Gyerekként még csak szórakozásként tekintett a biciklizésre, de miután tizenévesen túrázni kezdett, a versenyzés gondolata is megtetszett Szakács Máténak. A fiatal sportolóban hamar tudatosult, kemény munka kell ahhoz, hogy a hazai mezőnnyel tartani tudja az iramot, mára viszont úgy érzi, ez sikerült. Előfordult már vele néhányszor karrierje során, hogy pásztorkutyák kergették meg edzés közben, de a versenyeken ilyen esetek nagyon ritkán történhetnek. A székelyudvarhelyi tehetség tudja, hosszabb időre nem mehet el sehová biciklije nélkül, ha fejlődni akar, ezt az áldozatot viszont szívesen vállalja a cél érdekében.

– Hogyan ismerkedtél meg gyerekkorodban a biciklizéssel és mikor fordult meg a fejedben, hogy akár versenyszinten is űzhetnéd?

– Gyerekkorom óta mindig is bicikliztem, természetesen nem kezdettől fogva ezen a szinten. Eleinte csak szórakoztunk, ugrattunk, aztán egyik barátommal 13-14 éves koromban nekiálltunk túrázgatni. Azután elmentem az első versenyemre, amelyet a környékbeli Ivóban szerveztek. Megtetszett nekem az egész közeg, úgyhogy onnantól kezdve már több versenyre is kezdtünk járni.

– Milyen tapasztalatod volt kezdetben a mezőnnyel, hányan vettetek részt ezeken az eseményeken?

– Ez a verseny, ahol elkezdtem, kis méretű volt, nem vettünk részt olyan sokan, de nagyon tetszett. Később a nagyobb versenyeken észrevettem, hogy az itthoninál ezeken magasabb a szint, kemény mezőny van és nehéz tartani az iramot a többiekkel. Mostanra már azt mondhatom, hogy nagyjából sikerült.

– Ha jól sejtem, a tempó felvevéséhez az edzések számát is növelned kellett.

– Igen, ahhoz, hogy jól menjen és megálljam a helyemet, egyre komolyabban kellett vennem mindent. Most már saját edzőm van, online dolgozok együtt egy magyarországi trénerrel. Egyből nem lehetett mindent profin csinálni, de szépen lassan nőtt az edzések száma és egyre komolyabban űztük.

– Az nehezítő tényező-e, hogy online működnek az edzések?

– Ebben a sportban nem olyan fontos a személyes jelenlét, mert nekünk a saját szintünkön kell edzenünk. Nem tudunk mindig mással menni, mert a saját tempónk szerint haladunk. Az edző lát mindent, amit csinálok, mert egy applikáción keresztül megkapja az adatokat és le tudja ellenőrizni, milyen volt a teljesítmény. Fontos, hogy jó legyen a kommunikáció és tudjunk beszélni ezekről a dolgokról, így tudunk a közös cél felé haladni.

– A terepbicikli néha extrém körülményekkel is jár, téged például egyszer megtámadott egy pásztorkutya.

– Az az eset még nagyon a versenyzés elején volt, amikor még amatőr voltam, de ettől függetlenül néha megtörténnek ilyenek. Leginkább az edzéseken szokott baj lenni a kutyákkal. Nálunk a medvetéma is aktuális, de egyelőre velük nekem nem akadt problémám. Versenyen azért figyelnek rá, hogy ne vezessenek be olyan helyekre, ahol kutyák vannak vagy előre szólnak a szervezők és megkötik őket, mielőtt odaérnénk. Szerencsére azért a hivatalos eseményeken nagyon ritkán fordulnak elő ilyen dolgok.

– Visszatérve a felkészülésre, az élet egyéb dolgait mennyire kellett háttérbe szorítanod a sportág miatt?

– Naponta körülbelül három-négy órát edzünk. Lehet, hogy ez első hallásra nem tűnik olyan soknak, de magában foglalja az egész napot, mert minden más programot ehhez kell igazítanunk. Előtte és utána mindig ennünk kell és minden mással kapcsolatban is el szoktam gondolkozni azon, hogyan befolyásolja a napomat és belefér-e az edzés mellett. Nem tudok két napig elutazni bicikli nélkül, minden nap ott van velem valamilyen formában.

– Mikor jöttek számodra az első igazán jó eredmények?

– Amikor a jelenlegi, marosvásárhelyi csapatomhoz kerültem, akkor kezdtem el jobban fejlődni és jöttek az eredmények, eleinte a kisebb, később a nagyobb versenyeken. A legutóbbi országos bajnokságon cross country kategóriában második lettem Ede mögött. Erre a versenyágra nem készültem külön, tudtam, a képességeim alapján jól kéne mennie. Kíváncsi vagyok, hogyan folytatódik számomra.

– Hogy néz ki a versenynaptárad, évente hány eseményre tudsz eljutni?

– Ez mindig változik. Van ebből az olimpiai ágnak nevezett XCO-ból egy külön versenysorozat, amelynek hat futama van. Összetettben ebben a kategóriában jelenleg a második helyen állok. Ezen kívül van országos bajnokság is belőle, amelyet nemrég rendeztek. A maratoni, három-négy-öt órás számban is van egy külön kupasorozat. Szeretnék eljutni a törökországi világkupára is augusztusban, lényegében ezekre fókuszálok.

– Télen van-e lehetőséged külföldön készülni vagy inkább itthon próbálod meg?

– Egyrészt itthon. Van egy szerkezet, amire felteszem a biciklit és azon tudok edzeni a szobában. Ez elég unalmas dolog, de télen ritkán engedi meg az idő, hogy kimenjek. Február környékén szokott lenni edzőtábor. Idén elmentünk Spanyolországba egy hónapra edzőtáborba, ott kedvező volt az idő. Amire hazaértünk, itthon is jobbak voltak a körülmények.

– Ha egy fő célt kéne kiemelni, amit még el szeretnél érni, melyik lenne az?

– Szeretnék az XCO-ban országos bajnok lenni, az XCE-ben, ahol második lettem Ede mögött, korábban junior kategóriában sikerült bajnoki címet szereznem. Emellett szeretnék jó eredményeket elérni világkupákon is.