A szépség és a szörnyeteg – Guillermo del Toro: Nightmare Alley
Guillermo del Toro maratoni hosszúságú, noirba oltott tanmeséjében a gonosz kivételesen nem egy klasszikus értelemben vett szörny, hanem az emberi kapzsiság maga. Ez pedig visszataszítóbb, mint bármilyen szarvas, pikkelyes lény, vagy éppen konzervált egyszemű embrió.
A mexikói rendező legújabb álomgyári projektje sok „deltorós” stílusjegyet felmutat, egy szempontból azonban nagyon különbözik elődeitől: nincs benne semmilyen természetfeletti elem. Sőt, módszeresen dekonstruálja azt is, ami annak tűnik. A Rémálmok sikátora alapjául William Lindsay Gresham 1946-os Nightmare Alley című regénye szolgált, a történeten pedig (az 1947-ben készült, azonos című Edmund Goulding-féle adaptációval szemben) del Toro és a társforgatókönyvíró Kim Morgan nem sokat változtatott. A film – a noir műfajának megfelelően – egy, a hátsó sorban is értelmezhető flashbackkel indul: a Bradley Cooper által alakított Stanton Carlisle egy lepedőbe csavart holttestet lobbant lángra, majd stílusosan cigarettára gyújt. Olvasd tovább a Filmtetten!
CSAK SAJÁT
.jpg)
.jpg)
