A zabolai születésű Fejér Béla a foci alapjait édesapjától kezdte elsajátítani, idővel pedig belőle is kapus lett. Akkor hívta fel magára a nagyobb hazai klubok figyelmét, amikor Zágonban sorozatban hét mérkőzést lehozott kapott gól nélkül. A sepsiszentgyörgyi csapattal egyszer már feljutott a másodosztályból az elsőbe, most azzal a céllal igazolt haza Nyíregyházáról, hogy ez ismét sikerüljön. Sosem szerette előre kijelenteni, hogy elsőszámú vagy második számú kapus lehet a szezonban, számára csak a lehető legjobb teljesítmény elérése a fontos, ha lehetőséget kap. Most már családjához is sokkal közelebb van, mint az elmúlt években, szeretne ismét hosszú távon az OSK csapat tagja maradni.

– Hogyan ismerkedett meg a labdarúgással?

– Édesapámtól kezdtem a focit elsajátítani, hiszen ő is kapus volt és tőle tanultam az alapokat. Már kisgyerekkoromtól érdekelt a játék.

– Ha jól tudom, először a környékbeli csapatoknál játszott és Zágonban kezdte meg a profi pályafutását.

– A zágoni időszak előtt is megfordultam néhány helyen. Egy sportiskolás programnak köszönhetően kerültem Csengeri Attilához, a Nagy Mózes iskolában volt egy válogató, amelyen hozzám hasonló korú, 1995-ös születésű játékosok és fiatalabbak is részt vettek. Ott játszottam először, de Kovásznán, Zabolán és Tamásfalván is szerepeltem negyed-és ötödosztályban. Ha a profi szintet nézzük, vagyis a harmadosztályt, akkor az valóban Zágonban indult.

– A kezdés után két évvel már fel is figyelt önre a Sepsi OSK, de előtte még a Marosvásárhelyi ASA-nál is játszott.

– Amikor Zabolára kerültem, fokozatosan kezdtem el játszani, mert volt még néhány jó kapus előttem. Idővel én is beépültem a csapatba és sikerült egy rekordot is elérnem, hét mérkőzést zsinórban kapott gól nélkül tudtam lehozni. Ekkor figyelt fel rám az akkor másodosztályban játszó ASA. Náluk az elején csak egy-két meccset játszottam, aztán a Râmnicu Vâlceahoz adtak kölcsön. Utána visszakerültem a marosvásárhelyiekhez, ahol már anyagi gondok voltak, nem sokkal később már a Sepsi OSK-hoz igazoltam.

– Milyen volt akkor a hangulat a klubnál, körvonalazódott-e már az a projekt, ami a későbbiekben nagy sikereket hozott a csapatnak?

– Jó hangulat volt, a szerződtetésem előtt jutott fel a klub a harmadosztályból a másodikba. Miután odakerültem, abban az évben tovább is mentünk az elsőbe, ahol a bennmaradás volt a célunk. Miután ez sikerült, a play-off elérése következett. Én az első időszakomban összesen négy évig maradtam az OSK-nál, utána igazoltam Magyarországra.

– Mi állt a döntés hátterében?

–  Az utolsó évben kevesebb játéklehetőséget kaptam, ezért döntöttem úgy, hogy máshol is kipróbálom magam. A Sepsi szakmai vezetője a csapattól eljutott Nyíregyházára, ő keresett meg a lehetőséggel, én pedig éltem vele és a magyar másodosztályban folytattam.

– Hosszú ideig maradt a klubnál, velük is sikerült elérnie a feljutást, de az utolsó szezonban ismét kevesebb játéklehetőséget kapott. Emiatt tért vissza Sepsiszentgyörgyre vagy hiányzott már a hazai környezet?

– Az utóbbi évben valóban kevesebb játéklehetőséget kaptam, ezért jeleztem is az edzőnek, ha jönne valamilyen lehetőség, váltanék a több játékidő reményében. Érkezett egy-két megkeresés első-és másodosztályból is, de amikor jelentkezett az OSK, nem is gondolkodtam a válaszon, egyből tudtam, hol szeretném folytatni.

– Nyilvánvalóan ön is ismeri a korábbi alapembernek számító Niczuly Roland körül kialakult konfliktusos helyzetet. A saját szerepét illetően lát-e esélyt rá, hogy ön legyen az elsőszámú kapus a szezonban?

– Amikor visszatértem a Sepsihez, úgy éreztem, otthonról haza érkeztem, mert Nyíregyháza időközben a második otthonommá vált. A konfliktusba nem szeretnék belemenni, majd a klub eldönti ezzel kapcsolatban a dolgokat. Sosem szeretem előre kijelenteni, hogy elsőszámú vagy második számú kapus leszek. Én mindig azon vagyok, hogy edzéseken és adott mérkőzéseken minél jobb teljesítményt tudjak nyújtani, ha megkapom a lehetőséget.

– Sok tapasztalatot gyűjtött már a másodosztályú ligákban, ön szerint meglehet a gyors visszatérés a csapatnak?

– Valóban van már jónéhány évnyi tapasztalatom, nagyon sokat tanultam Magyarországon is. Szeretnék a lehető legtöbbet segíteni az OSK-nak. Természetesen a visszajutás a célkitűzés. Nem lesz egyszerű, nehéz bajnokság elé nézünk, hiszen több csapat is a feljutásban gondolkodik. Még van három hét a kezdésig, jó formába szeretnénk addig kerülni.

– Most, hogy hazatért, gondolom, kicsit több lehetősége van az otthoniakkal is időt tölteni. Három évre szól a szerződése, hosszú távon is itt képzeli el a jövőt?

– Mivel most már itthon vagyok, a szüleim is nagyon közel vannak, de anyósomék is csak két és fél órányi távolságra. Valóban hároméves szerződést írtam alá. A fociban sosem lehet előre tudni, mi fog történni, de hosszú távon szeretnék igazán jól szerepelni a csapattal.