Sződemeteren, Kölcsey Ferenc szülőfalujában idén is megemlékeztek nemzeti imánk írójáról január 22-én, a magyar kultúra napján. A jeles napot 1989 óta ünneplik világszerte a magyar közösségek annak emlékére, hogy – a kézirat tanúsága szerint – Kölcsey 1823-ban ezen a napon tisztázta le a Himnusz kéziratát.

A helyi református közösség és a Kölcsey Egyházi és Kulturális Központ által szervezett rendezvény helyszíne a mára már csak maroknyi magyar lakosú Sződemeter református temploma volt, a hely, ahol Kölcsey Ferencet is megkeresztelték.

Az istentiszteleten Csűry István, a Királyhágó-melléki Református Egyházkerület püspöke hirdetett igét, hangsúlyozva: a kultúra krízisben van, a magyar nyelvterületen és egész Európában is, ahol az egyetemes európai kultúra van veszélyben. A keresztény kultúrát fejlődni nem engedik, sőt, múltja eltiprására vannak próbálkozások. „Ki kell mondanunk: aggódnunk kell azért, hogy gyermekeinkre, unokáinkra mi vár” – mondta, hozzáfűzve: szomorú tény, de a magyar kultúrát nem csak külső ellenség, hanem maga a magyar is bántja. „Bíznunk kell Istenben, és az ő segítségében, mert ő a népét nem hagyta el soha” – bátorította az egybegyűlteket a püspök.

A magyar kultúra nehéz helyzetére a többi felszólaló is reflektált valamilyen formában. „Kölcsey Ferenc alkotott egy vallomást, amely mintha minden magyar lelkéből fakadt volna. Tette mindezt egy olyan Európában, ahol a nemzetiségtudat akkor volt kibontakozóban, s nem gondolhatta 1823-ban, tehát csaknem kétszáz évvel ezelőtt, hogy mennyire fontos lesz számunkra a huszonegyedik század Európájában az identitás, a magyarságunk, a kultúránk és különös tekintettel annak elszánt védelme” – mondta beszédében Magyar Lóránd RMDSZ-es parlamenti képviselő.

És hogy mi is a kultúránk? Errő Gál Gyöngyi magyartanár, szaktanfelügyelő, a LiterArt Magyartanárok Egyesületének a vezetője beszélt. „A magyar kultúra, benne több mint ezeréves Kárpát-medencei múltunk, nyelvünk, irodalmunk, népdalkincsünk, zenénk, meséink, hagyományaink, hitünk, képzőművészetünk, épített örökségünk, közösségi emlékezetünk az, ami magyarrá tesz bennünket. Hatalmas kincs ez, ami a hétköznapokban talán nem magától értetődő. Generációk hosszú sora adta tovább szájról szájra, kézből kézbe, apáról fiúra ezt a nehezen megfogható nagyszerű kincset” – mondta.

Az eseményt követően az ünneplők megkoszorúzták Kölcsey Ferencnek a templomkertben felállított szobrát, majd meglátogatták a magyarországi támogatással épített egyházi és kulturális központot, amely egyfajta temploma Kölcsey Ferencnek és a szívéből kipattant imának, amit Himnuszként ismerünk.