Ha inkluzívak akarunk lenni a szereplőválogatásban, a múlt történeti megjelenítése előtt egy út áll: az alternatív történelem megteremtése, vagy még radikálisabban, ellentörténelem létrehozása.

Képzeljünk el egy disztópikus jövőt, ahol a tudománnyal való foglalkozás nem elfogadott függőség, s ahol létezik egy anonim akadémisták nevű szervezet, hogy segítsen a megtévedteknek lejönni e nemes, de káros szerről. Na, én ebben a világban gondban lennék. Mert az első ülésen nem tudnám meghatározni, hogy a szerek melyikéről szeretnék lejönni. Mondhatnám, hogy Keszeg Anna vagyok, történelemfüggő. De aztán helyesbítenék, hogy Keszeg Anna vagyok, médiatudomány-függő. A lejövés procedúrája alighanem ugyanaz lenne, de biztosan eltelne nálam kis plusz idő, amíg rájönnék, melyik függőségem volt előbb, s melyikkel lenne érdemes kezdeni.

Mindezt csak amiatt vetem fel, mert hozzá akarok szólni a Bridgerton-vitához. A Netflix Chris Van Dusen kreálta showja – melynek producere az afroamerikai esélyegyenlőség és inkluzivitás központi tévés hangja, Shonda Rhimes – 2020 decemberében debütált a Netflixen és a rétegspecifikus tartalomfogyasztás korában 82 millió háztartásban nézték meg, 76 országban lett a streaming-szolgáltató legnézettebb sorozata. A romance műfajába tartozó széria Julia Quinn történelmi romantikus regénysorozatának feldolgozása, a brit birodalomban játszódik III. György hannoveri király uralkodása idején és a londoni legeslegfelső tízezer házasodási játszmáit dolgozza fel. Ennek az időszaknak az egyik fő történeti vitapontja, hogy az őrült Györgynek is nevezett király felesége, Zsófia Sarolta brit királyné az Egyesült Királyság első színesbőrű uralkodója. A történetileg vitatott elképzelés Mario de Valdes y Cocom történész kutatásaira megy vissza, aki azt állítja, hogy Zsófia Sarolta német származású volt ugyan, de a portugál királyi családból származó felmenői révén afrikai ősei voltak, s afrikai kinézete a róla készült festményeken is jól látható. Olvasd tovább a Filmtetten!