Én vagyok az éjszaka - Matt Reeves: Batman
Sikerült szűz ösvényre terelni a franchise-t, de ez még nem jelenti azt, hogy az egynyári tinisztárból komoly színésszé érett Robert Pattinson kérlelhetetlenül vad és tiszteletet parancsolóan félelmetes Batmanjét mindenki szeretni fogja.
Bár a szuperhősfilmek erőszakos dömpingje jócskán megemelte az ingerküszöbünket, s a műfaj egyre inkább a hanyatlás jeleit mutatja, egy új Batman-opusz ígérete még ma is képes felcsigázni a mozibolondokat. Gotham védőszentjének sötét ragyogása századszorra is megdelejez, annak ellenére, hogy Tim Burton és Christopher Nolan Denevérember-víziói után rendkívül nehéz szűz ösvényre terelni a franchise-t. Matt Reevesnek mindenesetre sikerült, de ez még nem jelenti azt, hogy az egynyári tinisztárból komoly színésszé érett Robert Pattinson kérlelhetetlenül vad és tiszteletet parancsolóan félelmetes Batmanjét mindenki szeretni fogja.
Krisztusi korba lépett az ezüstvászon Batmanje: a szuperhősfilmek non plus ultrája 1989-ben, vagyis pontosan harminchárom évvel ezelőtt hasított nagyot a mozipénztáraknál, s gerjesztett máig szűnni nem akaró hisztériát a köpenyes igazságosztó alakja körül. Tim Burton csodamód emlékezetessé tette hősünk hollywoodi belépőjét, hiszen nemes egyszerűséggel csak Batman címre keresztelt műremeke sokféle stílusirányzatot hozott közös nevezőre: a gótikus kísértethistóriák szelleme keveredett benne az amerikai film noir és a német expresszionizmus legnemesebb hagyományaival, valamint a rendező magánuniverzumának sajátos jegyeivel. A három évvel későbbi Batman visszatért Burton még inkább a saját alkotói felfogásához-világképéhez igazította, és bár mind a közönség, mind a szakma lelkesen fogadta, a stúdiófejesek túl komornak ítélték. A stafétabotot így Joel Schumacher örökölte meg Burtontől, aki rögvest travesztálta is a sötét lovag mítoszát (szó szerint és átvitt értelemben egyaránt). A képregényhívők a mai napig szivárványt okádnak, ha eszükbe jutnak az átalakított Batman-jelmez gumimellbimbói, a mézeskalácsszerű Gotham City vagy épp a csapnivaló színészi alakítások. Schumacher két „szárnypróbálgatása” (Mindörökké Batman, Batman és Robin) révén újra kiszabadult a palackból a camp szellemisége, mely az 1966-os Batman-tévésorozaton is eluralkodott. Olvasd tovább a Filmtetten!
CSAK SAJÁT