Az erdélyi filmgyártás történetében Kolozsvár, Temesvár és Nagyvárad mellett fontos szerep jutott Aradnak. Aki ezt az állítást megkérdőjelezné, vagy árnyékolná, az bizonyára nem szerzett tudomást Iosif Sîrbuț gyűjteményének egykori országos visszhangjáról.

A ’70-es évek végén az Aradi Állami Színház nyugalmazott díszletmestere sok éves gyűjtőmunkájának eredményeként megnyitotta az intézmény földszintjén az ország egyetlen vidéki színház- és filmtörténeti gyűjteményét bemutató, páratlanul gazdag állandó kiállítást. Sajnos a számtalan érdekes és értékes írásos és tárgyi dokumentum jellege, összetétele szemet szúrt az illetékeseknek és a gyűjteményt előbb áthelyezték egy jóval kisebb terembe, majd a lelkes színházi szakember halála után teljesen szétzilálták. Gheorghe Lanevschi aradi muzeológus hívta fel a figyelmet a gyűjtemény egyik 1858-ból fennmaradt plakátjára. A hirdetés szerint nálunk még alig ismert készülék, ún. „alettoscop” segítségével képeket vetítettek Aradon. A minden újdonságra fogékony Rozsnyai Mátyás patikus (az első aradi telefonkészüléket a lakásában szerelték fel) egy általa megvásárolt készülékkel 1877-ben üvegtáblára festett képeket vetített a ligeti pavilonban.

A Lumière testvérek párizsi mozgófénykép-bemutatója (1895. december) után, 1897. januárjában Josef Stiffler bécsi vállalkozó élőkép-vetítést tartott a Fehér Kereszt szállóban. A következő előadáson, 1897. június 18-án már 20 rövidfilmet láthatott az aradi közönség. Érdekes epizód, hogy míg Stiffler első vetítését óriási érdeklődés előzte meg, a rövidfilmekre kevésbé voltak kíváncsiak a helybeliek. Ennek oka egy szerencsétlen programtorlódás volt: aznap este avatták fel ugyanis a város elektromos közvilágítását. Az Arad és Vidéke napilap krónikása szerint „fényárban úszott a promenád”. A két jelentős esemény közül ez utóbbi bizonyult izgalmasabbnak, hiszen mindenkit érintett. Ráadásul néhai Ficzay Dénes aradi tanár-helytörténész kutatásai szerint az előbbi nem is volt annyira újdonság, hiszen az egykori vásárcsarnokban (ma Tribunul Dobra utca) és a Japán kávéházban (Cloșca utca főutca felőli sarka), illetve az Aradra látogató vándorcirkuszok sátraiban is olykor vetítettek pár perces mozgóképeket. Olvasd tovább a Filmtetten!