Már nyolcéves korában megtanulta, hogy a sportban mindig mindenre készen kell állni, számos országos és nemzetközi sikert ért már el a 18 éves marosvásárhelyi íjász, Moréh Tamás. Bár szerinte az íjászat Romániában nem tartozik az igazán népszerű sportágak közé, örül, hogy a Marosvásárhelyi VSK-nál biztosítják számára a versenyzéshez szükséges körülményeket. Az elmúlt időben az érettségi miatt kicsit háttérbe szorította a sportágat, de az augusztusi ifjúsági világbajnokságra szeretné a lehető legjobb formába hozni magát. Hosszú távon a versenysport mellett az edzősködés lehetősége is érdekli, szeretne továbbá bírói képzést végezni Bukarestben.

– Két éve már meséltél a Maszolnak arról, hogy nyolcéves korodban, egy számodra igazságtalannak tűnő helyzet motivált téged a fejlődésre. Hogyan történt ez az eset?

– A legelső versenyemen történt ez, az még egy örömíjász várverseny volt. Akkor még kiskorú voltam, másképp fogtam fel a dolgokat. Több mint valószínű, hogy ez motivált a jobb eredmények elérésére. A döntő összesítésében a harmadik helyre kerültem és azonos pontszám miatt párbajoznom kellett a negyedikkel. Nem tisztázták le előre a párbaj szabályait, nem voltam felkészülve arra, hogy egy forduló után vége lesz. Miután lejárt, mondták, ez ennyi volt, kész, vége. Így visszaestem a negyedik helyre, ami lelkileg elég rosszul érintett. Kicsit igazságtalannak éreztem, de ekkor tanultam meg, mindig mindenre készen kell állnom.

 – A karriered további éveiben sok különböző kategóriában versenyeztél, nemcsak a korcsoportokra gondolok, hanem a versenyszámokra is. Mennyi idő alatt alakult ki benned, hogy melyikben érzed a legkomfortosabban magad?

– Kezdetekben hagyományos íjjal versenyeztem, utána szinteket léptem. Mindig az volt az álmom, hogy olyan nyíllal lőjek, aminek van célzója és sokkal pontosabb, mint egy átlagos íj. Egy idő után kezdtem jobban elmenni a sport irányába, akkor már arra is gondoltam, hogy az íjászat része az olimpiai programnak és jó lenne olyan kategóriát választani, amelyben részt vehetek. Így jött az olimpiai íjászat, amit nagyon megszerettem és egyáltalán nem bántam meg a döntést.

– Ha már említetted az olimpiát, tervben volt az is, hogy a párizsira kijuss, ez nem sikerült, de gondolom, ez nem vette el a kedved.

– Eléggé készültem a 2024-esre, láttam esélyt arra, hogy ki tudjak jutni. Ez nem jött össze, az utolsó kvalifikációs versenyemen nem vettem részt, szerintem emiatt nem sikerült a részvétel. A 2028-asra jobban kell készülnöm, ha konstans módon tudok nagyobb eredményeket lőni, az esély is nagyobb lesz a kijutásra.

– Mi a helyzet a felkészülési körülményekkel Marosvásárhelyen? Milyenek voltak gyerekkorodban és milyen most?

– Maga az íjászközösség nem igazán újult azóta. Hatalmas pozitívum viszont a város számára a VSK új lendülete, így nekünk, íjászoknak nagyon sok dolgot biztosít. Ez elsősorban a sportíjászatra vonatkozik. Én két klubról tudok Marosvásárhelyen, amelyik hagyományos íjászattal is foglalkozik, de a jobb versenyzők nálunk vannak. Egyáltalán nincs okom panaszkodni a körülményekre, mert mindent biztosítanak a minőségi versenyzéshez.

– Te ebben az évben érettségizel, ha jól sejtem, a sport mellett nagy kihívás volt erre is koncentrálni?

– Igen, de az érettséginek meg kell lennie, hiszen nagyon fontos dolog. Most a tanulás előnyben van a sporttal szemben, különösen a felkészülés végét meg kellett húznom, hogy ez sikerüljön, erre kellett jobban fókuszálnom.

– Ezzel együtt vannak-e nagyobb terveid a szezonra az íjászattal kapcsolatban is?

– Idén van az ifjúsági világbajnokság, úgyhogy teljesen nem lehet elhanyagolni az íjászatot sem, csak egy picit alábbhagyni vele a vizsgaidőszakra. Augusztusban szeretnék ezen a vébén jó eredményt elérni, csak arra összpontosítok, és arra szeretném időzíteni az idei csúcsformámat.

– Ebben a sportágban mentálisan is nagyon koncentráltnak kell lenni, mennyire szokott neked az könnyen menni, hogy a feszült pillanatokban ne remegjen meg a kezed?

– A remegéssel soha nincs problémám, mentálisan eléggé jól állok. Úgy érzem, a technikai felkészülést kellene inkább előnybe helyeznem. Elég régóta lövöm ebben a szezonban a 70 métert, minél többet lövöm, annál jobban esik a technikám. Most vissza fogok állni kicsit és a télhez hasonlóan megint elkezdem az alapozást. Szerintem lesz elég időm mentálisan és fizikailag is felkészülni az augusztusi versenyre.

– Ha a nemzetközi versenyeket nézzük, leszámítva a legfontosabb világeseményeket, mennyi lehetőséged van külföldi állomásokon részt venni?

– Nem tudom, idén mennyi lehetőségem lesz külföldre utazni, ugyanis a szövetség nem áll eléggé jól e téren pénzügyileg. Őszintén remélem, a világbajnokságra sikerül kijutnom, és tudják fedezni az utazásomat a részvétellel együtt. Egyelőre csak ebben reménykedek, nem hiszem, hogy a világkupákon részt vehetnék, mert eléggé messze rendezik őket tőlünk, azok felnőtt versenyeknek számítanak.

– Visszatérve a tanulmányaidra, vannak-e már tervek azzal kapcsolatban, hogy a sport mellett milyen irányba mennél tovább?

–  Mindenféleképpen a sporttal mennék tovább, a karrieremet nem szeretném abbahagyni, de mindig kell egy B terv. Az edzői pályára gondoltam, amelyen belül több irányba el szeretnék menni, az íjász edzőség mellett érdekel a tornatanári szakma. Az sem titok, hogy el szeretném végezni a bíróit, Bukarestben van ilyen tanfolyam, arra is elmennék.

– Összesgében mit kaptál eddig az íjászattól, mit adott hozzá az életedhez?

– Rengeteg örömet ad nekem, de néha fel is idegesít, amikor nem megy olyan jól, mint szeretném, de ez melyik sportban nincs így? Összeségében mégis nyugalmat ad, azért szeretem az íjászatot, mert, amikor ellövöm a nyílvesszőt, olyan, mintha a gondolataim is mennének vele. Amikor látom, hogy repül a nyílvessző a céltábla felé, az mindig nagyon megnyugtat. Azon kívül kitartást adott nekem és sok olyan dolgot, aminek az életben hasznát vehetem.