatja.Ö

A Berlini Állami Opera Ukrajna megsegítésére szervezett március 6-i jótékonysági koncertjén a bojkott ellen szólalt fel Daniel Barenboim izraeli származású, Berlinben élő karmester, zongoraművész is. Miután felidézte, hogy ukrajnai zsidó felmenői hogyan menekültek a pogrom elől Argentínába, a 79 éves előadóművész – akinek történetesen Jelena Baskirova orosz zongoraművész a felesége – kifejtette, félő, hogy a kulturális bojkott az orosz művészek elleni „boszorkányüldözésbe” torkollik. Dosztojevszki vagy az orosz klasszikus zene betiltása nem vezet megoldásra 01050 tette hozzá a Deutsche Welle szerint.

Mire a koronavírus-járvány alábbhagyásával végre ismét megnyithattak a kulturális intézmények, a háború „áldozata” lett több közismert 19. századi mű, csupán azért, mert a szerzőjük orosz. A varsói Lengyel Nemzeti Opera például lefújta Modeszt Muszorgszkij Borisz Godunov című operájának bemutatását március elején, a zágrábi filharmónia pedig három Csajkovszkij-műből kettőt levett műsorról február végi koncertjén, helyette pedig Beethovent és Samuel Barbert játszott a zenekar.

A The Guardian beszámolója szerint a cardiffi filharmónia levette március 18-i koncertjének műsoráról Csajkovszkij 1812 című nyitányát az ukrajnai háború miatt, abból a megfontolásból, hogy a mű Oroszország háborús sikereit élteti, hiszen a napóleoni francia hadsereg legyőzésének állít emléket. A döntést volt, aki a náci könyvégetéshez hasonlította, mások nem értették, hogy mi köze egy száz éve halott, ráadásul a nacionalizmust elítélő zeneszerzőnek a jelen konfliktusaihoz. Martin May, a zenekar igazgatója azzal érvelt, hogy egy közvetlenül érintett, ukrajnai kolléga miatt döntöttek így, illetve a katonai témát feldolgozó művet egyszerűen nem találták odaillőnek a háborús helyzetben. Az igazgató kiemelte, hogy egyszeri döntésről volt szó, nyáron és ősszel olyan orosz szerzőktől játszanak majd, mint Rahcmanyinov, Prokofijev vagy Rimszkij-Korszakov.