A két teniszikon, Venus és Serena Williams karrierjének indulását bemutató film első ránézésre nem több, mint egy sportfilmes sablongyűjtemény. Hátrányos helyzet, szűkös anyagiak, tisztalelkű tehetségek, a hülye számára is érthető tenisz, szóval minden, ami egy ilyen „nyomorból a világhírnévig”-típusú filmhez kell. Reinaldo Marcus Green rendező azonban úgy döntött, hogy csavar egyet a csodagyerekes narratíván, és pofátlan módon a pálya szélén álldogáló apára fordítja a kamerát, teret adva Will Smith-nek, hogy szupersztárból egy (nem hétköznapi!) hétköznapi emberré váljon. És milyen jól teszi!

Bármennyi sikertelen kísérlete is volt, Hollywood sosem fog leszokni a based on true story örökzöld műfajáról. A legőrültebb, fantázia szülte világoknál csak a valóság eladhatóbb, ezen belül az a fajta, amiben a munkából moziba beesett néző elveszett ambícióira, régi álmaira, mindenkori csalódásaira, egyszóval magára ismer. A valós eseményeken alapuló amerikai filmek nagyrészt mind a realitás talajáról indulnak, de a hajlamosak elferdülni a mindent fölülíró happy end érdekében. Hiába egyedi egy történet, nehezen kap többdimenziós jelleget és fájóan kiszámíthatóvá, demagóggá válik. Reinaldo Marcus Green filmje is hasonló kilátásokkal indul, míg az ismert dramaturgia fölött át nem veszi az irányítást a Williams-testvérek apjának nehezen kategorizálható személyisége.

Első látásra Richard a gyerekein keresztül (ön)megvalósuló szülő elrettentő példájának látszik. Az apa ugyanis még születésük előtt kifundálta a lányok sorsát: majd’ 90 oldalas terve volt arról, hogy hogyan fognak világszintű teniszcsillagá válni. Ennek megfelelően Richard maga edzette lányait a comptoni gettóban egy nyilvános teniszpályán, télen, nyáron, szakadó esőben, veszélyes gengszterek fenyegetéseitől vérző homlokkal, egy percre sem kételkedve abban, hogy a két lány egy nap megrengeti a világot. Őrült? Zsarnok? Látnok? Nem tudni, mindesetre egy dolog biztos: Richardnak igaza volt, Venus és Serena Williams többszörös világelsők, a tenisz megkerülhetetlen alakjai. Olvasd tovább a Filmtetten!