Családja biztatására kezdte a motorsportot, mára már számos sikert ért el benne a tizenhét éves Ördög Zoltán. Az országos szövetségtől szinte egyáltalán nem kap támogatást, jó ideje baráti szponzorok segítenek neki a sportágban maradni. Régóta fontos számára, hogy a hazaiak mellett sok külföldi versenyen vegyen részt, azokon ugyanis sokkal többet tud fejlődni. Idén saját kategóriájában Európa egyik legszínvonalasabb bajnokságában, a németben indul, ahol célja, hogy rendszeresen top 10-es eredményeket érjen el.

Ördög Zoltán 2006-ban született. Gyerekkorát a Kovászna megyei Ozsdolán töltötte, ahol már korán megismerkedett a motorsporttal. Mára számos kiváló eredménnyel büszkélkedhet országos bajnokságokon és korosztályos nemzetközi versenyeken is. A bukaresti Top Cross TCS versenyzőjét a szezon első külföldi versenye előtt értük el.

– Már háromévesen megtanultál motorozni és rengeteg időt töltöttél gyerekkorodban a gokartpályán. Hogy kezdődött nálad a versenyport?

– Apukám születésem előtt ralizott, inkább az autósport felé hajlott, de hobbiszinten motorozott is. A nagyobbik testvéremmel, Mercédesszel kartingozott, addig, amíg megszülettem. Utána velem szerettette meg a sportot. Két és fél éves koromban kezdtem megtanulni motorozni, egy évvel később már az első országos bajnokságomon vettem részt.

– Milyen út vezetett a rendszeres versenyzésig és melyik volt az első, amelyen jó eredményt tudtál elérni?

– A legelső versenyem itt Ozsdolán lehetett a kezdetek kezdetén. Nagyon pici motorral mentem végig rajta, én voltam a legfiatalabb versenyző. Akkor alig ért le még a lábam. Az első olyan jó eredmény, amire emlékszem, ötven köbcentis kategóriában lehetett kilenc-tíz éve a román bajnokságban. Ott sikerült nyernem, győzelemmel kapcsolatban ez jut eszembe, mint legrégebbi emlék.

– Hogyan nyílt meg számodra a tér a nemzetközi versenyek felé?

– A román bajnoksággal kezdtük, de ahogyan teltek az évek, kategóriát váltottam, a 65 köbcentisek közé kerültem. Onnan már próbáltunk külföldi versenyeken is indulni, a magyar mellett Balkán-bajnokságban is. Nálunk ez a sport alacsonyabb szinten van, mint a nyugati bajnokságokban, ezért kezdtünk színvonalasabb külföldi eseményekre menni.

– Úgy tudom, anyagilag sem igazán kap támogatást a sportág a szövetség részéről. Hogyan tudjátok a versenyzéssel járó költségeket fedezni?

– Ez a sport anyagilag sokat igényel. Az államtól és a szövetségtől mondhatni semmi támogatást nem kapunk. Évek óta baráti szponzorok segítenek bennünket, egyesek motorhoz való olajjal, gumikkal. Az öltözéket is egy olyan szponzortól kapom, amelyik kezdetek óta velünk van. A legfőbb szponzoraim között említeném a bukaresti csapatom, a többi fontos támogatóm mellett.

– Tavaly októberben töltötted be a tizenhét évet. Ez korosztályváltást is jelentett számodra. Miben változott a helyzet?

– Tizenhét éves koromig 125 köbcentis kategóriában versenyeztem. Országoktól is függ a korhatár, a német bajnokságban például tizennyolc éves korig lehet indulni a kategóriában. Ott is fogunk versenyezni idén. Itthon már egy nagyobb, 250 köbcentis, kétütemű motorral indulok a legjobbak között, tehát a király kategóriában. Azok a versenyek nyáron lesznek, izgatottan várom őket.

– Már a korábbi években is sűrű volt számodra a versenyprogram. Mennyire volt könnyű megszokni a terhelést és összeegyeztetni a sportot egyéb dolgokkal?

– Voltak olyan hónapok a karrierem alatt, hogy minden hétvégén verseny volt. Ilyenkor hétfőn értünk haza, kedden minden cuccot kipakoltunk, megmostuk a motort. Szerdán vagy csütörtökön már indultunk a másik versenyre.  Vannak tehát nehezebb időszakok, inkább a tavaszt és az őszt mondanám annak. Március elején kezdődik a szezon, a tavaszi hónapok mindig tele vannak versenyekkel. Nyáron van nagyobb szünet, mert olyankor a nagy meleg miatt nehezebb szervezni.

Ami a tanulmányokat és az iskolát illeti, jó helyzetben vagyok. Ezért köszönettel tartozom Bejan András igazgatóúrnak és az osztályfőnökömnek, Fülöp Ritának. Megértőek velem, amikor versenyekre kérezek, elengednek szívesen. A tanárok is tudják a hiányzások okát. Valamikor nehéz megoldani a pótlást, de már megszoktam a helyzetet.

– Mennyire felelnek meg a hazai körülmények az edzésre?

– A felkészülést két részre osztanám, van a téli, tehát a szezon előtti és a nyári, versenyek közötti. Télen a csapat majdnem minden évben Spanyolországba megy egy motoros komplexumba. Ott töltünk általában két hetet, sokat edzünk és fejlesztjük magunkat. Itthon is van olyan homokos pályánk, amelyen lehet edzeni, ameddig az idő engedi.

Nyáron leginkább júliusban és augusztusban készülünk. Ez kicsivel nehezebb, mint a téli. Szembe kell szállnunk a meleggel, karban kell tartani a pályát. A csapattal Bukarest mellett, Ciolpani-ban edzünk, ott tudunk az őszi szezonban felkészülni.

– Említetted a németországi bajnokságot, ami ezen a hétvégén kezdődik. Milyen mezőnyre számítasz és mi a célkitűzésed a versenyekre?

– Ezen a bajnokságon már tavaly gondolkoztunk, viszont későn iratkoztunk be és csak két versenyre hívtak meg. Tavaly úgy mentem oda, hogy nem tudtam, milyen lesz a közeg. Az edzések máshogy zajlanak, mint itt nálunk. Viszonylag jól sikerült a kóstoló, mindkét tavalyi versenyt a huszonötödik hely környékén zártam hetven indulóból.

Ott megtudtam, igazából hogy kell motorozni.  Nem lehet összehasonlítani a közeget azzal, ami nálunk van. Azoknak a nagy része, akik a juniorok között Európa-bajnokságon velem versenyeznek, ebben a bajnokságban szerepel. Nagyon erős a mezőny, itt lehet a legtöbbet fejlődni.

Idén a teljes kupasorozaton végig megyünk. A téli felkészülés jól sikeredett, tavalyi szezonban is fejlődtem sokat. A fő célom, hogy minden versenyen tudjak végig menni, helyezés szempontjából pedig az első tízben szeretnék rendszeresen benne lenni. Várom az első fordulót, kíváncsi vagyok, hogy fogok szerepelni.