Bár sokáig semmit nem sportolt profi szinten, mára thai boxban és kick-boxban is remek eredményeket tudhat maga mögött a 19 éves Kovács Levente. Legelső mérkőzésén még nem tudta, hogyan zárja ki a feszültséget, mára viszont már otthonosan érzi magát a ringben. Tavalyi sikerei mellett egy komoly tüdőgyulladással és lábsérüléssel is szembe kellett néznie, de idén már újult erővel küzdhet céljaiért.  Bár környezete szerint túlzásba viszi az edzéseket, ő úgy érzi, még magasabb szintű felkészülésre van szükség, ha az álmait el akarja érni. Szerinte a román versenyek nagy részének pénzdíjazása rendkívül alacsony ahhoz képest, hogy a sportolók saját testi épségüket teszik kockára a ringben.

– Mikor kezdtél el érdeklődni a küzdősportok iránt és hogyan lett belőle versenyzés?

– Két éve kezdtem el versenyezni, 2023 márciusában, sportolni pedig egy évvel előtte. Lassan három éve edzek. Előtte is szerettem volna beiratkozni kick-boxra, akkoriban a szüleim még nem akarták. Korábban nem sportoltam semmit magas szinten, persze fociztunk az udvaron a többiekkel, de nem számítottam aktív sportolónak.

– Mennyire volt nehéz az elején belerázódni az egészbe?

– A legelső edzésem nagyon vagány volt, kimozdultam a komfortzónámból és új dolgot csinálhattam. Féltem is előtte kicsit, hogy lehet, nem fogom érteni, mit kell csinálni vagy hasonlók. Nem voltam ugyan kiemelkedő az első órán, de megdicsért az edző, hogy hamar rám ragadnak a dolgok és jól mozgok. Akkor még nem a versenyzés volt a szándékom, de akkoriban két edzőtársam kezdett profi lenni, én pedig legalább olyan jó akartam lenni, mint ők.

– Hogyan emlékszel vissza ma arra a pillanatra, amikor először álltál a ringben?

– A legelső versenyem Déván volt, 2023-ban. Mi thai boxot és kick-boxot is tanulunk. Utóbbiban kevesebb technikát lehet alkalmazni, nem szabad könyökölni és hosszasan térdelni. Mivel mi akkor thai boxból is készültünk, nem tudtam, hogy mire számítsak a versenyen. Elmondta az edző, mit szabad és mit nem, de az izgalomtól a pillanat hevében nem igazán maradt ez meg bennem. Előtte variálták a szabályokat, hogy nekem nem szabad térdelni sem, mert az ellenfelem egy évvel fiatalabb. Ennek semmi értelme nem volt, ilyen szabály nincs a kick-boxban, de a szervezők valószínűleg akartak egy kis előnyt szerezni a helyi srácnak.

Mivel én magas vagyok, az ellenfeleknek gyakran közel kell jönniük hozzám, ilyenkor általában térdeléssel állítom meg őket. Erre készültünk az első meccsen is, de nem volt szabad csinálni. Akkor még nem voltam annyira laza a ringben, mint a későbbiekben, pontozással kikaptam. Nem éreztem azt, hogy nagyon rosszul teljesítettem volna, de utána csalódottnak éreztem magam, később viszont helyre álltak a dolgok.

– Mennyi időbe telt utána, amíg megtanultad a ringben kezelni a gondolataidat, hogy nyugodtan megvalósíthasd, amit elterveztél?

–Ha a nagy képet nézzük, annyira nem sok idő, de egy évbe azért beletelt. Az izgulás ilyenkor nem azért van benned, mert félsz az ellenféltől, hanem, mert tudod, mennyit készültél és nem akarsz csalódást okozni magadnak és az embereknek. Ez az érzés most is bennem van, de már otthonosabban mozgok a ringben, mert van tapasztalatom.

– Ha jól tudom, tavaly K1-ben az országos bajnoki címet is megszerezted. Azt a versenyt hogyan élted meg?

– Ez egy évnyi versenyzés után volt. Miután egy hónapot kint töltöttem Thaiföldön, jöhetett az országos bajnokság. Az előző évben nem tudtam elmenni, minden más résztvevőhöz hasonlóan bajnok akartam lenni. Kicsit izgultam, de ugyanakkor magabiztosan álltam hozzá. Miután nyertem, nagyon büszke voltam magamra.

– Utána volt egy olyan sérülésed, ami után hosszabb időt ki kellett hagynod. Mi történt?

