Komoly kihívás elé állítja a pedagógustársadalmat az előzőktől teljesen eltérő alfa nemzedék. Az oktatók fő kihívása, hogyan tanítsanak egy olyan generációt, amely gyorsabb tempót igényel, digitális közegbe született, és másképp motiválható. A hagyományos iskola és oktatási rendszer bizonyos szempontból elavultnak tűnik a feladat megoldásához. Az elején csak a tanulók vélekedtek így, ma már egyre több pedagógus ért egyet a változtatás szükségletével. Erről tartott előadást dr. Constantinovits Milán, a Mathias Corvinus Collegium (MCC) szakmai és oktatásügyi igazgatója.

A folyamatos digitális ingerre hangolt, élmény híján érdeklődésüket elveszítő, a tanáraiktól partneri viszonyt váró, jelentős mentális terhelésnek kitett diákok kezelése óriási türelmet és szakértelmet igényel a pedagógusok részéről. Az alfa generáció szokásainak tanulmányozásával foglalkozó dr. Constantinovits Milán úgy véli, nem feltétlenül a 2010 után született fiatalokkal van gond, lehet, hogy sokkal inkább a hagyományos iskolával és oktatási rendszerrel, amely képtelen alkalmazkodni a világban történő változásokhoz. Nem véletlen, hogy a kutatásában részt vevő ifjak java része úgy értékeli az iskolát, mint egy életidegen rendszert, amely nem készít fel a valós életre.

Milyen is az alfa nemzedék?

Az MCC szakmai és oktatásügyi igazgatója belátja, nem rendelkezik a bölcsek kövével, az alfa generációról alkotott átfogó képét saját és pedagógus kollégái tapasztalatai alapján alakította. A tanerők zöme azt állítja a 2010 után született gyerekek többségéről, hogy nem szeretnek iskolába járni, azonban Constantinovits felteszi a kérdést: olyannak kell lennie a mai iskolának, mint annak, amelyben az oktatók nemzedéke járt? Azt állítják, hogy sehogy nem lehet a gyerekek figyelmét lekötni, de felmerül az is, hogy jók-e az alkalmazott módszerek? Bölcsészként megállapította, hogy a mai gyerekek nem szeretnek olvasni. „Valamikor tanárként azt hittem, hogy ami nekem tetszett, az nekik is fog. Tévedtem. Amikor Jókai Aranyemberét kezdtem ajánlani, az egyik diák azzal jött, hogy a négyszáz oldalas regény helyett ő talált egy nyolcvan oldalas vázlatot, inkább azt olvasná el. Néhány év elteltével, amikor egy következő nemzedéknek megemlítettem a rövidített verzió létét, az egyik fiú felvilágosított, hogy létezik egy húszoldalas is” – szemlélteti a digitális világba beleszületettek olvasáshoz való hozzáállását a fiatal oktató. Constantinovits Milán nem hagyta magát: készített egy pár perces videót a regény főhőséről és két szerelméről. A filmecske felkeltette diákjai érdeklődését, és kérdezősködni kezdtek a részletekről.

Mit ér az iskola?

Kutatásában az ELTE-n diplomázott tanár arra is megpróbált választ találni, miként vélekednek a diákok tanárjaikról és az oktatási rendszerről. „Amit mi gondolunk a hagyományos iskoláról és az oktatásról, idejét múltnak tűnhet” – állapította meg. A digitális eszközöknek köszönhetően megszűnik a tanár tudásmonopóliuma. Ez a hagyományos iskola válságát eredményezi. A fiatalok közül sokan úgy vélik, az iskola egy életidegen rendszer. „Meg is kérdezte az egyik diákom, hogy mi értelme van a nyelvtannal bajlódni, mert azzal még nem lehet sem start-upot indítani, sem csajozni” – meséli. Válaszként megpróbálta megértetni, hogy a nyelvtan a logikát erősíti, ami jól fog mind a frissen létesített, új, innovatív ötletre vagy technológiára épülő vállalkozás indításához, mind a lányok becserkészésére és szívük meghódítására.

A mai gyerekek nagy álma

A meglepett tanár számára nemcsak az derült ki, hogy a gyerekek többsége számára nem okoz szégyenérzetet az anyanyelv helytelen használta. Míg nem is olyan régen a végzős diákok mérnökök, orvosok, közgazdászok, netán pedagógusok szerettek volna lenni, Constantinovits felmérése szerint a fiatalok zöme manapság youtuberként vagy vloggerként képzeli el az életét. Sokan szeretnének start-upot alapítani vagy brókerként dolgozni. „A válaszadók közül senki nem akart pedagógus lenni! De mondok ennél érdekesebbet is: amikor rákérdeztem, hogy mi kell ahhoz, hogy jó influenszer legyél, azt a választ kaptam, hogy egy jó mikrofon meg egy minőségi kamera” – idézi a diákjaival folytatott párbeszédet a tanár. Ezek alapján az MCC igazgatója nem is csodálkozik azon, hogy a fiatalok csaknem egy ötöde fontosabbnak tartja az influenszerek véleményét a szülők tanácsainál.

Tévhitek a jövő iskolájáról

Bár az alfa generáció digitális születésű, gyors, vizuális gondolkodású, globális, de információval túlterhelt, a jövő iskoláját mégsem kell teljesen felfordultnak, átszabottnak elképzelni.

Constantinovits Milán nem hisz abban, hogy a klasszikus tanári munkának leáldozott volna. Ez a leginkább a Covid-időszakban bizonyosodott be. Az sem igaz, hogy a pedagógusok teljesen elveszítették a korábbi tekintélyüket. Mint ahogyan az is cáfolandó, hogy a tiktokos gyerekek nem tudnak olvasni. Tudnak, csak másként. A klasszikusokat sem kell majd kihajítani a tananyagból. Az is tévhitnek számít, hogy a lexikális tudásnak többé nincs helye, hisz sokkal inkább a kreativitást kell fejleszteni. A kettő nem zárja ki egymást, mi több, együtt működik.

A kérdés nem az, hogy az alfások „rosszabbak-e” az előző generációknál, hanem az, hogy az alkalmazott módszerek képesek-e alkalmazkodni hozzájuk. Kevesebb frontális tanítással, több dinamikával, bevonással és türelemmel a pedagógusnak nyert ügye lehet. Ez segítheti az oktatót, hogy belül stabil, kívül hiteles, és egyáltalán pedagógus maradjon.