– Az országos bajnokság után volt egy hónapos tüdőgyulladásom, ami alatt többször is a sürgősségire kerültem. Utána Szerbiában nyertem egy kisebb Európa Kupa-versenyt, majd a bajai amatőr világbajnokságra utaztam.  Ott sok meccsem volt, az egyiken rosszul léptem és valahogy magam alá gyűrtem a nagylábujjamat, emiatt megszakadt benne részlegesen az egyik ín. Ezt akkor még nem tudtam. Mivel több próbán is részt vettünk, az egész versenyt így kellett végig csinálnom. A K-1 Lite kategóriában, ami nem erős ütésre, hanem pontozásra megy, legyőztem az első ellenfelemet, de a másodikon kikaptam ugyanattól a sráctól, akivel a hagyományos K-1-ben összekerültem a döntőben.

A korábbi vereség miatt nagyon mérges voltam magamra, nem emiatt teljesítettem jól, de bennem maradt az előző meccs és a legelső körben kiütöttem az ellenfelet. Utána boldog voltam, hiszen megnyertem a vb-t, de a végére már éreztem, hogy nagyon fáj a lábam. Miután vége lett az eseménynek, hazajöttünk. Elmentem a sürgősségire, ahol azt mondták, kenegessem kenőccsel és nem lesz semmi baja, rendben lesz.

– Ha jól sejtem, ez nem segített rajta.

–Kenegettem egy hétig, aztán elfeketedett. Utána elmentem egy szakértő ismerősünkhöz, aki elküldött részletesebb kivizsgálásokra. Akkor derült ki, hogy a lábujjamban elszakadt egy ín, de nem teljesen. Így nem ajánlotta az orvos az operációt, azt javasolta, tegyem gipszbe a lábamat egy hónapig, utána remélhetőleg összeforr. Végül nem lett túl nagy baj, de az egy hónap teljes kihagyás rosszul érintett, összesen hét hónapig nem versenyeztem az eset után.

– Tavaly decemberben tértél vissza, mennyire volt nehéz utána újra belerázódni?

– Thai boxban versenyeztem akkor, az ellenfelem egy idős úriember volt, jól mozgott és sokkal több tapasztalattal rendelkezett, mint én. Ahhoz képest elég hamar véget vetettem a meccsnek. Jó élmény volt visszatérni a ringbe.

– Hosszútávon a műfajok és a kategóriák közül melyikre szeretnéd a legnagyobb hangsúlyt fektetni?

– Jobban szeretem a thai boxot, mert a magasságom miatt sokkal könnyebb nekem. Jó vagyok benne, élvezem. Kick-boxban a szabályrendszer kicsit hátráltat, de a cél egyértelműen az, hogy a legmagasabb szintű, profi gálákra kijuthassak és olyan elismeréseket szerezzek, amelyekre szerintem minden sportoló vágyik.

– Volt már szó a küzdősportok mentális részéről, mennyire jelent kihívást nektek, versenyzőknek, hogy csak arra figyeljetek, ami a ringben történik, és minden mást kizárjatok?

– Az, hogy mennyire nehéz valakinek, az emberfüggő. Szerintem nem annyira könnyű, mindenkinek megvannak a saját problémái, meg kell tanulni ezeket félrerakni. Amikor belépsz a ringbe, a fejednek tisztának kell lennie. Ha az a kérdés, mit lehet ezért konkrétan tenni, őszintén nem tudom. Az mindenképpen segít, ha mindent beleadsz a felkészülésbe. Meg kell próbálni minél többet kihozni magadból. Nagyon sokan mondják nekem, hogy így is túlzásba viszem a felkészülést, de én kevésnek érzem a céljaim beteljesítéséhez, feljebb kell növelnem az edzések számát és intenzitását.

– Mennyire fejlett az országban a kick-box? Megfelelőek-e a körülmények és a pénzdíjak nemzetközi viszonylatban?

–  Nagyváradon a miénken kívül van még három-négy küzdősportra alkalmas terem. Egy egész városhoz képest kevés sportoló van, aki magas szinten űzi ezeket a sportokat, de szerencsére növekszik a népszerűség, nálunk is egyre többen vannak az edzéseken. Az országban nagyon sok versenyt rendeznek az amatőröknél, a thai boksz esetében mindössze két gáláról tudok eddig, de ha behozzák a WBC-övet Romániába, nagy lehetőség nyílna nekünk azért harcolni.

Ami a pénzdíjakat illeti, tudni kell, hogy amatőr versenyeken nem fizetnek az eredményekért, nevezési díjat kell fizetni, szervezőtől függ, az mennyi. Sok gyerek, tini és felnőtt is elkezdi, és sokan jelentkeznek a versenyekre. Ami a profi szintet illeti, az eddigi tapasztalataink fizetés terén nem a legjobbak. A szerzett összegekből itt nem igazán lehet megélni, a legtöbb egy meccsért nálam 250 euró volt. Ha azt vesszük alapul, hogy a ringben a testi épségedet vagy akár az életedet is kockára teszed, ez nagyon kevés pénznek számít. A legnagyobb gálákon biztosan sokkal többet fizetnek, de az nagyon ritka a mezőnyben.